Zene füleimnek...

Szerencsére a vizsgáimnak már egy ideje vége, szóval elvileg már elkezdődött a nyári szünet, gyakorlatilag meg pár napja lett vége a nyári gyakorlatomnak, hétfőn pedig nekilátok a nyelvvizsga-felkészülésnek... :/
A gyakorlat miatt minden nap elég korán keltem, buszoztam is, és ha buszozás, akkor zenehallgatás. A Vad Fruttikat választottam e célból, szóval jöjjön most egy vad és fruttis bejegyzés. :)
Egyik fősulis csoporttársam ajánlotta az albumot, mondván, hogy neki nagyon bejövős (bár, ő alapból elfogult a Fruttikkal, mivel nagy rajongó. :D). Mindenesetre igaza lett, nekem is tetszik. :) Igaz, a legújabb lemezük, a Fénystopposok (amiről már anno blogoltam is) eddig a "leg-leg" nálam, ha VF-ről van szó - és ezen ez a lemez sem tudott változtatni.
Igazából nem sok rock-beütés fedezhető fel az albumon, ezért alternatív rock kategóriába is csak félve merem besorolni. Ezt most leginkább a Panic! at the Disco korongjaihoz tudnám hasonlítani - engem legalábbis kicsit rájuk emlékeztetett - , bár a Panic!-es fiúk többet játszanak az elektronikus effektekkel, a Fruttik pedig a hangszeres részére mennek leginkább rá (de persze ők sem idegenkednek attól, ha ilyen effektekhez kell nyúlniuk egy-egy dal erejéig). Marci hangja tetszetős: tud vele bánni, és van is mivel, az album pedig bár néhol kicsit depresszív, mégis egyfajta jóleső hangulatot áraszt. Fáradt délutánokon a pihenés szerves része nálam ez a VF-lemez. =)

"Asszem, jól vagyok;
a testem virul, a lelkem kicsit halott..."
(Kemikáliák)

Tracklist:

01. Egy éjszaka Bohémiában
02. Mi ez a jó jazz?
03. Kicsit lassabb
04. Izabella
05. Tánc
06. Bús szamba
07. Kemikáliák
08. Úgy fáj
09. Hervadó virágok
10. Forradalom

"Bizony, mi is megvénülünk egyszer, 
és végzünk az ifjonti lázzal;
ajtónkon kopog a Kaszás,
s mi tudjuk, nem edénnyel házal.
Tekerjük feljebb a hangerőt,
talán fiatalabbak leszünk,
a Halálnak meg kiáltsuk ki:
Semmit sem veszünk!"
(Bús szamba)

"Hervadó szépségű virágok között
utolsó dühével tombol a nyár.
Az élet árad, de bent a falak mögött
még ott lapít a sarokban a magány..."
(Hervadó virágok)

Hát lehet ilyen szövegeket nem szeretni? ;)
A Kemikáliákból készült egy "MR2 Akusztik"-os feldolgozás is, amit egész egyszerűen imádok. Aki még esetleg nem hallotta, azoknak figyelmébe ajánlom: https://www.youtube.com/watch?v=N5GSznFAYIw Nincs rá jobb szó: tökéletes. Ha ebben a verzióban lett volna rajta a lemezen, biztos, hogy gondolkodás nélkül ezt választom a műfaj kedvelői számára kötelezően meghallgatandó dalnak, mert ez ritka jó - még tőlük is. *.*
Én úgy érzem, hogy szinte minden jó zenéjüket az album legvégére hagyták. Személy szerint a 7-es, 8-as és 9-es tracket szeretem leginkább, a kedvenc dal kiválasztásánál is ezek között vacilláltam.

Bár kezdetben az "Úgy fáj" volt a favorit, most inkább mégis:

Vad Fruttik - Kemikáliák

Osztályzat: 10/8

Aztahétmeganyócát! :O Ilyen sem volt még, hogy több mint 1 hónapos kihagyás után hozok újabb bejegyzést... Hát, ez van, látszik, hogy vizsgaidősuck... :/ (de most legalább a jegyeimen is meglátszik, hogy az utóbbi hetekben szinte mindent hanyagoltam - na, de ez egy másik téma, viszont az biztos, hogy baromira boldog vagyok. =) ).
Zenét hallgatni szerencsére még a legzűrösebb, leggürizősebb időszakban is lehet. Most is kihasználtam ezt a lehetőséget, az áldozat pedig Alvinék 2004-es albuma volt. Az tény, hogy nem nyűgözött le, viszont zh-k/vizsgák között tökéletes kikapcsolódás volt. Igazi vegyesvágott a lemez: vannak humoros dalok (pl. Sziámi), ugyanakkor komoly jelentéstartalommal bírók is (pl. Vissza a kőkorszakba). A trágárság/durva kifejezésmód ezen a lemezen is érvényesült, de azt hiszem, Alvin és bandája már nem is lenne önmaga, ha ez máshogyan lenne. :)
Eddig ez az első olyan Alvin-album, aminél vannak olyan dalok is, amelyekre kifejezetten azt mondom, hogy huzamosabb ideig nem bírom hallgatni, mert nem tetszik... :/ Pl. a Miért hívnak köcsögnek és az Ugrálnak a halak tipikusan ilyen. Nem tudom, miért, de egész egyszerűen nem. Pörög a lemez, és tovább léptetek szinte mindig...

