Zene füleimnek...

Sikerekben, egészségben, örömökben és jó zenében gazdag új évet minden látogatómnak! =)

Idén is sikerült egy szuper évet zárni, zeneileg is, és egyéb téren is. :) Ha 2013 is ilyen lesz, akkor már tényleg egy szavam sem lehet. :D
No, de - az elmúlt évekhez hasonlóan - jöjjön is egy kis összesítő a 2012-es évről, blogolási szempontból. Ezúttal is összeszedtem, hogy milyen albumokról blogoltam idén, melyek voltak a kedvenceim, stb... A sorrendet ezúttal is saját "tetszési szint" szerint állítottam fel.
Jó böngészést, zenehallgatást továbbra is mindenkinek! ^^

01. Billy Talent – Don't count on the Wicked ( 10* )
02. Nightwish – I want my Tears back ( 10* )
03. Eluveitie – Inis Mona ( 10* )
04. Obsidian Shell – Búcsúszó ( 10* )
05. Linkin Park – Skin to Bone ( 10* )
06. Hollywood Undead – I don’t wanna die ( 10* )
07. My Chemical Romance – This is how I disappear ( 10* )
08. Leander Rising – 8. Főbűn ( 9,5* )
09. Lacuna Coil – The Army inside ( 9* )
10. Halestorm – Innocence ( 9* )
11. Eluveitie – A Rose for Epona ( 9* )
12. The Rasmus – Livin’ in a World without You ( 9* )
13. Green Day – ¿Viva la Gloria? (Little Girl) ( 8,5* )
14. Tankcsapda – Lopott könyvek ( 8,5* )
15. Apocalyptica ft. Brent Smith – Not strong enough ( 8,5* )
16. Kowalsky meg a Vega – Szemenszedett igazság ( 8,5* )
17. Road – Nézz rám ( 8,5* )
18. Kárpátia – Akkor megyek ( 8,5* )
19. Dalriada – Szentföld ( 8,5* )
20. System of a Down – Toxicity ( 8* )
21. Nightwish – The Phantom of the Opera ( 8* )
22. Road – Nem elég ( 8* )
23. Vad Fruttik – Kemikáliák ( 8* )
24. 12 Stones – World so cold ( 8* )
25. Nickelback – Rockstar ( 8* )
26. Krypteria - Why did you stop the World from turning ( 8* )
27. Evanescence – My Heart is broken ( 7,5* )
28. Skillet – Awake and Alive ( 7,5* )
29. Billy Talent – Saint Veronika ( 7,5* )
30. Alvin és a Mókusok – Most is ugyanolyan jó ( 7,5* )
31. Vad Fruttik – Üzenet ( 7* )
32. Kowalsky meg a Vega – Elvis él ( 7* )
33. Amorphis – You I Need ( 7* )
34. Zanzibár – A Rock’N’Roll-t ugye hiszed még ( 7* )
35. Nightwish – Beauty and the Beast ( 7* )
36. HIM – Shatter Me with Hope ( 7* )
37. Slot – Dead Stars ( 6,5* )
38. Sonic Syndicate – Dead and Gone ( 6* )

Lehet, hogy csak szimplán enyhébben osztogattam most a pontszámokat, vagy jól válogattam össze a hallgatnivalókat, de az elmúlt évekkel ellentétben idén kettővel több 10 pontos dal került a listára, 6-osnál rosszabb pedig egy sem. :))

Kedvenc előadóm 2012-ben: Leander Rising (Bár nem lett első nálam az album, mégis úgy gondolom, óriási talentum ez a 4 srác, és jó lesz rájuk odafigyelni a közeljövőben is.)

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Linkin Park (Abszolút. Nem gondoltam, hogy még valaha is tudnak olyan anyagot készíteni, amitől ismét elkezdem őket szeretni.)

