Hú, gyerekek, ez most nagyon jól esett... o.O
Kicsit fordított sorrendben kezdtem az OS lemezeinek hallgatását (hisz a legelső a 2010-es Angelic Asylum volt). Szinte biztos voltam benne, hogy ezúttal sem fogok csalódni - és tényleg így volt. Alexandra hangjával még mindig képtelenség betelni, és a dalok is hihetetlenül profin vannak megkomponálva. Most már teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy az Obsidian Shell az egyik legkellemesebb felfedezésem egész blogos pályafutásom alatt (azelőtt többnyire csak a bevált zenéket hallgattam; igazából mióta blogol, kb. azóta kezdtem nyitott füllel bolyongani a neten is).
Nekem nagyon tetszik ez az egész. Ez a misztikus légkör, amit megteremt... Ha az Angelic Asylumra azt mondtam, hogy imádom, akkor erre már nem is tudom, milyen szót használjak. Ezalatt a pár hét alatt, mialatt ilyen intenzíven hallgattam, abszolút kedvenc lett.
No most - vállalva az esetleges támadásokat - nem szeretnék olyat írni, amit nem érzek őszintének... Így továbbra is fenntartom, hogy az új albumba "belefülelve" nekem hiányzik Alexandra hangja, nagy veszteségnek érzem - mintha valami kiveszett volna a varázsból, amit az Obsidian Shell nyújtott eddig nekem, így nem érzem teljesnek... Pedig tényleg jónéhányszor meghallgattam pl. az új lemezről a "Kell még" c. dalt, ahol már Sophie hallható az énekesi poszton. Bennem van egyfajta kettősség a hangjával kapcsolatban. Kétségtelenül jó hangja van, mégis van benne valami olyan hangzás, amivel sehogy sem tudok megbékélni (és most nem arról van szó, hogy mert nem az ő hangjával szoktam meg az OS-t, hisz pl. a Nightwish esetén én Anette hangját szoktam meg, a Tarjás zenéket csak később kezdtem hallgatni, és nálam ugyanolyan szinten vannak, ettől még nem lettem elfogult Anette-el kapcsolatban, ahogyan jelen esetben sincs így...)... Másrészt viszont tetszik, hogy valahogy nekem olyan magyarosnak hat az egész. Talán ahogy ejti a szavakat, vagy fene tudja, ez viszont tényleg működik. :)
Mindenesetre az új albumot is ki fogom majd vesézni, amint eleget hallgattam már. Egyelőre figyelő állásba helyezem magam.
Tracklist:
01. Ezer év
02. Jégvirág
03. Álomcsapda
04. Vadon rejteke
05. Csendes káosz
06. Vérmocsár
07. Elveszett lelkek
08. Emlékmás
09. Megtört álom
10. Farkaskönny
11. Búcsúszó
12. Misanthropia
13. Jégvirág (orchestral)
Hát, sikerült most is kijelölnöm a szívemhez legközelebb álló dalokat. :)
A kezdés nagyon tetszik, az egyik kedvencem az "Ezer év". A "Jégvirág"-ban ez a hollós dolog és maga a történet megfogott - ehhez hasonló a "Farkaskönny" is, csak ott valahogy kicsit zavaró ez a képzavar... :/ Mármint az elején a farkasvonítás-effekt, aztán meg a szövegben, hogy "dolgozott"... Ez kicsit olyan illúzióromboló, mert egy farkas hogyan tud dolgozni...? ...vagy mi van? :/ Aztán meg "fájdalmas vonítás, a telihold megreng", itt megint arra utal, hogy tényleg farkasról van szó... Nekem ezek után valami vérfarkas képe ugrott be, pedig nem rajongok az ilyen sztorikért (Twilight, meg társai...)... Mindenesetre tényleg egész jó, ettől eltekintve.
Én továbbra is terjesztem az erre fogékony ismerősök között az "OS-vírust". :)) Már szobatársamnak is odaadtam a lemezt, sőt még tesómnak is nagyon tetszett, holott ő általánosságban utálja az ilyen zenét, de a "Búcsúszó" után ő is beleszeretett. :)
Igazából én ezt a dalt tartom az album legjobbjának is. Kár, hogy nincs fenn youtube-on, pedig szerintem tényleg ez a legjobb, ezzel lehet leginkább megfogni az embereket.
... Nagyon tanakodtam azon is, hogy 9,5 vagy 10 legyen az értékelésem. Utóbbi mellett döntöttem, mert egyrészt baromira örültem, hogy ezen csupa magyar dal hallható, másrészt pedig ha valami, hát ez a lemez megérdemli, hogy időről időre, újra és újra elővegye az ember. :)
Obsidian Shell - Búcsúszó
Osztályzat: 10/10
Kommentek