Zene füleimnek...

Újra itt. :) Az utóbbi időben jóformán zenét se nagyon hallgattam, normális posztot meg összehozni pláne nem volt erőm/energiám. Viszont ami jó hír, hogy úgy néz ki, szeptembertől lesz munkahelyem, úgyhogy most örülés van. :))
Ennek örömére hoztam is egy újabb albumajánlót, egy kis szimfonikus metált, ez amúgy is kissé rég volt már legutóbb itt a blogon. 
Az Oceanborn nem kevesebb, mint 15 (!) éve jelent meg Finnországban, mondhatni a "Mikulás hozta", december 7-én, világszerte pedig majd csak '99 tavaszán volt elérhető. A Nightwish-diszkográfiában a finn csapat 2. nagylemezeként szerepel. 
Tuomas Holopainen billentyűs elmondása szerint a csapat nagyon ambiciózus volt a debütáló nagylemezük, az Angels Fall First megjelenése után, és még az Oceanborn munkálatainak kezdetekor is szörnyen amatőröknek érezték magukat, mindenesetre szerettek volna mindent beleadni a második lemezbe. Bár szinte végig kísérletezgettek az albumon, Tuomas szerint mégis ez az egyik legjobb lemezük, már csak az izgalom miatt is, ami szinte már hallható a lemezen, hogy ennyi új dologgal próbálkoznak, kísérleteznek (bár, én ezt nem vettem észre, mármint hogy még ők sem tudták jóformán, hogy mi fog ebből kisülni :D de lehet, hogy mea culpa). Tagadhatatlanul ez az egyik legoperásabb/ legszínpadiasabb lemezük. Tuomast egyébként a power metál vonulatban leginkább a Stratovarius zenéje inspirálta (akiket egyébként még nem ismerek, de remélhetőleg egyszer sor kerül egy Stratovarius-ismerkedésre :) ). 
A dalok zöme fantasy-témájúak, mint ahogy pl. a Swanheart vagy a Walking in the Air is - utóbbi az 1982-ben készül "A hóember" (The Snowman) c. rajzfilm egyik betétdalának feldolgozása. Csodálatos ez a dal, nem is tudom most már hányadjára hallgatom így egyhuzamban... A Nightwish tökéletes munkát végzett, méltóképpen dolgozta fel, egyszerűen imádom.

Tracklist:

01. Stargazers
02. Gethsemane
03. Devil & the Deep Dark Ocean (ft. Tapio Wilska)
04. Sacrament of Wilderness
05. Passion and the Opera
06. Swanheart
07. Moondance
08. The Riddler
09. The Pharaoh Sails to Orion (ft. Tapio Wilska)
10. Walking in the Air (Howard Blake cover)
11. Sleeping Sun (Bonus Track)
12. Nightquest (Japanese Bonus Track)

A helyzet az, hogy tényleg az egyik legjobb Nightwish lemez ez az Oceanborn, és az elsők között volt, amire anno felfigyeltem: a Sleeping Sun-t annyit gyakoroltam szintetizátoron, hogy a végére már egészen jól nyomtam (hát, lehettem vagy 14-15 éves akkor...). :D Szóval ez annyira belém ivódott, hogy azóta is nagyon szeretem. :))
Mikor nemrég újra előszedtem a lemezt, ezúttal a Moondance került a figyelmem középpontjába, kicsit azért is, mert úgy 1:50-től teljesen olyan, mintha egy folkmetál Dalriada-dalt hallgatna az ember, és ez azért enyhén szokatlan a Nightwish-től. :) Viszont ad egy kis pikantériát a dolgoknak, főleg, hogy hirtelen, egy lágy dallamból vált át... Mindenesetre ez a dal az egyik legeslegjobb a lemezen, amire érdemes odafigyelni. A Swanheart is kivételes, abból a szempontból mindenképpen, hogy talán ez a legkevésbé "metálos" dal az egész albumon, és mégis mennyire nagyon jó! :) Ami pedig még úgy pluszban kiemelkedő (legalábbis számomra), az a fentebb már említett Walking in the Air. Ezelőtt én az eredetit sem ismertem, most pedig jó néhány coverre rákerestem (és persze az eredetire is). Gyönyörű, igazából mindegyik feldolgozásban (amit még feltétlenül megéri meghallgatni, az Ryan Sheridan feldolgozása; a maga nemében ez is fantasztikus, szinte új dalt kreált belőle, és mégsem veszített semmit az értékéből, sőt; belopta magát ez is a szívembe, nem gyengén :) : https://www.youtube.com/watch?v=B15iRRlSJwI) 
Most pedig elérkezett az idő, hogy kedvencet avassak. Az áradozásaimból nem nehéz kitalálni, hogy ami szerintem az album legjobb dala, az a:

