Zene füleimnek...

Blogolási szempontból nálam mindig az év leginkább várt "feladata" (vagy nem is tudom, mi a legpontosabb szó rá, mert nem érzem feladatnak, egyszerűen csak jól esik csinálni :)) aztán már hagyománnyá is vált az évek során), mikor egy bejegyzés keretein belül visszatekintek az elmúlt évben hallgatott lemezekre, kedvenc dalokra. 
Nehéz elhinni, de már megint eltelt egy év (o.O), úgyhogy most ismét a Best of rovat következik. :) Ezúttal is az alapján szedtem listába a lemezek legjobbjait, ahány pontot a lemezre adtam anno - illetve ha több lemez kapott ugyanannyi pontot, akkor a szívemre hallgattam a sorrend eldöntésénél. :)) A lista most is nagyon szubjektív (ahogy az egész blogom is az), és nagyon színes is, majdhogynem minden kapcsolódó stílus képviselve van, úgyhogy ha valaki vállalkozik rá, és egészében elejétől végéig meghallgatja ezt a tracklistet, kellemes és kalandos közel három és fél órában lesz része. :)

Most pedig a szokásos számadatok:
2015-ben 50 lemez került fel a blogra.
50-ből 9 lemez kapott 10*-os osztályozást.
Az indulás óta 63345 oldalmegtekintés történt a blogon.

01. Three Days Grace - I Am Machine [10*]
02. Scars on Broadway - 3005 [10*]
03. Shaman's Harvest - Ten Million Voices [10*]
04. Bullet for my Valentine - No Way Out [10*]
05. Leander Rising - Öngyötrő [10*]
06. Amaranthe - Digital World [10*]
07. Dalriada - Dózsa rongyosa [10*]
08. Lordi - Pet The Destroyer [10*]
09. Quimby - Csáki Pityu bá' balladája [10*]
10. Serj Tankian - Lie Lie Lie [9,5*]
11. Nightwish - Élan [9,5*]
12. Elefánt - Tizenhat [9,5*]
13. Avenged Sevenfold - Heretic [9,5*]
14. Halestorm - Amen [9,5*]
15. Beyond the Black - In the Shadows [9*]
16. My Darkest Days - Every Lie [9*]
17. Thousand Foot Krutch - Born this Way [9*]
18. Slash ft. Myles Kennedy & The Conspirators - Shadow Life [9*]
19. Apocalyptica - Cold Blood [9*]
20. Paddy and the Rats - Freedom [9*]
21. Three Days Grace - Chalk Outline [9*]
22. Amorphis - Death of a King [8,5*]
23. Starset - Carnivore [8,5*]
24. Papa Roach - Warriors [8,5*]
25. Intim Torna Illegál - Örökké [8,5*]
26. Three Days Grace - I Hate Everything About You [8,5*]
27. Týr - Blood of Heroes [8,5*]
28. Xandria - Blood on my Hands [8,5*]
29. Battle Beast - I Want The World... and Everything In It [8,5*]
30. Like a Storm - Love The Way You Hate Me [8*]
31. Sixx:A.M. - Get Ya Some [8*]
32. We Are Harlot - Dancing On Nails [8*]
33. Breaking Benjamin - Hollow [8*]
34. Green Day - Lazy Bones [8*]
35. Hollywood Undead - Usual Suspects [8*]
36. Road - Túlzó kámfor illat [7,5*]
37. City and Colour - Ladies and Gentlemen [7,5*]
38. Poets of the Fall - Carnival of Rust [7,5*]
39. Nickelback - The Hammer's Coming Down [7,5*]
40. Intim Torna Illegál - Dobj egy kötelet [7,5*]
41. Vad Fruttik - Tudom milyen [7*]
42. Skindred - Rat Race [7*]
43. Five Finger Death Punch - This is My War [7*]
44. Fall Out Boy - Centuries [7*]
45. Flyleaf - Circle [7*]
46. Lake of Tears - Sweetwater [7*]
47. Amorphis - Narrow Path [7*]
48. Alanis Morissette - Versions of Violence [7*]
49. De Facto - Álomút [6,5*]
50. Alvin és a Mókusok - Konfliktus [6,5*]