"Ahogy nézlek téged, kissé visszakozok: Nézd, mekkora patkány, és milyen gyorsan mozog!"
(Most is ugyanolyan jó)

Tracklist:

01. Sok mindent láttam
02. Csak még egyszer
03. Most is ugyanolyan jó
04. Miért hívnak köcsögnek
05. Hiú ábránd
06. Ugrálnak a halak
07. Vissza a kőkorszakba
08. Kelet-európai szuperhős
09. Sziámi
10. Dilemma
11. Optimista
12. Öreg vagyok már én ehhez

A "Dilemma" miatt főleg elismerésem a bandának, hát ez valami eszméletlen! :D Gondolkodhatna így az összes pasi... "...de mi van, ha ráunok hamar...?"
A másik irtóra beteg dal, az a "Sziámi". De talán még inkább betegebb dolog, hogy volt olyan nap, mikor folyton ezt énekelgettem magamban... :'D
Ami mégis legközelebb áll hozzám, az az egyes, hármas és hetes track. Mindhárom iszonyat jó, de ugye ezúttal is csak egyet emelhetek ki...
Szóval a lemez legjobb dala (szöveget és dallamot egyaránt tekintve), szerintem...

Alvin és a Mókusok - Most is ugyanolyan jó

Osztályzat: 10/7,5

Nekem sosem volt semmilyen komolyabb kötődésem a Zanzibarhoz. Ha a rádióban meghallottam valamelyik dalukat, meghallgattam, ha egy csatornán láttam egy videójukat, hát megnéztem, de különösebb hatást valahogy nem sikerült rám gyakorolniuk. Egészen a 2011-es X-Faktorig...(igen, ilyet is szoktam nézni, mert engem érdekel, hogy mire lehet számítani: milyen előadók kerülnek ki a "sztárcsinálókból" - néha bele lehet ám futni néhány tényleg egészen egyedi/eredeti énekesbe/csapatba is, akiket nem ránt be a gépszíj, és nem lesznek divatmajmok, akik az egyéniségüket is beáldozzák az ismertség/közkedveltség oltárán...) Szóval az egyik X-Faktor adásban adta elő Ritáék dalát Muri Enikő - akinek mellesleg végig nagyon drukkoltam, és nem csak amiatt, mert nekem is van némi kötődésem Nyíregyházához... :P :D Visszakanyarodva: iszonyat ügyesen adta elő a "Március végétől" c. Zanzibar-dalt. Akkor még nem ismertem a dalt, szóval nem sokkal utána rákerestem a neten, egyből beleszerelmesedtem, aztán kellett a lemez is. :D Sokáig szinte csak ezt az egyet hallgattam, aztán úgy egy hónapja elkezdtem mustrálgatni a többi felvételt is, néhány már-már kedvenc is lett. Szóval azóta is örülök, hogy néztem az X-Faktort - máskülönben még mindig csak egy átlagcsapat lenne nekem a Zanzibar, akiknek a zenéjére különösebben nem voltam kíváncsi sohasem...
A csapat 1999 elején alakult. Hamarosan a négy alapítótag (Sidlovics Gábor József 'Sidi', Steklács Miklós 'MikC', Kovács András Donát 'Doni' és Nagy Gábor 'Gabszi') egy szerencsés véletlen - egy közúti igazoltatás...:D - során találkozott a csapat a későbbi énekesnőjükkel, Terecskei Ritával, aki akkor még rendőrként dolgozott. Újabb véletlen, hogy másnap egy szórakozóhelyen ismét belebotlottak Ritába, amint barátaival pótszilveszterezett. Miután hallották énekelni is, nem is volt kérdéses, hogy felkérik énekesnek a bandába.
Már 2009-ben is történt egy kis változás a csapat felállásában: távozott a bandából Gabszi, aki addig a gitárosi posztot töltötte be. Ez azonban még nem minden, 13 évnyi közös zenélés után idén, év elején a másik gitáros, Sidi is kilépett a bandából.  „13 év hosszú idő, rengeteg örömben és sikerben volt részünk. A Zanzibar nem csak szakmai, de baráti alkotó közösség is, ami teljes harmóniában működhet jól. Szomorúak vagyunk, hogy Sidi meghozta ezt a döntést és kilépett, de elfogadtuk az érveit, baráti viszonyban váltunk el. Nagyon sok közös emlékünk van, ami kitörölhetetlen, de a csapat nem áll meg. A Zanzibar újult erővel kezdi a 2012-es évet, hiszen rengeteg tervünk van, sok meglepetésre számíthat a közönség.” - olvasható a csapat honlapján (www.zanzibar.hu), Rita szavaival. A zenekar azóta két session zenésszel koncertezik, és úgy tűnik, Sidi is megtalálta a helyét: a nemrég távozó Cseresznye posztját vette át a Tankcsapdában, ahol máris elkezdődtek a közös munkálatok a banda új lemezén, melyről egy dal már napvilágot is látott.
Kívánom, hogy a Zanzibar is minél előbb megtalálja a csapat számára legideálisabb zenésztársakat, akikkel tovább tudják folytatni a zenélést.

