Zene füleimnek...

Ez az egyáltalán nem hétköznapi csapat 2002 novemberében alakult. Azóta sok támadás érte a bandát a stílusuk miatt - szerintem érthető ok nélkül (csak azért, amiért az emberek nem képesek elviselni egymást...); 2 egyforma ember nincs, és így kéne elfogadni egymást, amilyen...
Ez a lemez 2008 nyarán jött ki, de jóval azelőtt is játszották már a zenecsatornák 2 videoklipjüket is. Úgy gondolom, nekik is részük volt abban, hogy Magyarországon ennyire divat lett az emo stílus: mind zeneileg, mind öltözködésileg, mind hajviseletileg. :)
Nem is nagyon szeretnék már ehhez sokat hozzáfűzni, talán még annyit, hogy úgy kéne kritizálni a bandát, hogyha ismeri az illető a zenéjüket, nem pedig külsőségek alapján ítélni... A zenében (legalábbis nekem) a külsőségek számítanak legkevésbé...
Ha viszont úgy fikázza le az ember a bandát, hogy már hallotta őket, én azt is megértem, mivel a lemez dalai érzelmileg eléggé túlfűtöttek... és az érzelmek kimutatása (akár csak dalszövegben is) manapság már a legtöbb ember számára "ciki"... De szerintem a többség azért szólja le őket, mert mindenki más leszólja, és ők sem akarnak kimaradni a sorból, viszont még egy dalt sem hallottak tőlük (tapasztaltam...). Vagy épp besokalltak, hogy manapság ellepték az utcákat a fekete, szembefésült hajú, erős sminkes emók.
Szerintem viszont helyén van ez az album. Én először olyan 2007 környékén hallottam őket, még a hisztéria előtt, teljesen véletlenül találtam rájuk az interneten. Tényleg jó erre kiengedni a gőzt; a szövegeket igazán jól megírták, sokszor kimondták, amit én épp éreztem. :) A zene viszont kicsit sablonos nekem.

Tracklist:

01. Még vár ránk ez a Föld
02. Többet érsz
03. Játszol velem
04. Miért hazudom
05. Bárhogy szeretnéd
06. Árnyékban a fény
07. Bosszúból
08. Ez van
09. Rólad álmodom
10. Rossz útra tévedtem

Számomra legjobb az albumról:
Anti Fitness Club - Árnyékban a fény

Osztályzat: 10/6

Cirka 2 és fél éves meló után, 2009 márciusában került a boltok polcaira az új Papa Roach album.
Én azért jócskán érzek visszaesést a The Paramour Sessions-höz képest... :S A Metamorphosis-on hallható dalok nekem kicsit sablonosnak tűnnek. Persze, kikapcsolódásnak ezek is megfelelnek, de örök kedvenceket talán nem erről az albumról kéne keresni. :-/
Itt már az új dobos hallható. Mikor Dave kilépett, Jacoby (az énekes) kijelentette, hogy a Papa Roach-nak nincs akadály, semmi sem állíthatja meg őket, ... és tényleg...! :). A dobos nélküli időket pedig nem semmittevéssel, hanem kreatívkodással próbálták átvészelni: akusztikus dalokat írogattak. (Én azért kíváncsi lennék ezekre is. :) ).

Tracklist:

01. Days of War
02. Change or Die
03. Hollywood Whore
04. I almost told You that I loved You
05. Lifeline
06. Had Enough
07. Live this down
08. March out of the Darkness
09. Into the Light
10. Carry Me
11. Nights of Love
12. State of Emergency
13. Lifeline (live from Crüefest)

Itt nagyon kézenfekvő volt, hogy ezt választom. :)
Papa Roach - I almost told You that I loved You