Kedvenc előadóm 2015-ben: Shaman's Harvest. :) Egyértelműen. Igaz, beillenének az év felfedezettjének is, mivel korábban nem ismertem őket, még csak nem is hallottam róluk; egy youtube-os bolyongásom során találtam rá a zenekarra. De a lényeg: iszonyúan rákaptam a zenéjükre, és jelenleg az övék az egyetlen olyan album, amit szinte állandóan hallgatok (legtöbbjüket a blogolás után már el is kezdem hanyagolni, és nyúlok egy újabb album után - na ez esetben nem, ez a lemez mindig kézközelben van :) ). Nyáron egy elég nehéz időszakon mentem át, és a zenéjük szó szerint gyógyír volt számomra (a "Silent Voice" c. dalukkal az élen). Nathan hangja meg egész egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus. *ömlengés vége* :D

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Intim Torna Illegál. Sokszor hallottam már a zenekar nevét, de túúúúl gagyinak tartottam így név alapján, így hát eszembe se jutott, hogy egyáltalán belehallgassak, hogy mégis milyen zenét játszhatnak... :D (valamiért totál abban a hitben voltam, hogy valami idióta tinirock tinglitangli) Aztán rádióban hallottam az "Örökké"-t, és rákeresve láttam, hogy az ITI dala. :)) Több sem kellett, nyomban be is szereztem az albumot, amin ez a dal megtalálható, és hát én tökre bírtam az egész korongot! :) Ez is egy példa arra, hogy nem szabad élből elutasítani egyetlen zenekart vagy zenei stílust sem, tessék előbb kipróbálni, aztán lehet véleményezni! :)

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: Az év legnagyobb csalódása számomra egyértelműen a Road volt... Az eddigi lemezeiket rongyosra hallgattam, olyannyira szerettem a zenéjüket, aztán derült égből villámcsapásként megérkezett ez a M.A.T.T. album (amit ráadásul nagyon vártam már), én meg ezt a 180°-os fordulatot nem tudom mire vélni... :( "Elpártolni" épp nem fogok tőlük, de alábbhagyott most a lelkesedésem... :(

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Three Days Grace (3)

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg (idén blogoltam róluk először): Idén is rengeteg előadóval bővült a blog repertoárja. :) Starset, Alanis Morissette, Quimby, Skindred, Beyond the Black, Slash ft. Myles Kennedy & The Conspirators, Flyleaf, Three Days Grace, Paddy and the Rats, Sixx:A.M., Poets of the Fall, City and Colour, My Darkest Days, Lake of Tears, Intim Torna Illegál, Shaman's Harvest, Xandria, We Are Harlot, Like a Storm, Týr, Battle Beast, Serj Tankian, Scars on Broadway.

A legkülönlegesebb album: Quimby. Nagyon szerettem, amit ők ezen az albumon műveltek, bár kicsit azóta se tudom műfajilag hova tenni őket... :D De kit érdekel, a lényeg, hogy minőségi zenét játszanak, amire bárhol, bármikor vevő vagyok. :) Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára írtam róluk.

Az év leginkább várt albuma: Nyilvánvalóan volt több ilyen is, de most inkább az egyik legrégebbi kedvencem, a Bullet for my Valentine új lemezét emelném ki, a Venom-ot. :) Állításuk szerint most visszatértek a populárisabb ösvényről a korábbi, hardosabb, keménylegény énükhöz - és milyen jól tették! :) Engem maximálisan meggyőzött a végeredmény.

