Már csak néhány nap... :/ (Igen még mindig az államvizsga a téma... :'D) Most is tanulnom kéne, de már totál kivagyok, úgyhogy muszáj tartanom félórányi zeneterápiát. Erre a célra most a SOAD 2005-ös lemezét választottam. Ahogyan a cím is utal rá, tényleg hipnotizáló hatással vannak az emberre ezek a dalok: én amúgy sosem voltam különösebben oda a csapatért, de ezzel a lemezzel most nagyon sikerült magukat megszerettetniük velem. :)
A Mezmerize egy lemezegyüttes első fele (ez májusban jelent meg). A másik "része" a "Hypnotize", ami ugyanazon év novemberében követte is az elődjét.
Tény, hogy ez az album sokkal másabb, mint amit eddig hallhattunk a csapattól - őszintén bevallva nekem ez a SOAD sokkal jobban tetszik, mint az a csapat, akik korábban voltak. Megőrzik a szokott őrültségüket is (hisz ez már védjegyük) és a váratlanságot, amivel lecsapnak a gyanútlan hallgatóságra, kis híján a frászt hozva rá :D (mint pl. a "Radio/Video"-ban, ahol egy lassú rész kellős közepén ordítanak bele a hallgató fülébe... :D). Emellett dallamosak, szerethetőek, méghozzá olyannyira, hogy az embert már az sem érdekli, hogy miről énekelnek, vagy hogy mennyire zavaros és érthetetlen a szöveg, csak csinálják még, zenéljenek, hadd örüljünk. ^^
Abban is eltér a korábbi System-korongoktól, hogy a gitárosuk, Daron Malakian sokkal nagyobb szerepet kap vokálosként, ennek pedig csak örülhetünk, mert nagyon jól nyomja (megint csak a "Radio/Video"-val tudok példálózni: ott az énekes Serj Tankiannal egyenrangú énekesként annyira jó kiegészítik egymást, hogy az valami fantasztikus - iszonyat jól szólnak együtt, sőt, Daron talán még jobb is, mint Serj). Bizonyítják azt is, hogy nekik a lassú dalok is nagyon jól állnak: szerintem az "Old School Hollywood"-nál és a "Lost in Hollywood"-nál jobb lezárása nem is lehetett volna a lemeznek (bár ebből az előbbi inkább egy tipikus rockdal, némi elektronikával, és sok-sok hangszerrel, míg utóbbinál a vokálé a főszerep, és a tempót is jócskán visszavették).
Tracklist:
01. Soldier Side - Intro
02. B.Y.O.B.
03. Revenga
04. Cigaro
05. Radio/Video
06. This Cocaine makes Me feel like I'm on this Song
07. Violent Pornography
08. Question!
09. Sad Statue
10. Old School Hollywood
11. Lost in Hollywood
Ezért jó, ha az ember komplett albumokat hallgat, mert ha én most nem hallgattam volna végig ezt az albumot, hanem megmaradtam volna a "B.Y.O.B."-nél (ugyanis erről a korongról egyedül ezt az egy dalt ismertem), akkor valószínűleg soha a büdös életben nem találkoztam volna a "Radio/Video"-val vagy a "Lost in Hollywood"-dal, amiket már első körben megszerettem. :) Kár lett volna értük.
Az újításokon és kísérletezéseken kívül viszont vannak olyan dalok is, amik a korábbi SOAD-ra hajaznak. Ilyen pl. a B.Y.O.B. (bár, a refrénjét szokatlannak érzem a Systemtől, de a 2.perc elején azért rendesen elszabadul a pokol, amolyan System of a Down módra :) ), aztán a Cigaro is amolyan tipikus zúzós zene, és még sorolhatnám. A kijelölésnél is visszafogtam magam, és tényleg csak azokra szorítkoztam, amik a leginkább tetszettek - egyébként egyetlen dal sincs rajta, amire azt mondanám, hogy "kösz, ez elég volt egyszer is...". :)
Ami pedig visszavonhatatlanul kedvencem lett (a "B.Y.O.B." és a két Hollywood-os mellett), az a:
System of a Down - Radio/Video
Állítólag a dalban szereplő Danny és Lisa nem utal senkire, vagy legalábbis nem konkrét személyeket jelöl, hanem csak így jött ki a rím, ezért kerültek bele. :) Egyébként szövegileg egy baromira egyszerű dalról van szó, mégis annyira megszerettem, hogy egész nap ezt dúdolgatom. Zeneileg nálam tuti befutó. Még akkor is, ha kicsit sem SOAD-os. Ahhoz tényleg tehetség kell, hogy valaki a saját megszokott műfajától távolabb álló dalban alkosson nagyot. Hát, ők megcsinálták.
Osztályzat: 10/8,5
Kommentek