Osztályzat: 10/8

2006 szeptemberében jött is az új csoda. Az album címe a Paramour kastélyhoz köthető, ami a felvételek helyszínéül szolgált a srácoknak.
Ez a lemez sem szűkölködik a jobbnál jobb dalokban: pörgősek, zúzósak, mégis dallamosak; abszolút szerethetőek. :)
Ezen az albumon még Dave Buckner dobos püföli a dobokat, aki azonban magánéleti okokra hivatkozva 2008-ban végérvényesen elhagyta a bandát. A távozó Dave helyére Tony Palermo lépett. A Papa Roach pedig továbbra is dübörög a dobhártyákon, fáradhatatlanul... legnagyobb örömünkre. :)
Megjegyzés: A "My Heart is a Fist" 4. percétől úgy éreztem magam, mintha valami puccos helyen ülnék, a színpadon pedig egy öltönyös-nyakkendős muksó ülne egy zongoristával, és énekelne (vagy akár ő maga zongorázna hozzá). :D Na ja, a Papa Roach ezt is el tudja érni... :P :D
A Roses on my Grave-ért pedig egy óriási nagy pirospont a srácoknak, ez egy nagyon jó húzás volt, bár egyáltalán nem vitték túlzásba benne a rock-vonalat, viszont született egy klasszikus dal (hangszerelésileg is), amitől a hideg futkos az ember hátán.
Úgy gondolom: ez az album már iszonyatosan közel van a tökéleteshez. *.*

Tracklist:

01. ...To be loved
02. Alive ('N out of Control)
03. Crash
04. The World around You
05. Forever
06. I Devise my own Demise
07. Time is running out
08. What do You do?
09. My Heart is a Fist
10. No more Secrets
11. Reckless
12. The Fire
13. Roses on my Grave
14. The Addict

Néhol enyhén durva szöveggel, de valamiért ez a legnagyobb kedvencem az albumról ("Loving me ain't easy, loving me is hard" ^^) :
Papa Roach - Reckless

Osztályzat: 10/9,5

A '93-ban alakult (, akkor még középiskolás srácok alkotta) csapat 3. stúdióalbuma, ami elsőként 2004 augusztusának végén került a boltok polcaira, és azóta - nem mellesleg - platinalemezzé nőtte ki magát a több, mint egymillió eladott példányszámmal.
A naturalisztikus, és egyben művészien gusztustalan borító láttán nem nagyon tudja az ember, hogy mire számítson. Legalábbis én nem tudtam. :) A legelső albumom tőlük. Mit ne mondjak: szerelem volt első hallásra, ami a sokadik hallás után is töretlenül tart. :)
Megjegyzés: Nem tudom, ki hogy van ezzel, de nekem az album nyitódala, a Blood már első hallásra is a Marilyn Manson-os Sweet Dreams-t juttata az eszembe. :D

Tracklist:

01. Blood (Empty Promises)
02. Not listening
03. Stop looking start seeing
04. Take Me
05. Getting away with murder
06. Be free
07. Done with You
08. Scars
09. Sometimes
10. Blanket of Fear
11. Tyranny of Normality
12. Do or Die
 

A Take Me, a Blood, és eközött bolyongva végül az album legjobbjának ezt választottam; én már a számát sem tudom, hányszor hallottam, nah meg hányszor is gitároztam el: ebben a verzióban is tudom ám ajánlani, mert akusztikusan is jól szól. ;) Megunhatatlan. Rám ez volt a legnagyobb hatással:
Papa Roach - Scars

Osztályzat: 10/9

Igen, erről is olvastam nem egy negatív kritikát. Hogy milyen nem jó a kórus benne, meg ilyenek... :S Nah, hát én nem venném észre, hogy ez annyira zavaró lenne. Egyetlen egy dalt tartok elrontottnak az elején a fél perces kórussal: a címadó This is war-t. Nah, az jobb lenne a "felvezetés" nélkül, úgy in medias res-módszerrel. :/ Viszont tetszik, hogy ez a dal a 100 Suns-szal teljesen összeolvad. :) Első hallgatásra nem is tudtam, hogy ez utóbbi egy különálló dal. :D
Ezen album esetében az előző albumuknál érzett 30STM-érzet átalakult. Mintha már nem is őket hallgatnám... Nem mondom, hogy rossz: mindkét dallamvilág másért jó. Ezek most épp visszhangosabbak-dallamosabbak. :) Hozzám ez közelebb is áll, nekem speciel jobban tetszett, mint az előző album.

Tracklist:

01. Escape
02. Night of the Hunter
03. Kings and Queens
04. This is war
05. 100 Suns
06. Hurricane (ft. Kanye West)
07. Closer to the Edge
08. Vox Populi
09. Search and Destroy
10. Alibi
11. Stranger in a strange land
12. L490

Albumkedvenc nálam:
30 Seconds To Mars - This is war (+ 100 Suns... Sajnos ezt is hozzácsapták, de legalább az elején nincs kórus. :) Így az igazi. ^^)

Osztályzat: 10/9