Az év felfedezettje: Beyond the Black. Imádom a zenéjüket, az énekesnőjüknek pedig valami hihetetlenül jó hangja van (és ami a legfontosabb: nem csak felvételen, élőben is lealázna a hangjával bárkit!). Nagyon bízom benne, hogy nem csak egylemezes előadók lesznek, hanem még jó sokáig boldogítanak minket a dalaikkal. :) 

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 11

2015-ös megjelenésű hallgatott albumok száma: 19 (majdnem az albumok kétötöde! Enyhén szólva a friss megjelenésekre helyeztem idén a hangsúlyt :D)

Összes véleményezett album a blogon: 318

Youtube-os lejátszási listát még nem csináltam, azt sem tudom, hogy egyáltalán van-e igény rá. Spotify-on inkább valószínűbb, hogy összedobok majd egy listát a fenti sorrend alapján. :) (Aki még nem regisztrált Spotify-ra, tegye meg mielőbb, mert tényleg szuper oldal, ingyenes is, és zenehallgatásra sokkal jobban megfelel, mint a youtube - tekintve, hogy minden stúdióminőségben van fenn, komplett albumok, és ami talán a legfontosabb: legálisan).

Az év utolsó ajánlójaként egy hazai csapat új lemezét választottam, mégpedig az underground színtér egyik legnépszerűbb zenekarától, a Vad Fruttiktól a nemrég megjelent nagylemezüket.
Mindenekelőtt a borítóval kell kezdenem. Ezt most hogy...? :D Megihlette a csapatot az Old Spice, vagy mi? :D Legelső gondolatom ez volt, amint megláttam ezt a covert, kövezzetek meg, de szerintem borzalmas. Főleg, ha megnézzük, hogy pl. az előző lemezükhöz, a "Darabok"-hoz mennyire mutatós borító készült... (Sőt, igazából mondhatnám bármelyiket, mert mind szuper, még az Egy éjszaka Bohémiában vidámparkozó nagymamájának is több értelme van, mint ennek... :/)
Most kibírtam, és az EP-t nem hallgattam meg, direkt vártam a stúdiókorongig. :)) Hát, bőven bepótoltam a nagylemezzel a lemaradást, rengetegszer meghallgattam már azóta, kedvencek is lettek (igaz, sajnos nem olyan sok, mint lenni szokott, de akad...).
A "Tudom milyen" a srácok ötödik sorlemeze. A HVG készített interjút Likó Marcell frontemberrel részben az új album kapcsán is, ITT elolvasható.
"Az igaz, hogy rövidebbek lettek az új dalok, de pont azért, mert arra reagálunk, ami most van. Pillanatnyi benyomásokból építkezünk, a "nincs idő semmire"-életérzést kommentáljuk az új szerzeményekben. Az előző album sokkal kísérletibb volt, töredezettebb, ez most más, kompaktabb, egyből arcba vág. De minek erről többet beszélni, úgyis minden a dalokban van a legpontosabban benne, meg kell őket hallgatni."

Megjelent: 2015. december 15.

Tracklist:

01. Utolsó adás
02. Majom majom
03. Gabi
04. Részeg király
05. Mi lenne jó
06. Tudom milyen
07. Gyújtsd fel
08. Túl kemény
09. Hold
10. Repülni roncsokat

Azt most gyorsan le is szögezném, hogy ez a lemez még mindig nem ér fel a Fénystopposokhoz, nálam eddig az a korongjuk az etalon. Ami viszont még ennél is nagyobb baj, hogy még az előző lemez, a Darabok szintjét sem sikerült megütnie nálam. :( Azon legalább volt néhány igazán erős húzódal, mint pl. a Válaszok nélkül, Másodpercek és decibelek, Szemben a nappal... Itt jóformán csak a "Tudom milyen"-t tudnám kiemelni... Szövegben és zenei alap tekintetében is egész egyszerűen mestermunka. Ezt már első hallásra megszerettem, hihetetlenül fülbemászó, és nagyon megérintett a dal mondanivalója is: az emberek elidegenedése, elmagányosodása... Szomorú, de nagyon aktuális probléma mai napig - amit sok esetben saját maguknak csinálnak az emberek... Hajszolják a pénzt, építik a karriert, és közben elfelejtenek élni, családot alapítani, szeretni, aztán egyszer csak azt veszik észre, hogy az élet elhaladt mellettük, megöregedtek, és az égvilágon senkijük sincs, akitől egy jó szót kapnának...