Tracklist:

01. Ádám keresi Évát
02. Március végétől
03. A Rock'N'Roll-t ugye hiszed még
04. Ha kiugranál
05. Üvegszilánkokkal az ágyban
06. Égessetek el
07. Hozzatok egy DJ-t
08. Valahogy megleszek
09. Az én kirakatom
10. Te vagy Amerika
11. Szerelmem

Valahogy bennem a Zanzibar mindig valami iszonyat pop-os light-rockot nyomató bandaként létezett. Azért most - számtalanszor végighallgatva az albumot - néhány tracknél igenámcsak nagyot néztem, hogy "na neee, ez is Zanzibar?!" o.O mert nagyon tetszettek. Ilyen pl. a harmadik dal a lemezről, nekem szövegben és dallamban is nagyon ott van.

"Aztán szakad a film, zajos a kép és én jól tudom, hogy látod:
ha te nem ott élsz, és nem úgy, ahogy akarod, az csak a te választásod!
Mert annyi mindent kaptunk Tőle, a legszebb dolog mégis a Nap alatt:
a külön bejáratú, le nem cserélhető, önálló, saját szabad akarat."
(A Rock'N'Roll-t ugye hiszed még)

(Megjegyzem: a zeneszoveg.hu-n lévő jónéhány dalszövegük borzalmasan pontatlan, legszívesebben átírnám az egészet... -.- Ezt az idézetet pl. nem másoltam, hanem javítottam: szerintem így helyes, értelem legalábbis csak így van benne...)
A dalokra visszatérve: az egyik legnagyobb meglepetés a "Hozzatok egy DJ-t" volt. Hihetetlenül jól állt Ritának. :))
Az album legjobbjánál most is eltöprengtem kicsit. Ami leginkább számításba jöhet, az a fentebb már említett "A Rock'N'Roll-t ugye hiszed még", a legelső kedvenc "Március végétől" és a "Te vagy Amerika"... aztán végül erre jutottam (én hiszem még ;) ):

Zanzibar - A Rock'N'Roll-t ugye hiszed még

Osztályzat: 10/7

Ideje egy újabb bejegyzésnek. :)
Na most aztán tényleg nem fogok sokan regélni, igazából nincs is miről: a fiúk megint maradandót alkottak - legalábbis számomra (de gondolom, nem vagyok ezzel egyedül). Kowa hangjától még mindig libabőrödzöm. =) Erre a pozitív világszemléletre, ami a legtöbb dalukból sugárzik - erre pedig mindenképpen szükség van, a mai világban pláne...
Egy hosszú, fárasztó nap után a legjobb orvosság. ^^ Egyik kedvenc lazulós lemezem, és továbbra is egyik kedvenc csapatom marad, hazai és világviszonylatban is. :) Ez van, hagytam magam elcsábítani... :P és másoknak is csak ezt tudom tanácsolni: félre az esetleges ellenérzésekkel és egyszerűen csak "Hagyd magad!" ;)

Tracklist:

01. Szemenszedett igazság
02. Jövünk, mint a hunok
03. Szentimentális bérgyilkos
04. Több mint elég
05. Otthon, édes otthon
06. Megáll az ész!
07. Ne hagyd magad 1.
08. Magasban és mélyben
09. Új templom épül
10. Minden rendben
11. Ne hagyd magad 2.
12. Örök törvény
13. Nincs jobb, mint a legjobb
14. Hagyd magad!