Nightwish - Walking in the Air

Osztályzat: 10/9

"Enyhén" átrendeztük itthon a szobákat, úgyhogy tegnap elég kemény napunk volt úgy családilag, ma meg még nekem van némi pakolnivalóm, de gondoltam, beiktatok egy kis blogolást is közbe. :) Úgyhogy majdnem 3 év után ideje ismét ajánlanom egy Lordi-lemezt, mégpedig a harmadik nagylemezüket. :)
Az albumon a csapattagok kedvenc csapatainak - mint pl. az Accept, a Twisted Sister vagy a Kiss - tagjai is közreműködtek.
A Lordi felállása a lemez készültekor: Mr. Lordi (vokál), Amen (gitár), Kita (dob, háttérvokál), Kalma (basszusgitár - az ő helyét később OX vette át, és már a borítón is ő látható, holott még Kalma gitározott a lemezen), Awa (billentyűk; ő 2005-ben érkezett a csapatba, az addigi billentyűs, Enary helyére).
A csapat az ezen a lemezen hallható "Hard Rock Hallelujah"-val ért el jelentős sikert: indultak a 2006-os Eurovíziós Dalfesztiválon (Eurovision Song Contest), amit meg is nyertek, így a verseny történetében először finn nyertese lett az ESC-nek. :)

Tracklist:

01. SCG3 Special Report
02. Bringing Back the Balls to Rock
03. The Deadite Girls Gone Wild
04. The Kids Who Wanna Play with the Dead
05. It Snows in Hell
06. Who's Your Daddy?
07. Hard Rock Hallelujah
08. They Only Come Out at Night
09. The Chainsaw Buffet
10. Good to be Bad
11. The Night of the Loving Dead
12. Supermonstars (The Anthem of the Phantoms)

Ez az album is szuper, abszolút méltó anyag Lordiékhoz, bár valamiért nekem kicsit mégis a Deadache-albumuk felé húz még mindig a szívem (még ha csak egy hangyányival is tartom jobbnak azt a lemezt). Tagadhatatlanul ez is nagyon rendben van, de hogy is ne lenne, mikor olyan klassz track-ek kerültek fel rá, mint pl. a híres-neves "Hard Rock Hallelujah", vagy ami még hozzám a kezdetektől közel áll, az "It Snows in Hell", vagy a "Good to be Bad". Ami viszont ezek közül a legjobbnak tartok, kétségkívül ez (teljes mértékben megérdemelték azt az első helyet :) ):

Lordi - Hard Rock Hallelujah

Osztályzat: 10/9 

Észre sem vettem, és időközben máris meghaladtam az eddig 1 év alatt blogolt albumok számát. :) Legutóbb a blog indulásának évében, 2010-ben volt 50 fölött a lemezek száma, most pedig ez a bejegyzés lesz idén az 57. - és messze még az év vége. :) Közelítünk a 200 albumhoz, az már azért mennyiség... (ez most a 187. a sorban).
No de nem szaporítom tovább a szót, gyorsan témát is váltok, hogy szóljak pár szót Deuce bemutatkozó lemezéről (ami az elmúlt néhány bejegyzés fényében viszonylag frissnek is számít).
A Hollywood Undead ex-frontembere ugyanis a bandából történő távozása után nem hagyott fel a zenéléssel, talpra állt, és bizonyítja, hogy neki bizony 9 élete van, szóval még jó ideig szereplője marad a zenei életnek: Hollywood Undead ide vagy oda.
Deuce az albumon hallható dalokat leginkább a Hollywood Undead-es "Swan Songs" albumhoz hasonlítja, azt állítva, hogy ha az a lemez tetszett, akkor ez is fog. Hát, az a helyzet, hogy nekem tetszett anno az a lemez, de a későbbi H.U.-korongokat sokkal jobbnak érzem, és igaza van, hogy némileg hasonlít a kettő, ennek ellenére mégse lettem most annyira lenyűgözve... :/ Nekem most itt túl sok volt a rap-betét, kevesebb az ütősebb refrén és vokál-belépés, és ez szinte már alig nevezhető rocknak (vagy bármilyen alfajának)... :/