"Elmagyaráznád, kikiabálnád, nem bírsz a szóval; tudom milyen...

(...)

Végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik,
Romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait
Annak, ami fontos volt vagy úgy érezted, hogy az lehet,
Összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted.

Tüdőre szívod a szmogot, hogy kiélvezhesd a gyári naplementét,
Egyedül várod a buszod, bírod a magányt, mégis azt szeretnéd,
Hogy minden este széles mosollyal öleljen majd át a család.
Ezt melegíted fel magadnak, s a mikróban a fagyasztott kaját."
(Tudom milyen)

Akad még néhány, ami ilyen-olyan okból kifolyólag közelebb áll hozzám: ilyen a "Majom majom", az "Utolsó adás", "Repülni roncsokat". És úgy nagyjából ennyi (a számlistán persze ezúttal is jelöltem minden olyat, amit leginkább hallgattam a lemezről).
Csalódni épp nem csalódtam, de jobban örültem volna neki, ha 1nél azért több kedvenc dalról tudnék most beszámolni... :( Így nem is meglepő, hogy számomra egyes egyedül a címadó dal vitte el a hátán az egész lemezt:

Vad Fruttik - Tudom milyen

10/7

Nincsenek rá szavak, hogy mennyire vártam én ezt a lemezt. *-* Az utóbbi időben nagy-nagy kedvencem lett a FFDP, rengeteget hallgattam őket, úgyhogy már nagyon szerettem volna kezeim között tartani az új korongjukat. :) Aztán mikor ez bekövetkezett, és végighallgattam az új anyagukat, azt kell mondjam, nem sikerült keserű szájíz nélkül kikapcsolnom a lejátszót...
A Got Your Six a zenekar hatodik sorlemeze (ha a címből nem lenne elég egyértelmű :D). A dobosuk azt nyilatkozta, hogy ez most sokkal brutálisabb és dinamikáját tekintve is extrémebb lett, mint szokott. Ezt én is így látom, de véleményem szerint épp ebben rejlik a lemez gyenge pontja is: amelyik dalukból igazán jó szerzemény születhetett volna, azt vagy "túlkeménykedték", túltolták, vagy épp pont a dal lelkét spórolták ki belőle... A lényeg, hogy számomra ezúttal nagyon nem sikerült igazán eltalálniuk az arany középutat...

Megjelent: 2015. szeptember 4. 

Tracklist:

01. Got Your Six
02. Jekyll and Hyde
03. Wash It All Away
04. Ain't My Last Dance
05. My Nemesis
06. No Sudden Movement
07. Question Everything
08. Hell to Pay
09. Digging My Own Grave
10. Meet My Maker
11. Boots and Blood
12. You're Not My Kind (csak a Deluxe kiadáson!)
13. This is My War (csak a Deluxe kiadáson!)
14. I Apologize (csak a Deluxe kiadáson!)
15. Jekyll and Hyde (hangposta; rejtett track)

Az albumról legelőször a "Jekyll and Hyde" daluk látott napvilágot. Nem azt mondom, hogy rossz, de közel sem annyira fogós, mint amit a FFDP-os srácoktól megszoktunk... :/ Ezután én már nem tudtam, mit várhatok a lemeztől, de mint kiderült, a továbbiakban sem igazán nyűgöztek le ennél jobban. Ez gyakorlatilag egy átlag FFDP-dal, az én szememben nem ez fennállásuk legjobb dala...
A "Got Your Six" nagyon jól indul, még a verse is kellően ütős, húzós, csak azzal a refrénnel kellett volna kezdeni még valamit; meg kellett volna koronáznia ezt a dalt, ehelyett inkább csak végigzakatolunk a dalon, katarzis nélkül... 
Ami még igazán megtetszett, az egy lassabb, szomorkás dal, a "Digging My Own Grave". Mégis ezt tartom a lemez egyik legjobb pillanatának. 
Az ezt megelőző "Hell to Pay" is kiemelendő - itt éreztem némi slágergyanút. :) Imádom a ritmusát, tökéletesen el is lett találva a zúzás és a dallamosság egyensúlya.
De ami talán a leg-leg az egész albumon, az a "This is My War". :) Számomra ilyen az igazi FFDP, és ez emlékeztet leginkább a korábbi dalaikra. Az "I Apologize" nemkülönben. :)

