Tudom, sok rockszerető emberke egyenesen falhozcsapná ezt az albumot. És be kell vallanom: én sem rajongok az értelmetlen, bugyuta szövegekért (akkor se, ha van benne rejtett tartalom). VISZONT! Kövezzetek meg, de nekem ez teljes mértékben átjött. :D Nem kell tőlük eget(erdőt)rengető dolgokat várni, és akkor csalódás sem fog érni senkit. Egy egész kellemes, laza 40 percet simán el lehet tölteni a cédével, ha már kicsit megcsömörlöttünk az észvesztő zúzástól. Sőt, néhol kifejezetten élvezet hallgatni, megidézi az erdő hangjait, és tényleg úgy érezheti magát az ember, mintha erdőben, fák között sétálgatna.
Egyrészt, amit nagyon fontos tisztázni ez esetben: egy nagyon sokrétű, változatos dallamvilágú lemezt tarthat a kezében a nagyérdemű, sok műfajt mos egybe. A csapat dalairól nem árt tudni, hogy ők maguk is azt vallják, hogy nem lehet őket beskatulyázni egyetlen műfajba se (állítólag a nevükben a "Magashegy" jelzi a zenei világ csúcsát, az "underground" a legalját - a Magashegyi Underground zenéje pedig pontosan eme két végpont között helyezkedik el). Én azért mégis merészeltem becímkézni, hogy valamilyen szinten a blog zenei témájába be tudjam illeszteni az albumot.
A csapatról nagyon keveset tudni, elvégre nem csámcsognak rajtuk a tévécsatornák és rádiók... Egy "botrányukról" olvastam csak: 2008-ban visszautasították a Fonogram-díjra jelölést, amit állítólag azzal indokoltak, hogy túlzásnak tartják az emeltdíjas SMS-eket, amikkel a rajongóiknak lehetett volna rájuk szavazni. Ráadásul, ami ritkaságszámba megy egy előadó esetében: az általános véleményekkel ellentétben a Magashegyi Underground támogatja az internetes, ingyenes zeneletöltést. Ez azért elég furcsa, de ez csak még egy plusz pont a bandának. Ők legalább nem a rajongóik pénzén akarnak meggazdagodni. És igen, persze lehetne azzal is védekezni, hogy de mennyi pénzükbe kerül az előadóknak, mire elkészítenek egy lemezt... csakhogy tudnivaló dolog, hogy a hobbi pénzbe kerül, szóval nem értem a rinyálást...mindegy... Ők hobbiból zenélnek, a zenélés öröméért. Aki meg szeretné hazavinni megfogható formában, úgyis meg fogja vásárolni boltban. Ez tök okés.
Nekem az egyedüli momentum a banda esetében, ami mondott valamit: az énekesnőjük, Bocskor Bíborka neve. Ő ugyanis a Megasztár 3. szériájában szerepelt, ám nem jutott sokáig. Mégis úgy tűnik, ahhoz elég ismert lett, hogy együttesével lemezeket dobjanak piacra - ellentétben sok olyan megasztárossal, akik Bíborkánál feljebb küzdötték magukat a verseny képzeletbeli létráján (most nem csak a 3.-ra gondolok, hanem az összes többire is). Ebből is látszik, hogy egyáltalán nem az számít, hogy ki milyen helyezéssel végez egy ilyen tehetségkutatóban, hanem hogy az ismertségével hogyan tud sáfárkodni. Ráadásul, ha értesüléseim nem csalnak: Bíborkáék második nagylemeze "Ezer város" címmel tegnap már meg is jelent. :) Ezek után arra is kíváncsi lettem. ;)
Tracklist:
01. Suttogó
02. Lány iPod-dal
03. Metróhuzat
04. Szívtakarítás
05. Fesztivál
06. Rongyolódó
07. Szerelemtabletta
08. Ónos ablak
09. Írott nő
10. Kicsi égitest
11. A fogyó Hold felé
12. Nyár, némafilm
A legelső M.U.-dalom a "Kicsi égitest" volt, nagyon szeretem, és irtósokszor meghallgattam már, most mégis egy másikat fogok ajánlani a lemezről, ami szintén nagyon jól sikerült. :)
Magashegyi Underground - Metróhuzat
Osztályzat: 10/7,5
Kommentek