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: Vad Fruttik (Várom, hogy mikor kapok megint olyan totálisan átütő dalokat tőlük, mint ami a legutóbbi lemezükre felkerült, a Fénystopposokra. Idén sorra került a korábbi két lemezük, és kicsit csalódtam. Na de a következő albumuk remélhetőleg tovább viszi a Fénystopposok zenei minőségét.)

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Nightwish (Egészen pontosan három albumot hallgattam tőlük. Ennek egyik oka, hogy korábban bőséges zenei termést hoztak létre, én pedig kissé el vagyok ezzel maradva, így valószínűleg a 2013 is a Nightwish dalainak feltérképezésével fog részben eltelni.)

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg: Leander Rising, Lacuna Coil, Halestorm, Krypteria, HIM, Slot, Sonic Syndicate

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 13

2012-es megjelenésű, hallgatott albumok száma: 5

Összes véleményezett album a blogon: 130

Nem is maradt már más hátra, mint hogy linkeljem a szokásos youtube listát: itt mindegyik blogolt album legjobbnak vélt dalát meg tudjátok hallgatni. Katt a lejátszó gombra, majd a jobb alsó sarokban a legelső ikonra (Lejátszási lista), ekkor bejön a menüszalag, ahonnan ki lehet választani a meghallgatni kívánt dalt. Ha valamelyik dalt nem játszaná le, mert le van tiltva a beágyazás, akkor kattints szintén a jobb alsó sarokban a "YouTube" feliratú gombra, ekkor átugrik a youtube-ra, ahol aztán gond nélkül meghallgathatod az adott dalt.

Az Obsidian Shell dala kivételt képez: nem szerepel ez a dal a youtube-on, így egy másik weboldalról jön a link:

Hú, hát kicsit vegyes, de leginkább pozitív érzéseim vannak ezzel a zenei kreálmánnyal kapcsolatban, amit a Krypteria tár elénk ezen a cirka egy órás albumon.
A csapat tagjai 2001 óta tevékenykednek együtt (akkor még vokálos nélkül), ám a Krypteria tényleges megalakulása leginkább mégis 2004-re tehető, amikor is csatlakozott a három német zenészsráchoz egy koreai származású német énekesnő, Ji-In Cho. Ahogyan a csapat hivatalos oldalán olvashatjuk, a Krypteria védjegyei közé tartozik a  dalokat körüllengő, titokzatos, misztikus légkör, és a klasszikus stílusjegyek, különösen a gregorián énekek jellegzetes hangzása (a fő-vokál alatt több helyen is hallhatóak ilyen kórusos vokál-betétek).
Hát, amiért leginkább emlékszik erre a bandára az ember, az az énekesnő különlegessége: nem is igazán hangilag, mert néhol már-már fájdalmasan orrból énekel... :/ (egyébként meg egészen kellemes hangja van), hanem a származása. Legalábbis én nem nagyon szoktam japán/koreai/stb csapatokat hallgatni (a koreairól meg többnyire a PSY ugrik be manapság az embereknek :D), és ez is német... Csak Ji-In hoz egy kis pikantériát a dologba. Kétségkívül remek zenészek alkotják a csapatot, de enélkül semmi extra nem lenne, ha nem ilyen lenne az énekesnőjük - vagy épp egyáltalán nem is lenne.. :/

Tracklist:

01. Ignition
02. My Fatal Kiss
03. Why did You stop the World from turning
04. For You I'll bring the Devil down
05. Deny
06. The Freak in Me
07. Never Say Die
08. Dying to Love
09. Shoot Me
10. God I need Someone
11. Now (Start Spreading the World)