Jó párszor oda-vissza meghallgattam ezt a lemezt, ennek ellenére nem sok dalra fogok róla emlékezni... Nem is az a bajom, hogy nem elég dallamos, mert az. Erre ezúttal is ügyeltek, hogy egálban legyen, egyedül azzal van gondom, hogy amolyan igazi slágereket nem sikerült erre az albumra felvenniük... Gondolok itt olyan dalokra, mint pl. a Cradle to the Grave, Lift me Up, The Pride, vagy a máig legnagyobb kedvencem, az első albumukról való The Bleeding. Teljesen olyan érzésem van, mintha korábban már minden jó dalötletüket elhasználták volna... Most sem igazán értem, hogy miért 15 dal került fel rá, 8-10 is simán elég lett volna, csak legalább mind annyira fogós, fülbemászó és nagyon szerethető lett volna, mint pl. azok, amiket az előbb soroltam. A mennyiség ez esetben a minőség rovására ment, én úgy érzem...
Én ezt a dalukat szerettem legjobban erről a lemezről:

Five Finger Death Punch - This is My War

Nálam totális zuhanórepülésben van mostanság ez a zenekar, évről évre egyre kevesebb pontot tudok adni a lemezeikre; a legelső még maxpontos volt, az előzőre meg már csak 7,5*-ot adtam - erre már annyit sem tudok. :( Fene tudja, hogy én untam rá időközben, vagy mi van, mindenesetre én most kicsit unatkoztam ezen a lemezen. Egyértelmű csalódás volt, pedig úúúúgy vártam... :(

10/7

Mégsem az Apocalyptica-lemez lesz idén az utolsó. :) Van még néhány cd, amit 2015-ben sz*rráhallgattam, és hiba lenne nem 2015-ben írni róluk, még ha csak röviden is. Úgyhogy kezdem is az Intim Torna Illegál második nagylemezével, a "Kísérlet"-tel.
A címmel ellentétben nincs itt semmi "Kísérlet", ez egy határozottan ITI-s, alternatív rock lemez. Itt igazából nem kell számítani semmire, csak egy cirka háromnegyed órányi lazításra, énekelhető, végtelenül fülbemászó dalokkal. :) Nekem is az jön le teljesen a dalaikból, amit Kiss Sándor, a zenekar basszerosa is nyilatkozott egyszer: "Olyan zenét játszunk, ami kívülről és belülről is megmozgat, ami vicces, szabad, zabolátlan, őrült. Ilyenek vagyunk mi is, ettől lesz őszinte. Felszabadult, vidám, táncos, utcazene-hangulatot teremtünk, ahol kiengedheted magadból a feszültséget, ahol körülölel az örömzene." (forrás: tomtom.hu)
Továbbra is fenntartom azt, amit a 2014-es lemezüknél már írtam: ha egyszer lehetőségem nyílik elmenni egy ITI koncertre, tutira ott fogok csápolni az első sorokban. :))

Megjelent: 2012. október 31.

