Hazudnék, ha azt írnám, hogy laza 1 hónapon vagyok túl... :/ Minden rosszból kijutott, és most rohadtul hiányzik az életemből egy pause-gomb... Amit csak megnyomnék, és megállna a világ, az idő, kellően jutna időm mindenre... Legfőképp jóóól kipihenni magam, és aztán foglalkozni minden olyannal, amire az utóbbi időben nem volt érkezésem. Mint pl. a blogolás (nem csak ez, a többi blogom is félben van...). Felhagyni vele semmiképp sem szeretnék, mert már eddig is annyi időt, energiát, lelkesedést fektettem a blog vezetésébe... Meg hát végső soron, a blogolás jó dolog. :) Úgyhogy most kutyafuttában jön is egy újabb albumajánló, mégpedig a legújabb, nemrég megjelent Tankcsapda-lemezről. :)
Túl sok mondanivalóm magáról a csapatról nincs, hisz a korábbi ajánlóknál már mindent leírtam róluk, és a csapat megalakulásáról, úgyhogy ezt most át is ugorhatjuk, és jöjjön inkább a számlista! :)
A zenekar tagjai: Lukács László (ének, basszusgitár), Fejes Tamás (dobok), Sidlovics Gábor "Sidi" (gitár)
Tracklist:
01. A zene betemet
02. Semmi pánik
03. Egyedül a világ ellen
04. Koponyák és csontvázak
05. Olyan mint rég
06. Vörös rúzs
07. Ez egy ilyen nap
08. Térdre borulnak a gyengék
09. Köpök rátok
10. Lélekhangokból
11. Sállállállá (Csak bennem bízz)
"Képviselőnek hívnak, de én
Nem viselem el a képed..."
(Olyan mint rég)
A helyzet az, hogy elég sok pocskondiázó kommentet/bejegyzést olvastam itt-ott, amiben azon keseregnek a rajongók, hogy mennyire Csapdához méltatlan lett az új lemez... Szerintem ez rohadtul nincs így, sőt, nálam most érték el pályájuk csúcsát, most alkottak olyat, amire azt mondtam, hogy az első hangtól az utolsóig, az első betűtől az utolsóig imádtam! Nyilván ők se fognak arról és úgy zenélni, mint ezelőtt 20 évvel... Ha így lenne, valljuk be, rég meguntuk volna már a TCS zenéjét... Szerintem igazán pozitív, hogy mernek újítani, nyitni újabb témák felé, variálni a zeneiségükön - a lényeg végül is úgysem változik, attól ők még ugyanazok maradnak: odamondogatós, "ami a szívemen, a számon"-banda, akikben örökké ott bujkál a lázadó. Én személy szerint mióta megértem a zenéjükre (mert igenis meg kell rá érni, hogy az ember értse, amit közölni szeretnének... Nemcsak "rázom a fejem és rajongok, mert más is azt csinálja, és ez menő..."), azóta folyamatosan nyomon követem a lemezeiket, és azóta nincs olyan albumuk, amire azt mondanám, hogy "na ez pocsék". Egyszerűen nem tudnak nekem nem tetszőt alkotni. :D (A korai zenéikre én azt mondanám, hogy még kiforratlanok voltak, és azok - őszintén bevallva - nem is állnak hozzám közel...)
"Vörös rúzs, dögös hús, ha
Neked ennyi kell:
Amíg élsz, én szeretlek, és
Nem engedlek innen el!"
(Vörös rúzs)
Az új lemez is első hallásra meggyőzött, és talán elmondhatjuk, hogy ez az utóbbi idők egyik legmetálosabbra sikeredett munkájuk: pl. az Ektomorf-ból ismert Farkas Zoltán "Zotya" vendégvokálosként működik közre a "Koponyák és csontvázak" c. trackben, ami a legkeményebb, legsötétebb, legnegatívabb, leghatásosabb dal az egész lemezen, látomásos, súlyos mondanivalóval - viszont ennek ellenére, vagy épp ezért kétségkívül az egyik legnagyobb kedvencem, és nem csak a TCS számai közül...
"Ez most egy ilyen nap, szürkébb már nem lehet,
Ez most egy ilyen nap, az égen a fellegek
Kergetik egymást, én meg állok itt csak szótlanul,
Várom, hogy jobb lesz, és a vihar majd elvonul.
Ez most egy ilyen nap, kinézek az ablakon:
Gyerekek játszanak, én meg várom, hogy az alkalom
Szüljön egy tolvajt már, az sem érdekel, ha
Elrabol mindent, csak téged ne lopjon el."
(Ez egy ilyen nap)
Nem is tudom hirtelenjében, hogy melyik dalukat emeljem ki a sok kedvenc közül... :D Az emberiséget és a rendszert kritizáló dalok közül legnagyobb kedvencem az előbb már említett "Koponyák és csontvázak", és az "Olyan mint rég". Akadnak érzelmesebb dalok is, abszolút kedvenc a "Lélekhangokból" (mikor a verse-részt meghallottam, már egyből tudtam, hogy bizony ebből is kedvenc lesz :) ), és a "Vörös rúzs" (ez egyértelműen a "Szextárgy"-ra hajaz...). Van egy különösképpen beszólogatós is, a "Köpök rátok": ezt üzenik Laciék mindazoknak, akik szerint ők eladták magukat, hogy már nem a saját arcukat mutatják. Szerintem elég ütősre sikerült; egyébként ez volt a lemezről az első dal, ami napvilágot látott, szóval kellően sokszor lejátszottam már... :D
"Lassan mindenki jobban tud már nálam mindent rólam, hogy
A lelkem az ördögé lett és hogy a régi énem hol van;
Lassan mindenki jobban tud már rólam mindent nálam, én
Köpök rátok, nesztek, itt van a véres nyálam!
Mennyi nyomorult patkány, mennyi szánalmas féreg!
A sötétben haldokoltok közben én a Fényben élek!
Mennyi szánalmas patkány várja végre a vérem végét;
Ne akarj velem háborút, inkább őrizd meg a békét!"
(Köpök rátok)
Ééés persze erre a lemezre is került egy lassúbb, határozottan rádióbarát dal, az "Ez egy ilyen nap", ami először nem igazán tetszett, de pár hallgatás után már ezt is megszerettem. :)
Mint írtam, nem könnyű a döntés, mert nagyon sok a kedvenc, szinte mindegyiket ki is jelöltem a számlistán (szívem szerint mindegyik piros lenne, de próbáltam csak azokra szorítkozni, amik tényleg nagyon...). De végül mégiscsak emellett döntöttem (aztán, mint kiderült, mást nem is tudnék linkelni, mert youtube-on csak ez az egyetlen dal van fent az új lemezről... :D). Ezen kívül pedig kötelezően meghallgatandó a 4. track! (És nagyon ajánlott az 5., 7. és 10.! Igazából mindegyik dal más és más, és ez az, amiért én nagyon megszerettem ezt a lemezt, és amiért képtelen vagyok megunni. Annyiféle aspektusból közelítettek a zenéhez, és a végeredmény mégis vérbeli Csapdás mindegyik track esetén! :) )
Tankcsapda - Köpök rátok
Osztályzat: 10/10
Kommentek