A következő albumot ajánlom mindazoknak, akik nem rajonganak a hörgésért/ durvulásért a zenében, ugyanakkor szeretik az erős, karakteres pasi-énekhangot, a pörgős country/blues-beütésű alapot, és jól esik nekik néha egy-egy lassú, akusztikus dal is. :) Ha ezek stimmelnek, akkor figyelj, mert ez a lemez bizony neked való! ;)
A Shaman's Harvestet youtube-on találtam úgy egy héttel ezelőtt, azóta pedig már baromi sokszor meghallgattam ezt a lemezüket (igen, szinte bármit csinálok, nálam zene szól... :D leginkább csak akkor nem, mikor alszok, de akkor is csak azért, mert közben nem tudok odafigyelni a zenére... :'D). Hétvégén voltunk amolyan "egynapos nyaraláson" is családdal, és párommal akkor is ezt hallgattuk. :) Ez alapján asszem ki is jelenthetjük, hogy határozottan tetszik a SH zenéje - az meg már csak hab a tortán, hogy az énekes srác úgy néz ki külsőre, mintha Jack Black-et meg Havas Jont összegyúrták volna... :D (az egyik dalban meg is említi, hogy "winter is coming", szóval így pláne gyanús... :'D)
Éés egy kis bio a zenekarról: a Shaman's Harvest egy amerikai rockcsapat, ami 1996-ban alakult az énekes Nathan "Drake" Hunt, a basszeros Matt Fisher és a gitáros Josh Hamler vezényletével. Eddig 5 stúdiólemezük jelent meg - legutóbb a szóban forgó Smokin' Hearts & Broken Guns, 2014. szeptember 16-án. A lemez felvételei már nagyban zajlottak, mikor Nathan-nél torokrákot diagnosztizáltak (na, hát így még inkább le a kalappal az énekbeli teljesítménye előtt... o.O). A hivatalos oldalukon olvasható "intro" részben Nathan erről az időszakukról is beszélt: felváltva járt kezelésre és stúdióba, és még egy énektanár segítségét is igénybe vette, mert a gyógykezelések miatt a hangképzése/hangkezelése is változott, így tulajdonképpen ismét meg kellett tanulnia bánni a hangjával, ha nem akart egészen érdekes és vicces hangokat produkálni a tervezett hangok helyett. A legjobb terápiának mégis azt tartja, hogy a lemezen dolgozhatott közben, körülvéve csupa olyan emberrel, akik végig támogatták, és ez sokat segített neki. Az időben elkezdett kezelés végül sikerrel járt, Nathan legyőzte a rákot.
A zenekar jelenlegi tagjai: Nathan Hunt (ének), Josh Hamler (ritmusgitár), Matt Fisher (basszus), Joe Harrington (dobok), Derrick Shipp (szólógitár)
Tracklist:
01. Dangerous
02. Here It Comes
03. Ten Million Voices
04. Blood In The Water
05. The End of Me
06. Country As Fuck
07. Hero
08. Dirty Diana (Michael Jackson cover)
09. In The End
10. In Chains
11. Silent Voice
12. Dragonfly (Extended Unplugged Version)
Nem kertelek: én imádtam ezt a lemezt. Sokszor az énekes hangja fog meg legelőször egy-egy zenekar esetén - és ez bizony most is így történt. Hallgattam youtube-on az egyformábbnál egyformább zenekarok zenéit, aztán rátaláltam erre a gyöngyszemre. Nathan hangja egyből levett a lábamról, pedig hát semmi extrát nem csinál, nem tartja ki a magas cét sem, mégis simogat és egyszerre borzong tőle az ember. :) Talán a Nickelback-es Chad hangjához tudnám leginkább hasonlítani, de még az övénél is sokkal lágyabb, és kevésbé karcos. Nem, képtelen vagyok leírni, ezt muszáj hallani!