Tracklist:

01. Holnap
02. Eva Mendes
03. Felhő fenn az égen
04. Hozzátok a nőket!
05. Hold
06. Felfedező
07. A Mennyország kapujában
08. Nevetségesen
09. Adta alám
10. Fekete Mambó
11. Dobj egy kötelet

Rögtön hoznék is egy cikket, a Funzine.hu-n jelent meg 2012-ben, a lemez kiadásának évében, akkor készítettek az énekessel, Dorogi Péterrel egy interjút a "Kísérlet" kapcsán: ITT olvasható teljes hosszában.
A dalokat pedig sorba véve, vagyis nem teljesen sorba, inkább hasrapacsi alapon (a fenti interjúból átemelt részletekkel tarkítva): 
Kezdeném a sort "A Mennyország kapujában"-nal, ami kicsit komorabb hangulatot alapoz meg, itt nincs buli, nincs poén, csak önmagunk keresése, a szokásos énekelhető formában tálalva.
A "Dobj egy kötelet" az egyetlen dal a lemezen, ahol ismét felbukkan az előző ITI lemezajánlónál már említett Lukács Laci-érzés (na jó, ilyen még a "Nevetségesen" is), Dorogi Péter hangja itt hasonlít leginkább a Laciéra, és maga a track is összességében nagyon Tankcsapdás lett, ezt a szöveget simán írhatták volna ők is:

"Menekül minden a földről,
aki nem bírja már nézni,
hogy az állatot, sem az embereket
nem hagyják tovább élni,
és a nyakába kötnek mindent,
hogy érezze a súlyát,
ha elszabadulna, csak annál jobban
meghúzzák a pórázt.

 

Dobj egy kötelet nekem, 
én kihúzlak téged a mélyből
ahova nem menne senki
csak úgy le a jó kedvéből.
Öntsél mindent a földre,
szabad az ég fölötted
ami lefele húzna
ott van már mögötted."
(Dobj egy kötelet)

Ettől a Tankcsapda-íztől eltekintve viszont nagyon szeretem ezt, főleg, hogy mindezek ellenére így sem idegen tőlük ez a dal, sőt, megkockáztatom, hogy ez az egyik legjobban összerakott daluk.
Az "Eva Mendes"-t is szeretem, poénos módon egy olyan színésznőről kapta a dal a címét, akiért egyébként pasik tömege rajong... :D (sok filmben láthattuk már szerepelni Eva Mendest, mint pl. A randiguru, A szellemlovas, Halálosabb iramban, Volt egyszer egy Mexikó c. filmekben). 
Éles váltás ehhez képest a "Fekete mambó": "Van a Fekete Mambó című szám, aminek mindenképpen meg kellett íródnia. A környezet ihlette, az állandó hírek körülöttünk azokról a veszélyekről, amik ott tanyáznak a küszöbünkön. Ezt a számot konkrétan a nemrégiben Ginával elkábított, két budapesti lány tragédiája és a pécsi pszichológus lány meggyilkolásának története ihlette. Szörnyű esetek, amik sok emberre, köztük rám is nagy hatással voltak. Nagyon örülök neki, hogy egy ilyesféle szám felkerülhetett a lemezre – ez nem egy vidám sláger és nem azért íródott, hogy több lemezt eladjunk. Rólunk szól, emberekről, és talán óvatosságra int, hogy kísérletezés közben vigyázzunk egymásra."
A "Felfedező" az új utak kereséséről szól, de számomra igazából semmi extra, elvagyok vele, de különösebben nem szerettem meg. 
Kifejezetten jó pillanat volt a lemezen a "Felhő fenn az égen" c. dal. :) "A szövegekben is több helyen előfordulnak olyan részek, amiket a kísérlet esernyő alá vonhatunk: a Felhő fenn az égen című számban egy ember megkísérli megfejteni egy másik ember gondolatait és felfedni a lélekben rejlő titkokat." Engem ez a dal totál megfogott, szövegben, dallamban, mindenhogyan. :) Kísérletezés ide vagy oda, ennek ellenére azt mondom, hogy ha valakinek az Intim Torna Illegáltól ajánlanom kéne néhány dalt, ez mindenképpen közte lenne, olyannyira tipikus és szerethető ez a daluk. :)
A "Hold" a nyugisabb felvételek közül való; ahogy Peti fogalmazott az interjúban, ez "egy romantikus éjszakából nőtte ki magát". Laza, dúdolgatható, de az ITI kapcsán biztosan nem ezt a dalt fogom felemlegetni.
A "Holnap" egy erőteljes alternatív rock nyitódal a lemezen. Ez is egy szeretem-dal, bár azért nem annyira, mint pl. a harmadik, hetedik, vagy épp az album utolsó track-je.
A "Hozzátok a nőket" c. dalt egy legénybúcsú ihlette, és talán ez a legfesztelenebb felvétel az egész lemezen. :) Én nem tartom kiemelkedőnek, mindenesetre a vicces és frappáns szövegrészeknek hála jól szórakoztam a hallgatása közben. :))
Utolsóként megemlíteném még a "Nevetségesen"-t, ami szintén ezt az irányt követi, poénkodásban sem marad el, sőt még túl is tesz az előzőn - ennek a dalnak a témáját pedig egy lerészegedés adta, pontosabban egy átmulatott éjszaka emlékfoszlányait meséli el. :) 
Alapjában kellemes perceket szerzett nekem ez az album; nem mondom, hogy kihagyhatatlan, vagy egetrengetően fantasztikus dalokkal lenne tele, de kivétel nélkül mindegyik szerethető, dúdolgatható, maximálisan kellemes kikapcsolódás lehet egy-egy délutánra, lazulgatós estére. :)
Amivel engem leginkább az ujjaik köré csavartak, az a "A Mennyország kapujában", "Dobj egy kötelet" és a "Felhő fenn az égen". Ezúttal sem volt egyszerű, mert mindhármat ugyannyira nagyon megszerettem, de ami számomra talán a legtökéletesebb dal az egész lemezen: 