Tracklist:

01. Let's Get It Crackin' (ft. Jeffree Star)
02. Help Me
03. America
04. I Came to Party (ft. Truth & Travie McCoy)
05. The One
06. Freaky Now (ft. Truth & Jeffree Star)
07. Nobody Likes Me (ft. Truth & Ronnie Radke)
08. Walk Alone
09. Till I Drop (ft. Truth & Gadjet & Veze Skante)
10. Gravestone
11. Now You See My Life (ft. Skee-Lo)

Tagadhatatlanul érződik a lemezen a Hollywood Undead utóhatása, hisz végső soron Deuce a kezdetektől fogva évekig szerves része volt a csapatnak, az ő érdeme is, hogy ilyenné vált a H.U. - nem csoda hát, ha a szóló anyaga is szinte összetéveszthető egy Hollywood-albummal. :)
A számlistát most inkább nem venném át részletesen. Leginkább három olyan dalt találtam a korongon, amit megszerettem: ezek pedig a "The One", a "Walk Alone" és a "Till I Drop", ezekre mindenképpen érdemes rákeresni, és meghallgatni. :) Úgy összességében pedig, akinek tetszik/tetszett a Hollywood Undead munkássága, nekik ez is kötelező darab, még ha némileg azért el is tér az "elődtől". :)
Ami pedig szerintem a lemez legjobb dala:

Deuce - The One

Osztályzat: 10/8

A SoaD-os srácok (blogom szempontjából) újabb agymenését ajánlom most a nagyérdeműnek: csak aztán nehogy eszébe jusson valakinek tényleg megfogadni a lemez címében megfogalmazott felszólítást. :D (azaz: "lopd el ezt az albumot!")
Bár, a lemez már elmúlt 10 éves, én mégis csak most jutottam odáig a SoaD-lemezek sorában, hogy végre ezt is górcső alá vegyem. :) A "Steal This Album!" a System 3. nagylemezeként jelent meg, a tervezettnél hamarabb, ugyanis "Toxicity II" név alatt néhány felvétel már időnapelőtt kiszivárgott az internetre (talán innen is jött a később "élesben" kiadott korong címe). A csapat persze csalódott volt, amiért a fanok a félkész verziót hallották, ezért aztán a véglegesített lemezre felkerült dalok szövegét, dallamát vagy címét megváltoztatták, hogy azért némi újdonság is legyen a dologban (sőt, új, addig még nem hallott dalokat is rögzítettek az albumon, és eltér abban is, hogy a kiszivárgott anyagon még Daron Malakian háttérvokálja nem volt hallható). Épp ezért többen egyfajta "B-oldalnak" minősítették a lemezt, a tagok azonban ragaszkodnak ahhoz, hogy ugyanolyan jogú lemez ez is, mint az összes többi albumuk, tehát nem lehet a "Toxicity" album B-oldalának sem titulálni, mivel ezek a dalok sehogy sem illeszkednek a "Toxicity" által kiszabott irányvonalba. A lemez dalain azonban csöppet sem érződik, hogy kapkodva lettek volna befejezve: mindegyik tökéletes darabkája a SoaD (nemlétező) összesített számlistájának is.Bohém, virtuóz, remekül megszerkesztett - ízig-vérig System mindegyik dal. :)

Tracklist:

01. Chic 'N' Stu
02. Innervision
03. Bubbles
04. Boom!
05. Nüguns
06. A.D.D. (American Dream Denial)
07. Mr. Jack
08. I-E-A-I-A-I-O
09. 36
10. Pictures
11. Highway Song
12. Fuck the System
13. Ego Brain
14. Thetawaves
15. Roulette
16. Streamline