Összességében egyáltalán nem rossz lemez ez. Sőt. Egyik nagy szerencse, hogy női vokalistával dolgoznak. :) Az meg tudnivaló dolog, hogy én bolondulok az olyan bandák zenéjéért, akiknek énekesnőjük van. ^^ Szóval ez már mindenképpen pluszpont volt. A lemez meg hallgattatja magát, tegnap este is legalább háromszor meghallgattam egymás után. Mert profi a zene (hangszerileg, háttérvokálostól, mindenhogyan), és ha leszámítjuk a néha orrból éneklő Ji-In-t, az ének is szép.
Szinte mindegyik felvétel egyformán tetszik, viszont vannak nagyon-nagyon jó momentumok is az albumon: ilyen pl. a Shoot Me-ben a gitár riff, vagy pl. a God I need Someone, ami meg úgy szép, ahogy van: a maga lassú tempójával, Ji-In vékonyka énekhangjával, a lágy hangszeres kísérettel... Tetszik. *-*
Örülök, hogy a net rengetegében belefutottam ebbe a csapatba is. :)

Kedvencet persze ezúttal is fogok avatni. :) Ebbe a dalba első hallásra beleszerettem, ahogyan kezdődik a dal... Hát én ezt imádom...! *-* (Egyedül annyi problémám van vele, hogy talán a refrén lehetne lassabb is, így nekem nagyon hadarós, de ettől eltekintve totálisan magával ragadó a dal, úgyhogy nálam ez az album legjobbja.) Minden benne van, ami maga a Krypteria. A lassúság, a sebesség, az érzelmesség, a finomkodás...

Krypteria - Why did you stop the World from turning

Osztályzat: 10/8

Iszonyat zsúfolt 2 hét áll mögöttem, de végre itt vagyok, és hoztam egy újabb albumot. :))
Az "American Tragedy" a srácok második stúdiólemeze. Szerény véleményem szerint ez is egy nagyon szerethető albumra sikeredett: engem nem érdekel a szöveg esetleges durvasága sem, a lényeg, hogy dallamos, technikailag nagyon ott van, kikapcsolja az embert, vagy épp felpörgeti. :) Én buszozás közben, vagy mikor nyelvvizsga-felkészülni jártam, és épp hazafelé tartottam, na akkor pl. imádtam hallgatni, hullafáradtan. ^^
Tudom, hogy ennek a lemeznek már végképp alig van némi köze a rockhoz (vagy épp a nu metálhoz), mégis én továbbra is figyelemmel fogom követni a munkájukat, mert tényleg kivételesnek érzem ezt a csapatot. Mindegyik dalukat képes lennék naphosszat hallgatni, és énekelgetni, anélkül, hogy unnám. :)
A lemez egyébként vegyes fogadtatásban részesült világszerte: kritizálták a szöveget, a lemez gyakori borongós, lírai hangulata is már-már túlontúl szokatlan, a változatos zenei eszközök, technikák és a dalokból kirobbanó energia viszont abszolút pozitív vonása az American Tragedy-nek. (Én meg továbbra is hangsúlyozom, hogy nekem ez így jó, ahogy van...)
Az eddigi szólóénekes, Deuce távozása után Daniel "Danny" Murillo vette át ezt a posztot (aki egyébként az American Idol 9.évadának versenyzője is volt, emellett pedig a Lorene Drive zenekar énekese). Danny nagyon is bevált: az American Tragedy albumon már őt hallhatjuk. Most lehetne arról vitatkozni, hogy melyikük a jobb, de úgy gondolom, Danny magasabb hangjával is ugyanolyan jól szólnak a Hollywood Undead-dalok, és ritka az ilyen, de számomra az énekesváltást követően sem változott semmi a csapat megítélése szempontjából, mert végső soron a stílus ugyanaz maradt (nem úgy a Nightwish esetében anno: Tarja ugyebár kicsit operásabb stílusban énekelt, és utána jóhogy elég nagy érvágás volt Anette "nem operás" énekhangját és énekstílusát megszokni.). Egyébként meg Deuce-t sem kell ám félteni: 2012 áprilisában szólóalbummal jelentkezett (talán majd erről is fogok egyszer írni), tehát minden jel arra utal, hogy jól megvan ő a csapat nélkül is. :)
A Hollywood Undead legújabb albuma - a beharangozások alapján - jövő januárban érkezik, "Notes from the Underground" címmel, úgyhogy akinek az előző két lemez is tetszett, érdemes lesz erre is odafigyelni - én is ezt teszem... :)