"Az élet egy kísérlet,
hogy ki marad ember és kiből lesz kísértet."

Intim Torna Illegál - Dobj egy kötelet

A "Mindenkinek igaza van" albumukra 8,5*-ot adtam, amin olyan dalok voltak, mint a Nélküled, meg a talán legismertebb számuk, az Örökké (plusz még volt jó néhány dal róla, amit azóta már rongyosra hallgattam), így ez most nem kaphat annyit, nem ütötte meg nálam azt a szintet. Az értékéből viszont nem von le semmit, bátran ajánlom ezt a lemezt is tőlük. :)

10/7,5

Jó eséllyel ez lesz az utolsó blogbejegyzésem - idén. :) És mi lehetne tökéletesebb választás, mint az Apocalyptica. ^^ Számomra ők mindig is egy különleges kis szegletét alkották a szimfonikus metalnak, és ez már valószínűleg így is marad. :) Az a helyzet, hogy bár 5 évet várakoztatták a rajongókat az új anyagukkal, én ezúttal sem csalódtam, sőt, teljesült egy vágyam is: kaptam egy Apocalyptica albumot, ahol szinte az összes dalban van vokál is. *-*
Mikor 1 évvel ezelőtt bejelentette új albuma érkezését a csapat, és azt, hogy Franky Perez is közreműködött a dalokban, még nagyon úgy tűnt, hogy Franky állandó énekesük marad. Azóta ez már nem tűnik túl valószínűnek, ugyanis teljes értékű tagként egyetlen hivatalos platformon sincs feltüntetve, ha pedig mégis szerepel a neve, akkor csak mint turné-énekes. Egyébként meglepően sokan voltak kiakadva Franky felbukkanása miatt (aki egyebek mellett onnan lehet ismerős, hogy a System of a Down-os Daron Malakian csapatában, a Scars on Broadway-ben gitározott egy ideig), legtöbben azt sérelmezték, hogy nem passzol a hangja ehhez a műfajhoz. Hát, én ezzel tudnék vitatkozni. Szerintem nemhogy passzol, de még sajátos ízt is visz bele. Szeretem. :) Bár azt nem tartom túl valószínűnek, hogy több Apocalyptica-lemezen is fog szerepelni (esetleg csak egy-egy dal erejéig)...
A "Shadowmaker" a zenekar 8. stúdiólemeze (ötletes a borítón lévő felirat is, mert az "o" betű egyszerre mintáz egy csellót és egy 8-as számot, ami a lemeznek az Apocalyptica-diszkográfiában elfoglalt helyére utal).