A dalok terén érdekesség, hogy a "Streamline" egy másik változata felkerült 2002 elején kiadott "A Skorpiókirály" c. film soundtrack-listájára is. 
Hát, nekem ez úgy ahogy van, nagyon tetszett, néhány hallgatás után teljesen meg lettem véve kilóra. :)) Mindegyiket másért szeretem: a "Fuck the System"-et Serj bohém énekstílusa dobja fel teljesen; az "Ego Brain" + "Mr. Jack" + "Roulette" triót énekileg és zeneileg is imádom, úgy, ahogy vannak, napokig képes lennék ezeket elhallgatni. :) Az "A.D.D."-ot fedeztem fel először a lemezről, szóval ez azóta is favorit, a "Bubbles"-ben ezt a törökös/arab dallamvilágot szeretem, az "I-E-A-I-A-I-O"-ban pedig szinte látom, ahogy a Knight Rider-ben Michael száguldozik Kitt-el :D (nem meglepő, hisz nem csak a dal eleje hasonlít nagyon a Knight Rider theme-jére, hanem úgy 2:00 perctől van benne egy részlet, ami egyértelműen ebből a theme-ből lett átemelve :) ).
Mivel ennyi kedvencem lett az albumról, nehéz egyet is megneveznem, mint "legjobbat", de legyen ez (emellett pedig az előbb felsoroltak mindegyikét nagyon ajánlom még úgy pluszban:) ) :

System of a Down - Roulette

Bár már a "Hypnotize" és a "Mezmerize" is simán megérdemelte volna a 9-es pontszámot, mégis úgy érzem, hogy most jött el az a pont, hogy most már tényleg muszáj vagyok végre legalább egy lemezüket ilyen magas pontszámmal jutalmazni cserébe az élményért, úgyhogy tessék: ennél kevesebbet tényleg nem tudok erre adni, szeretem ezt a lemezt, és a Systemet is, egyre jobban. :)

Osztályzat: 10/9

Igen, egyre jobban kezdek én erre ráérezni. :)) Mióta úgy rá voltam kattanva az "Ádám keresi Évát" albumukra, elővettem megint a 2008-as Őrangyalukat is: anno hallgattam ezt is, úgy rémlik, de most valahogy jobban tudom értékelni. A Zanzibar jó! :)
Bár én igazából csak a rádióban hallottam a korábbi dalaikat, túl mélyen sosem folytam bele a Zanzibar-dalok tanulmányozásába, de még így is igazat adok annak a megállapításnak, hogy ez a lemez valahogy nyersebb, gitárcentrikusabb, mint a korábbiak, egyszóval sokkal "rockosabb", zúzósabb. :)

"Minden alkalommal egyre jobban félsz,
nekem meg egyre jobban kellesz,
minél messzebbre érsz."
(Jönnek újak)

Tracklist:

01. Rockabili
02. Valami kell
03. Távol a boldogságtól
04. Egyszer majd
05. Normális vagyok
06. Las Vegas
07. Jönnek újak
08. Nem fáj
09. Nem tudom, ki vagy
10. Előre nézek
11. Megtörténhet
12. Őrangyal

"Nekem valami kell, ma kell valami:
az unalomba bele fogok dögleni;
már a jó is megfelel."
(Valami kell)

Ezúttal tényleg csak azokat a dalokat jelöltem ki, amik úgy igazán nagyon tetszettek, bár őszintén: eléggé rendben van úgy összességében nézve is a lemez. Az "Őrangyal" c. dalukra anno nagyon rá voltam állva, ez volt szinte az egyedüli, amit erről a korongról hallgattam, még most is kívülről fújom a dalszövegét. :D Rádiósláger volt a "Jönnek újak", ami szintén tagadhatatlanul jól sikerült.

"Néha fogsz és a magasba viszel,
onnan dobsz le a földre, hogy ezer
kis darabra hulljak, 
de aztán újra összegyúrnak.

Megmutatod, amit senki se láthat,
sorsom tépett képei fáradt,
színes lángra gyúlnak...
majd jönnek újak..."
(Jönnek újak)

Aztán itt van a "Normális vagyok", ami egy már-már beteges plátói szerelemről szól, mégis annyira jól összehozták a zenei alapot és a szöveget is, hogy egyszerűen imádom! :) (A plátói szerelem szerintem mindenkinek ismerős szitu: fura, hogy én épp múlt éjjel álmodtam a középsulis plátóimmal... :D)

"A farkas a kölykeit nem félti úgy,
ahogy én téged, s ha megismersz,
majd te is imádj ugyanúgy!"
(Normális vagyok)

Bár lehet, hogy az Őrangyal vagy a Jönnek újak jobban megérdemelné a "lemez legjobb dala" titulust, én azért mégis ennek szavazom meg, egész egyszerűen személyes kedvencem lett, nincs mit tenni. :))

Zanzibar - Normális vagyok 

Osztályzat: 10/7,5