A "Dangerous"-szel kezdődött minden, ennek a videójába futottam bele, és konkrétan szabadulni sem tudtam ettől a daltól, csomószor meg kellett hallgatnom újra és újra, aztán meg ha épp nem hallgattam, akkor magamban dúdolásztam, önkéntelenül is... :D
Aztán kezdtem felfedezni magát az albumot is. A következő, ami maximálisan kedvenc lett, az a "Ten Million Voices". Ez még súlyosabb, sötétebb, de hasonlóan fülbemászó.
A "Here It Comes" is különösen szívemcsücske, dögös, zúzós rockdal a javából (és nem hiába emlegették az AC/DC-t sem a zenekar kapcsán, tényleg érezhetőek hatások, pl. ebben a dalban is).
A "Dragonfly" eredetijét is meghallgattam már youtube-on, ez pont egy klipes daluk is, ami a 2009-es "Shine" c. albumukon jelent meg, és őszintén: nekem sokkal jobban tetszik ez az unplugged verzió belőle.
A "Dirty Diana" is egy érdekes momentuma a lemeznek, és nekem személy szerint ezerszer jobban is tetszik, mint Michael Jackson eredeti dala. Részemről jár a kalapemelés.
A "The End of Me" szintén kiemelendő: ez egy csodás és valami egészen elképesztő hangulattal rendelkező, alapvetően akusztikus dal, itt-ott ráerősítve. Az pedig hátborzongató, hogy Nathan ilyenekről énekel, miközben őt magát is megérintette a halál szele (azért az, mikor valakivel közlik, hogy rákos, biztos, hogy nem tartozik az élet top10 pillanatai közé..... már csak ezért is borzongató ez a dal... "the End of Me"...)
Lassú, akusztikus kezdéssel nyit az "In the End" is, aztán előkerül a dob, meg az elektromos cucc is, és így lesz egy kellemes rockdal (na jó, témáját tekintve annyira nem kellemes) az egészből.
A "Silent Voice" szintén egy érzelmes, akusztikusan indító dal, ahol a zongora kerül főszerepbe Nathan hangja mellett, némi gitárral fűszerezve, aztán nagyjából felénél bekapcsolódik a teljes zenekar. Valahogy nekem mégis olyan érzésem volt, hogy ez is sokkal másabb hangvétel és másabb zeneiség, a lágy refrénnel, mint amiket eddig hallottunk tőlük. A lemezen nem is tudom, hány arcukat mutatják meg összesen, miközben végig önazonosak maradnak, de lefogadnám, hogy még ennél is több van bennük - nagyon bízom a folytatásban, és hogy ismét ilyen szuper lemezt kapunk majd tőlük (addig meg mindenképpen feltérképezem az előző 4 korongjukat is.)
Már a számlistán való kijelölés sem ment zökkenőmentesen, de igyekeztem tényleg csak azokra szorítkozni, amik nagyon-nagyon tetszettek. Hát, ez lett a vége... :D Úgyhogy a pontszám valószínűleg senkit sem fog váratlanul érni... :)
...és bár ezúttal is a fél tracklistet képes lennék linkelni szívem szerint, hogy "ezt is hallgasd meg feltétlenül" meg "ezt aztán pláne ne hagyd ki", de ugye csak 1... :( Mindenesetre, aki viszonylag teljes képet szeretne kapni, hogy mégis mi az a Shaman's Harvest, annak mindenképpen ajánlom a "Here It Comes"-t, a "The End of Me"-t és a valószínűleg legismertebb dalukat, a "Dangerous"-t, amivel én is rájuk bukkantam. :)
A teljes album meghallgatható a zenekar hivatalos oldalán, legálisan és ingyenesen, ITT (arra viszont felhívom a figyelmet, hogy a The End of Me és az In the End c. dalok felcserélődtek a lejátszási listában, szóval ha a tényleges "The End of Me"-t szeretnétek hallgatni, akkor az "In the End"-et indítsátok el... :) )
Shaman's Harvest - Ten Million Voices
Így kell ezt csinálni. Teljesen a hatása alá kerültem a Shaman's Harvest zenéjének, és valószínűleg még sokáig nem is fogok szabadulni tőle. Perfect.