Tracklist:

01. Been to Hell
02. Apologize
03. Comin' in Hot
04. My Town
05. I don't wanna Die
06. Hear me Now
07. Gangsta Sexy
08. Glory
09. Lights Out
10. Coming back down
11. Bullet
12. Levitate
13. Pour Me
14. Tendencies
15. Mother Murder (Deluxe Edition)
16. Lump Your Head (Deluxe Edition)
17. Le Deux (Deluxe Edition)
18. S.C.A.V.A. (Deluxe Edition)
19. Street Dreams (iTunes Bonus Track)

Az album két legszokatlanabb dala számomra a "Coming back down" és "Pour Me", ami engem vlmi nyálas fiúpopbanda zenéjére emlékeztet... és ami a legmegdöbbentőbb: a srácok előadásában még ez is egészen hallgatható (utóbbit kifejezetten szeretem)... :D
Aztán itt van még a "Bullet". Ez nekem kicsit olyan Panic! at the Disco-sra sikeredett, de ettől függetlenül (vagy épp ezért :D) szeretem ezt is, bár a dallamossággal ellentétben ennek sincs valami vidám szövege, sőt... (A végén a kisgyerek azért aranyos. :)) ).

Egyik kedvencem (legalábbis dallam és hangtechnikai cuccok szempontjából mindenképpen) a "Comin' in Hot", de ami már a kezdetek kezdete óta (a morbid szöveg ellenére is):

Hollywood Undead - I don't wanna Die

Tényleg nagyon rendben van ez a lemez. Irány a kedvencek közé! =)
Osztályzat: 10/10

 Ez a lemez sem mai gyerek már, elsején múlt 15 éves, és ez idő alatt mennyi minden változott már a Nightwish fedélzetén is. :/ Pl. itt még Tarját hallhatjuk énekelni, azóta pedig nem elég, hogy Tarját lecserélték Anette-re, de már Anette sincs a bandában: lebetegedett, és a srácok ahelyett, hogy lemondták volna a koncertjeiket, mégis színpadra léptek, Anette-et pedig más együttesek vokalistáival, énekesnőivel helyettesítették. Igen, lehet ám mondani, hogy Anette túlreagálta, hogy most "csak" ennyiért kilépni a bandából, de azt hiszem, senkinek sem esett volna jól, hogy önhibáján kívül nem tud most énekelni, akkor lecserélik a koncert erejéig... :/ Ők 1 csapat, akkor nincs olyan, hogy ha egyikőjük nem tud megjelenni, akkor is megtartják a koncertet, csak mással... Pláne az énekes nélkül... Igazság szerint nekem már egyre ellenszenvesebbek a tagok... Mintha egyetlen nőnemű egyénnel se bírnák hosszútávon... :/
És még mielőtt bárki is leordítaná a fejemet a helyéről: ez is csak egy egyéni vélemény volt, nem kötelező ám ezt osztani mindenkinek, és egyetérteni velem...
Rátérve a szóban forgó lemezre: az Angel Fall First a Nightwish debütáló albuma volt. Olyan jól sikerült ez a belépőjük, hogy a Nightwish azóta is él és virul, a bemutatkozó lemezük óta pedig már 6 stúdiólemezt adtak ki.
Én akkor még nem ismertem a zenéjüket (akkor kapcsolódtam be, mikor Anette került az énekesnői posztra). Viszont visszamenőleg is beszereztem az összes lemezüket, mert nekem határozottan tetszik Tarja előadásmódja is, és az a Nighwish, ami akkor volt (mert igen, akárhogyan is, de az Anette-tel tovább működő Nightwish már teljesen más irányt képviselt, mint anno).
Ha jól tudom, az énekesnői poszt egyelőre betöltetlen, és a koncerteken csak "beugróként" van jelen Floor Jansen (akit olyan csapatokból is ismerhetünk, mint pl. az After Forever, vagy az általa alapított ReVamp). Ennek ellenére mégis felröppentek olyan hírek, miszerint elképzelhető, hogy mégsem volt olyan váratlan Anette távozása, mert Floor-t a Nightwish tagjai már jóelőre felkérték, hogy gyakorolja a dalaikat.
Némely rajongó abban is reménykedett, hogy így talán Tarja ismét visszatér majd kisegíteni a srácokat, és talán folytatódhat a közös munka tovább, ahogyan az elején, de Tarja azt nyilatkozta, hogy csak akkor térne vissza, ha az összes tagot lecserélnék a csapatban, arra pedig, hogy mit szól Anette távozásához, csak annyit mondott, hogy csöppet sem lepte meg. Ő boldog a szólókarrierjével, és szemlátomást kicsit sem vágyik vissza a srácok közé (forrás: www.shockmagazin.hu).