"Évre év jön, ezerszer olvad és újra fagy,
 De van, ami mindig ugyanaz marad..."
(Magasban és mélyben)

A szövegek még mindig nagyon tetszenek, az akusztikusabb dalok pedig ezúttal is előnyt élveztek nálam. :) Bár a rádiók kedvence az "Otthon, édes otthon", az én kedvencem mégis - már a lemez megjelenése óta - ez (dallamban és szövegben is magasan viszi a prímet):

Kowalsky meg a Vega - Szemenszedett igazság

Osztályzat: 10/8,5

Hú, gyerekek, ez most nagyon jól esett... o.O
Kicsit fordított sorrendben kezdtem az OS lemezeinek hallgatását (hisz a legelső a 2010-es Angelic Asylum volt). Szinte biztos voltam benne, hogy ezúttal sem fogok csalódni - és tényleg így volt. Alexandra hangjával még mindig képtelenség betelni, és a dalok is hihetetlenül profin vannak megkomponálva. Most már teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az Obsidian Shell az egyik legkellemesebb felfedezésem egész blogos pályafutásom alatt (azelőtt többnyire csak a bevált zenéket hallgattam; igazából mióta blogol, kb. azóta kezdtem nyitott füllel bolyongani a neten is).
Nekem nagyon tetszik ez az egész. Ez a misztikus légkör, amit megteremt... Ha az Angelic Asylumra azt mondtam, hogy imádom, akkor erre már nem is tudom, milyen szót használjak. Ezalatt a pár hét alatt, mialatt ilyen intenzíven hallgattam, abszolút kedvenc lett.
No most - vállalva az esetleges támadásokat - nem szeretnék olyat írni, amit nem érzek őszintének... Így továbbra is fenntartom, hogy az új albumba "belefülelve" nekem hiányzik Alexandra hangja, nagy veszteségnek érzem - mintha valami kiveszett volna a varázsból, amit az Obsidian Shell nyújtott eddig nekem, így nem érzem teljesnek... Pedig tényleg jónéhányszor meghallgattam pl. az új lemezről a "Kell még" c. dalt, ahol már Sophie hallható az énekesi poszton. Bennem van egyfajta kettősség a hangjával kapcsolatban. Kétségtelenül jó hangja van, mégis van benne valami olyan hangzás, amivel sehogy sem tudok megbékélni (és most nem arról van szó, hogy mert nem az ő hangjával szoktam meg az OS-t, hisz pl. a Nightwish esetén én Anette hangját szoktam meg, a Tarjás zenéket csak később kezdtem hallgatni, és nálam ugyanolyan szinten vannak, ettől még nem lettem elfogult Anette-el kapcsolatban, ahogyan jelen esetben sincs így...)... Másrészt viszont tetszik, hogy valahogy nekem olyan magyarosnak hat az egész. Talán ahogy ejti a szavakat, vagy fene tudja, ez viszont tényleg működik. :)
Mindenesetre az új albumot is ki fogom majd vesézni, amint eleget hallgattam már. Egyelőre figyelő állásba helyezem magam.

Tracklist:

01. Ezer év
02. Jégvirág
03. Álomcsapda
04. Vadon rejteke
05. Csendes káosz
06. Vérmocsár
07. Elveszett lelkek
08. Emlékmás
09. Megtört álom
10. Farkaskönny
11. Búcsúszó
12. Misanthropia
13. Jégvirág (orchestral)

Hát, sikerült most is kijelölnöm a szívemhez legközelebb álló dalokat. :)
A kezdés nagyon tetszik, az egyik kedvencem az "Ezer év". A "Jégvirág"-ban ez a hollós dolog és maga a történet megfogott - ehhez hasonló a "Farkaskönny" is, csak ott valahogy kicsit zavaró ez a képzavar... :/ Mármint az elején a farkasvonítás-effekt, aztán meg a szövegben, hogy "dolgozott"... Ez kicsit olyan illúzióromboló, mert egy farkas hogyan tud dolgozni...? ...vagy mi van? :/ Aztán meg "fájdalmas vonítás, a telihold megreng", itt megint arra utal, hogy tényleg farkasról van szó... Nekem ezek után valami vérfarkas képe ugrott be, pedig nem rajongok az ilyen sztorikért (Twilight, meg társai...)... Mindenesetre tényleg egész jó, ettől eltekintve.
Én továbbra is terjesztem az erre fogékony ismerősök között az "OS-vírust". :)) Már szobatársamnak is odaadtam a lemezt, sőt még tesómnak is nagyon tetszett, holott ő általánosságban utálja az ilyen zenét, de a "Búcsúszó" után ő is beleszeretett. :)
Igazából én ezt a dalt tartom az album legjobbjának is. Kár, hogy nincs fenn youtube-on, pedig szerintem tényleg ez a legjobb, ezzel lehet leginkább megfogni az embereket. 
... Nagyon tanakodtam azon is, hogy 9,5 vagy 10 legyen az értékelésem. Utóbbi mellett döntöttem, mert egyrészt baromira örültem, hogy ezen csupa magyar dal hallható, másrészt pedig ha valami, hát ez a lemez megérdemli, hogy időről időre, újra és újra elővegye az ember. :) 

Obsidian Shell - Búcsúszó

Osztályzat: 10/10