Megjelent: 2015. április 17.

Tracklist:

01. I-III-V Seed of Chaos (instrumental)
02. Cold Blood
03. Shadowmaker
04. Slow Burn
05. Hole in My Soul
06. House of Chains
07. Riot Lights (instrumental)
08. Sea Song (You Waded Out)
09. Till Death Do Us Part (instrumental)
10. Dead Man's Eyes
+ Reign of Fear (instrumental) [Track 05] [limited edition bonus track]
+ Come Back Down [Track 9] [limited edition bonus track]

Ez a számlista így ebben a színezetében is eléggé beszédes már, talán nem is kellene túl sok mindent hozzáfűznöm... :D De azért egy keveset mégis... :)
A lemez első klipes dala a "Shadowmaker" volt, engem ez akkor még egyáltalán nem sodort magával, nem éreztem benne úgy különösebben semmit, ami miatt nekem ezt szeretnem kellene (aztán persze mikor már hallgattam a lemezt, pláne mikor sokadjára hallgattam, akkor már akaratlanul is kezdtem megszeretni :D). Mikor azonban kijött a második dal is, videóval kísérve, a "Cold Blood", na akkor már tudtam, hogy ezúttal is eltalálták a dolgokat, nem is aggodalmaskodtam tovább, hogy milyen lesz az új lemez... :D Franky hangját nagyon megszerettem, szerintem fantasztikusan jó hangja van. Ahol ez leginkább kiütközött, az a "Sea Song", totál libabőr az egész - a srácok csodás csellózenéje, Franky énekével fűszerezve. (Egyébként ezt a dalukat is hallottam élőben is, és valami fenomenálisan hat úgy is, Franky pedig teljesen stúdióminőségben nyomja, sehol egy hamis hang... Tudták ők, hogy kit kell maguk közé befogadni - még ha csak ideiglenesen is... :) ). 
A "Dead Man's Eyes"-ban nem kevésbé bámulatos Franky énekbeli teljesítménye: alapból dallamilag nem lenne kedvencem ez a dal, de az ének minősége eléggé felhúzza. 
A vokálos dalok közül abszolút kedvenc még a "Slow Burn", ami az egyik legdúdolgathatósabb dal az egész lemezen, no nem mintha a dal témája erre okot adna, de a dallam annál inkább.
A "House of Chains" egy tetőtől talpig hard rock dal. :) Attól viszont sehogy sem sikerült elvonatkoztatnom, hogy a refrén kezdőszólamai totál ugyanazok, mint a Papa Roach "Getting away with Murder" c. dalának refrénjében... :D Ezt leszámítva szeretem ezt is. :)
A "Till Death Do Us Part"-ban a tősgyökeres Apocalyptica-tagoké a főszerep. Ebben ismételten csak bebizonyítják, hogy miért is lehet őket nagyon szeretni. :) Gyönyörű lett ez a daluk is (mint pl. az előző lemezükön megjelent "Sacra", ami az én szememben a srácok eddigi egyik legtökéletesebb alkotása - csodás, imádom! *-*). Zseniális, ahogy váltakoznak benne a lírai, lágy, kifinomult részek a durvulós, sötét, agresszív szólamokkal. Ezeknél a húzásaiknál érzem azt, hogy francba a vokállal; ha ilyen gazdag, varázslatos zenét tud valaki játszani, minek ide szavak? :) Ha csupa ilyen fogós szerzeményből állna minden albumuk, én komolyan nem hiányolnám többé mellőlük az énekest sem.

...És már el is érkeztünk a bejegyzésem végére... Én meg őszintén nem tudom, hogy melyik dalra irányítsam leginkább a figyelmet... Ami szóba jöhet, mint a lemez legjobb dala: Cold Blood, Slow Burn, House of Chains, Sea Song... Ezúttal én ennél maradok, de kötelezően hallgatandó a másik három is (és persze a "Till Death Do Us Part" is!). :)

Apocalyptica - Cold Blood

10/9