Tracklist:

01. Elvenpath
02. Beauty and the Beast
03. The Carpenter
04. Astral Romance
05. Angels Fall First
06. Tutankhamen
07. Nymphomaniac Fantasia
08. Know Why the Nightingale Sings
09. Lappi (Lapland) I. - Erämaajärvi
10. Lappi (Lapland) II. - Witchdrums
11. Lappi (Lapland) III. - This Moment is Eternity
12. Lappi (Lapland) IV. - Etiäinen
13. A Return to the Sea (Bonus Track)
14. Once Upon a Troubadour (Bonus Track)

Magáról a lemezről őszintén: én nem nagyon tudok mit írni. Hangulatos, nightwish-es, fülbemászó, szívesen hallgatom mindegyik tracket, de olyan iszonyú nagy kedvencem nem lett egyik sem.
Viszont ha már választani kell egyet, akkor ezt fogom, mert ez úgy összességében nagyon rendben van:

Nightwish - Beauty and the Beast

Osztályzat: 10/7

A Leander (vagy manapság inkább már "Leander Rising" néven futó csapat) gyökerei Köteles Leandertől indultak 2009 környékén: szólóproduk- ciójával, a "Csak Te" c. dallal youtube-on vegyes, de legfőképpen pozitív érzelmeket váltott ki. Azóta pedig szépen ível fölfelé a karrierje: a videó révén bukkant rá Leanderre Vörös Attila (aki 2010-től már az amerikai illetőségű Nevermore tagja is). Eleinte csak vendégszerepeket vállalt Leander munkájában, később viszont már duóként folytatódott a közös munka. Ennek az együttműködésnek az eredményeképpen született meg többek között a "Szomorú vasárnap" c. dal metál-verziója is, ami nekem személyes kedvencem: a feldolgozás megtartja az eredeti dal hangulatát, ugyanakkor maximálisan átjönnek a beleszőtt metál elemek is. Nincs rá jobb szó: mestermunka.
Készült még feldolgozás Rihanna "Only Girl"-jéből (aminek a videóját vigyorgás nélkül még mindig nem tudom megnézni... beteg állatok, de milyen jófélék! :DD), valamint a Lady Gaga-féle "Bad Romance"-ből is. Telitalálat volt mindkettő, és ezekkel csak még jobban belopták magukat a hallgatóság szívébe. :) Emellett íródtak saját szerzemények is, amelyek legalább akkora sikereket értek el, mint a cover-ek.
2010 közepe-végén Takács "Jozzy" József gitárossal és Maczák Márk dobossal a duóból csapattá szerveződtek. Nem sokkal később Márk távozott az együttesből (az államvizsgájára való készülés miatt nem tudott elég időt szentelni a zenekari teendőkre), a helyére pedig Budai Béla került. A csapat viszont továbbra is koncertről koncertre járt, végül pedig a Sony Music is felfigyelt rájuk, így 2011 júliusában létrejött a lemezszerződés, melyből aztán megszületett a "Szívidomár" album.
(A fenti biográfiai adatok alapjául a csapat hivatalos oldala, a www.leandermusic.com szolgált. Ajánlom minden Leander-fannak: van itt minden, friss hírek, póló rendelés - megjegyzem, viszonylag olcsón. Szóval érdemes böngészni. :) )
Leandert én nemrég kezdtem el úgy istenesen hallgatni (azelőtt csak néhány dal volt, amit időnként meghallgattam tőlük, a lemezt viszont pár hete szereztem be). A youtube hozta ki ajánlottként Muri Enikő egyik dalát, a Botladozva-t, és már a videó előnézeti képe alapján biztosra vettem, hogy a zongoránál Leander ül: és így is volt. Tényleg fel lehetett volna tüntetni Leandert is a címben, elvégre ő legalább annyira szerves része a dalnak, mint Enikő... :/ Aztán így elkezdtem szép lassan beleszeretni a Leander Rising-ba, a Leanderbe, a zenébe, a hörgésekbe, az énekbe, egyszóval mindenbe, ami Leander. :DD

