Első benyomás az lehet a bandáról, hogy "bakker, ennyi mássalhangzót egy helyen... o.O", a második meg, hogy mennyire jó zenét nyomatnak. :)
Azoknak, akik nem kifejezetten csípik az "operametált", mindenképpen tudom ajánlani ezt az albumot.
Nekem ez volt tőlük az első, ezután kezdtem hallgatni a korábbi lemezeket is. Eleinte kifejezetten irritált Tarja áriázása azokon... Elég volt megszokni, persze miután már elégszer hallgattam, már ez a fajta énekstílus is megtetszett. :)
Azoknak, akik még nem hallották volna a történetet, akkor (viszonylag :P) nagyvonalakban egy kis háttérinfó: 2005-ben, egy nyílt levél formájában tették ki a bandatagok addigi énekesnőjük, Tarja szűrét az együttesből. Az indok az volt, hogy Tarja hozzáállását a bandához a pénz és a férje annyira megváltoztatta, hogy már nem sok keresnivalója volt a srácok között (a levelet Toumas Holopainen billentyűs írta, de mindegyik bandatag alászignózta, így fejezvén ki egyetértésüket). Tarját állítása szerint sokkolta ez a levél, mivel azelőtt erről szó sem volt, hogy meg akarnának tőle válni, a távozására felhozott okokat pedig indokolatlannak tartja.
Így hát a népszerű, finn csapat énekesnő nélkül maradt, Tarja pedig önálló pályafutásba kezdett, mint szólóénekes - megjegyzem, nem kevés sikerrel, azóta már 2 lemeze jelent meg (nah de erről majd később).
Megindult a megüresedett posztért vívott küzdelem is: a fiúk a beérkezett demók segítségével próbálták kiválasztani Tarja legmegfelelőbb utódját. A választás aztán az "Alyson Avenue" nevű csapat exénekesnőjére, a svéd Anette Olzon-ra esett. Toumas ragaszkodott hozzá, hogy az új énekesnő személyazonosságára vonatkozó adatokat ne adjanak ki addig, míg el nem készül az új anyag, mert nem szerette volna, ha az új tagot egy kép vagy a korábbi munkássága alapján ítélik meg a Nightwish-rajongók.
A választás vélhetően így is sok rajongót taszított el a csapattól: sokak szerint Anette hangja túl gyenge, nem illik a Nightwish által képviselt stílusba, meg sem közelíti elődjét, ezért hát elfordultak addigi kedvenc bandájuktól.
Az biztos, hogy a két hangot össze sem lehet hasonlítani, mert teljesen másak. De úgy gondolom, mindkettő jó a maga módján, ezért hát nem kéne ekkora elvárásokat támasztani Anette-tel szemben...:S Nekem mindkettő bejön: Tarja esetében inkább komolyzenei és ezáltal talán különlegesebb íze lesz a hanganyagnak, de igazán nem mondhatjuk, hogy Anette-nek "nincs hangja"...
Végső soron: a Dark Passion Play (a banda hatodik nagylemeze) elkészült, 2007. szeptemberében már kapható volt hazájukban.
Érdekesség, hogy az "Amaranth" kislemezére felkerülő bonus track (amiről meg kell jegyeznem, hogy egy irtó jó kis zene; lassú, de nagyon jó ^^), a "While your Lips are still Red" egyben az akkoriban megjelenni készülő finn játékfilm, a "Lieksa!" main theme-je lett.
Az pedig külön dicséretes, hogy a banda és Stephen King között is van párhuzam: az író "Setét torony" c. könyvsorozatának 2 részén is alapszik egy-egy Nightwish dal. Az egyik a 7 Days to the Wolves, a másik pedig a The Poet and the Pendulum (előbbinek alapja a sorozat 5. könyve, a "Callai farkasok", míg utóbbi dal esetében a 4. kötet, a "Varázsló és üveg" volt).
Tracklist:
01. The Poet and the Pendulum
02. Bye Bye Beautiful
03. Amaranth
04. Cadence of her last Breath
05. Master Passion Greed
06. Eva
07. Sahara
08. Whoever brings the Night
09. For the Heart I once hade
10. The Islander
11. Last of the Wilds
12. 7 Days to the Wolves
13. Meadows of Heaven
Album-legjobb... Hát, most tényleg szívesen mondanám, hogy passz... Mert - hogy így fejezzem ki magam - a blogom történelmében most kerültem az eddigi legeslegnehezebb helyzetbe. Az Amaranth-et azért mondanám, mert azt hallottam tőlük legelőször, egy zenecsatornán... A Cadence of her last Breath a refrénje miatt tetszik. A Bye Bye Beautiful kicsikét hasonló hangulatban az Amaranth-hez. A Last of the Wilds-ről az Eluveitie jut eszembe, akiket nagyon szeretek. A The Islander-t meg egyszerűen imádom... Gyönyörű, és mindig összeszorul tőle a torkom.
Ha kiszámítható lesz a lépésem, hát sajnálom. :)
Nightwish - Amaranth
Mondhat akárki akármit, nekem kedvencem ez az album.
Osztályzat: 10/10
Kommentek