Örömmel jelentem: több, mint 4 év hallgatás után kedvenc hollandjaink visszatértek. ^^ Mit ne mondjak, érdemes volt rájuk ennyit várni. :))
Legutóbbi lemezük 2007-ben jött ki, azt eléggé imádtam, és már nagyon vártam, hogy mikor jön már a következő. Nos, idén márciusban bekövetkezett, amire vártunk: egy vadiúj, 12 dalból álló, közel 1 órás korongot jelentettek meg - ékes példája ez annak, hogy a jó munkához idő kell. Bár a csapat már '96-ban elkezdett körvonalazódni, a The Unforgiving mégis csak az ötödik stúdióalbumuk - a csapat nem egy olyan fajta, hogy évente dobják piacra az újabbnál újabb cd-iket, mint más zenekarok. Ők inkább kivárnak, és a megfelelő pillanatban bombaként robbannak. ;)
Nos, a robbanás bekövetkezett. :) Érdekesség, hogy az album alapjául a szintén a "The Unforgiving" (magyarra lefordítva: A könyörtelen) címet viselő képregény szolgált - valami ilyesmi sejthető a borítóról is, mert ez is híven tükrözi a témát, emellett a dalok tartalmilag is kötődnek hozzá. Szerintem ez egy igazán jó kezdeményezés - ilyenkor sajnálom nagyon, hogy ilyen gyatra az angolom... :/ (Magyar csapatok, előadók is csinálhatnának ilyet, már nem azért...)
Ugyanakkor még egy örömhír: kevéssel az album megjelenése után, március végén megszületett Sharon den Adel énekesnő és Robert Westerholt gitáros harmadik gyereke. Üröm az örömben, hogy emiatt a tavaszra tervezett turnékat le kellett mondaniuk, viszont most ősszel pótolták.
Hetek óta hallgatom, és nem tudok betelni vele. Minden dalt egytől egyig, elejétől a végéig szeretek. Ráadásul nem mondható el esetükben az, hogy az idő múlásával teljesen átalakultak volna, vagy romlana a zenekar minősége, teljesítménye - bár az is igaz, hogy csupán néhány dalt hallottam a régebbi lemezeikről. :) Az előzőről viszont már blogoltam is, és ahhoz képest én csak fejlődést látok, visszaesést semmiképpen.
Elkerülhetetlen, hogy hasonlítgatni kezdjek, mert nekem néhol kicsit "régi Nightwish"-es volt. Pl. az "Iron"-ban 03:28-től ez a monológ és az utána lévő keményebb metálszólam kifejezetten őket idézi. Ettől eltekintve viszont tényleg nagyon eredeti, és tetszik, hogy most sok igazán dallamos és pörgős metálnóta került a lemezre, és kicsit túlléptek a líraiságukon, romantikusságukon is (egyedül a "Fire and Ice" és a "Lost" ilyen, ahol kicsit megnyugszanak a kedélyek, lassul az iram).
De a szavak helyett inkább beszéljen maga a lemez. :) Amennyit hallottam eddig a Within Temptation-ből/-ről, nálam eddig magasan ez a korong viszi a prímet. Viszont a régebbi albumaikkal még adós vagyok blogolás szempontjából, így azokat még mindenképpen ki fogom vesézni. ;)
Tracklist:
01. Why not Me
02. Shot in the Dark
03. In the Middle of the Night
04. Faster
05. Fire and Ice
06. Iron
07. Where is the Edge
08. Sinéad
09. Lost
10. Murder
11. A Demon's Fate
12. Stairway to the Skies
Igazából, én nem értem, hogy miért a Faster-ből és a Sinéad-ből készítettek eddig videót (utóbbi videótól egyenesen rosszul vagyok -.- egy állítólagos metál csapatnak hogy lehet ilyen videót kiadni a kezei közül?! ez a táncikálós diszkós beütés... hát fúj -.-). Még szerencse, hogy nem szoktam az album első klippes dala alapján ítélkezni, mert akkor most biztos nem is hallgatom meg az albumot, és a pontszám sem annyi lenne, mint amennyit most kapni fog (kezdetben idegenkedtem is tőle, hogy oké, hogy W.T., és általában jók a zenéik, de mi van ha most nem?)... Pedig tényleg vannak ezeknél a klippeseknél milliószor jobb dalok is az albumon... Mint pl. a Shot in the Dark, vagy rögtön utána az In the Middle of the Night... A Where is the Edge pedig veszélyes :P (egyébként most látom, hogy ebből is készült már videó, bár a hitelessége némi kérdést felvet...). Mikor legelőször véletlenszerűen ezt a dalt indítottam el a lemezről, napokig ezt dúdolászgattam magamban. :D
Ami viszont a szívem legcsücskebb csücske (:'D), az mindenképpen ez. Első hallásra megragadott, és azóta sem enged. ^^
Within Temptation - A Demon's Fate
Meglepő lehet, hogy bár ilyen kevés dalt emeltem csak ki a lemezről, mégis ennyi pontot érdemel nálam. Ennek az az oka, hogy most tényleg csak a legeslegjobbakat jelöltem meg pirossal, és ez még nem jelenti, hogy a többi nem jó - csak egy bizonyos mércével mérve, amit a többi track alapján felállítottam, ezek mégsem ütik meg azt a szintet. :) Ennek ellenére egyik dalnál sem éreztem úgy egyszer sem, hogy tovább kellene léptetnem a cd-t, ezért is pontoztam fel ennyire. Mert szívesen hallgatom mindegyik tracket (na jó, talán az elsőt, az intrót kivéve, de gondolom, ez érthető is... :P :D).
Osztályzat: 10/10
Kommentek