Eléggé el voltam szontyolodva anno, 2012-ben, mikor volt az a balhé a Nightwish zenészei és az énekesnőjük, Anette Olzon között: a nyilvánosság számára is érzékelhető gondok akkor kezdődtek, mikor Anette a turnéjuk közben lebetegedett, így néhány koncertet más vendég-énekesnőkkel tartottak meg, Anette megkérdezése nélkül. Ezen aztán az énekesnő besértődött, és akárhogy próbálták, nem ment tovább a közös munka, elváltak útjaik - Anette állítása szerint őt is ugyanúgy lapátra tették, mint anno Tarját, csak kevesebb felhajtással. Ezután én kicsit el is keseredtem, egyrészt azért, mert még ha 1szer váltás van, az még oké, mert hát van az úgy, hogy nem klappolnak a dolgok az eredeti énekessel, és akkor inkább hagyják a fenébe a közös munkát, jobb úgy mindenkinek. De jelen esetben már egy harmadik énekesnőről volt szó, ami szerintem már kissé túlzás... :/ Arról nem is beszélve, hogy az addigi 2 énekesnőjükkel is más-más stílusú zenét játszottak, így tartottam tőle, hogy a harmadikkal majd ismét eltérnek más irányba zeneileg is, ami esetleg már nem is fog nekem tetszeni egyáltalán... Másrészt úgy voltam vele, hogy jó, nyilván találnak majd a helyére mást, de vajon a színvonal is változatlan lesz-e, vagy erőltetetté válik tőle majd az egész... Mindezekre a kérdésekre a választ idén márciusban kaptuk meg, az "Endless Forms Most Beautiful" album képében, amin már az új énekesnőjük, Floor Jansen énekel: őt 2013-ban véglegesen bevették a zenekarba (azelőtt turné-énekesként működött közre a már Anette-mentes időkben), ahogyan a fúvós hangszereken játszó Troy Donockley-t is. Dobos fronton is történt változás: tavaly Jukka Nevalainen bejelentette, hogy egy időre felhagy a zenéléssel, egészségügyi okokból. Alvászavarban szenved ugyanis, ami olyannyira megviselte a szervezetét, hogy képtelen úgy koncentrálni a zenélésre, ahogyan azt magától elvárná, ezért inkább kényszerpihenőre ment. A zenekar ügyeinek intézésébe azonban még mindig besegít, továbbra is tagja maradt a Nightwishnek. Év elején már egészen biztató hírek érkeztek róla, miszerint már jobban van, de még így is 2-3 éven belül nem valószínű, hogy visszaül a dobok mögé. Így hát az albumot már Jukka egyik zenészbarátjával, Kai Hahto-val rögzítették, és vele járnak turnézni is. 
Akik szokták olvasgatni a blogot, tudhatják, hogy alapból tőlem az ilyen fajta metálzene távol áll, nem is igazán szoktam foglalkozni vele a blogon sem. A heavy/power ezen stílusa, az effajta zakatoló zenével, károgó, rikácsoló, néha már-már túlvibratózott énekkel - na, ez nem én vagyok. Viszont egy barátommal felvetettük egymásnak nemrég, hogy mivel ő nem igazán hallgat olyan zenét, mint én (élből elutasítani viszont nem szeretné, mivel akár még tetszhet is neki) , én meg olyat nem hallgatok, mint ő, így ajánlunk egymásnak néhány albumot, hogy megismerjük azt a fajta stílust is, amiben a másik otthon érzi magát. :) Az első ajánlata ez volt, úgyhogy bele is vetettem magam. És őszintén: kellemesen csalódtam. :)
Kommentek