Tracklist:

01. MMXII
02. 8. főbűn
03. Viharom tavaszom
04. Szívidomár
05. Csak te
06. Szomorú vasárnap (cover)
07. Az ördög naplója
08. Ghost Away
09. Reborn
10. Diamond and coal
11. Két világ közt
12. Ma reggel
13. Bennem
14. Bad romance (Lady Gaga cover)

Tényleg elég bajos bekategorizálni egyetlen műfajba ezt a zenei világot, amit Leanderék létrehoztak ezen a lemezen. Ahogy a borító is mutatja, ez a 4 srác nagyon ragaszkodik a magyarságához, és külön dicséretes, hogy nem csupán angolul kezdtek el zenélni, és hogy a magyar nyelvű dalok többségben vannak az albumon: nekem ez már kezdettől nagyon szimpatikus volt.
A dalokról most inkább nem kezdenék el pontról pontra haladva beszélni. Ha emocionálisan válogatok a dalok közül, akkor most mindegyik piros lenne... :D Úgyhogy a számomra legkiemelkedőekre próbáltam fókuszálni. Az intro mindenképpen szívemcsücske, és pazar felvezetése a 8. főbűnnek (amiben az Insane-ből kivált Molnár Bálint vendégszerepel, ezzel is új ízt adva az amúgy sem ízetlen dalnak).

"Úgy élek, ki sosem hal meg,
Te úgy halsz, mint ki sosem élt..."
(8. főbűn)

Másik nagy-nagy kedvenc a Szívidomár (aminek a klipje az ötből legalább hatcsillagot érdemel :D). De komolyra véve a figurát: a mondandójában azért nem kevés súly van, és engem is őszintén elgondolkodtatott. Valóban "mindenki pótolható"...?
Aztán ahogy fentebb már említettem szintén nagy favorit a Szomorú vasárnap és a Csak te. Az ördög naplójában a refrént úgy imádom, ahogyan van:

"Talán megfizetsz a vágyakért,
Talán megfizetsz a bűnökért,
Talán megfizetsz, mert véred utolért,
És Ő tudja jól, míg élsz:
hogy ott van a neved az Ördög naplójában..."
(Az ördög naplója)

A Két világ közt-ben is van egy kedvenc részem, és baromira sajnálom, hogy ez csak egyetlen egyszer hangzik el a dalban, pedig mennyire jó már... :/ Dallamban is, szövegben is... Ezután meg kicsit úgy érzem, mintha szétesne a dal... :/ Csaponganak a dallamok között... Nem vagyok vele teljesen kibékülve. :/

"Két világ közt én haldoklom és élek,
Két világ közt, ha szemedbe nézek, érzem:
Minden könnyem elsírtam már.
Ne nézz rám, én mindent,
Én mindent kimondtam már."
(Két világ közt)

Na de most már ideje lenne befejeznem... :D
Szóval jöjjön a legnagyobb kedvencem a sok-sok kedvenc felvétel közül (az elején hallható az album introja is, de úgy gondolom, így még talán jobb is) :

Leander Rising - 8. főbűn

Osztályzat: 10/9,5