Alig bírok beszélni (bedagadt mandula, láz, és hasonló finomságok... mert hát miért is ne lenne mindig valami bajom... -.-), az ujjaim és a füleim viszont viszonylag még használhatóak, úgyhogy jöjjön egy újabb poszt egy számomra nagyon kedves bandától, ami nem más, mint a Dalriada.
Az 1998-ban alakult csapat (2003 óta "Echo of Dalriada" névvel zenéltek) a Kikelet album elkészülte után cserélte le nevét, és ha nem tévedek (és a borító sem =) ), akkor a megjelenés már "Dalriada" néven történt, tehát vehetjük a "Dalriada" első lemezének is [egyébként pedig ez a 3. stúdiólemezük]. Részemről jó ötletnek tartom, hogy rövidítettek rajta, sokkal jobban hangzik így kimondva is - bár, azt túlzottan nem szeretem, mikor útközben vált egy csapat nevet... :/ De hát ez már így alakult...
A Dalriada nagyobb ismertségre "A walesi bárdok" ballada feldolgozása kapcsán tett szert 2003-ban, és azóta is minden lemezükön minimum egy ballada-feldolgozás hallható, többnyire valamilyen ismert magyar műből. Ilyen pl. ezen, a Kikelet albumon 9. track-ként hallható "Szondi két apródja", amely a ballada második fele (az első része az előző albumukon, a Jégbontón szerepel, amiről szintén fogok majd posztolni később).
Számomra az első dal, amellyel megismertem a csapatot, az a Vérző Ima volt (a legelső stúdiókorongjukról, a Fergetegről), a második pedig erről az albumról a fentebb már említett balladarész-feldolgozás. Mennyivel könnyebb lett volna anno megtanulni ezeket az írásokat a suliban is, ha ezek a feldolgozások már akkor elkészültek volna... :) Persze, elég valószínű, hogy egy általános iskolás gyerek még nem Dalriádát fog hallgatni, de én pl. a Szondi két apródját már kívülről fújom, szóval tényleg jól működik ez a tanulási módszer... :D
Az a helyzet, hogy bár az Ígéret-lemezük még mindig szívemcsücske, de ez a korábbi alkotásuk is iszonyúan tetszik. Nagyon szeretem a zenéjüket: magyaros, énekelhető, emellett pedig kíméletlenül be(le)dübörög az ember hallójáratain. Abszolút egyik kedvenc hazai csapatom.
"Szent e földnek minden rögje,
minden virága,
szent e földnek maroknyi népe,
s népének álma.
Vérben úszó, vad időkben
magára maradt,
s vállalta a legnehezebbet:
igaznak maradt."
(Szentföld)
Tracklist:
01. Búcsúzó
02. Kikelet
03. Vándor-fohász
04. Táltosének
05. Néma harangok
06. Szentföld
07. Tűzhozó
08. Tavasz dala
09. Szondi két apródja (II.rész)
Bár, csak 9 dal került fel a lemezre, de mindegyik bőven 4 perc fölött van (sőt, a 8. track pl. több mint 7 perces). Ebben az esetben most kifejezetten tetszik ez a folyamatosság, hogy inkább hosszabb és kevesebb, mintsem sok rövid és csapongó dal kerüljön fel.
Bár, nem jelöltem be kiemelkedő dalként, de a Vándor-fohászban van az egyik kedvenc részem 01:25-től... Annyira szép (a zene és a szöveg egyaránt)... Igen, az ilyen "húzásai" miatt (is) szeretem én őket.
Most is lenne több olyan is, amit annyira szívesen linkelnék (a ballada-feldolgozás mindenkinek kötelező! :P a "Néma harangok" meg csak azért, mert én nagyon-nagyon szeretem, főleg 02:15-től), de ezúttal is csak egyetlen dalt fogok ajánlani, ami nem más mint:
Dalriada - Szentföld
Osztályzat: 10/8,5
Kommentek