Idén májusban új albummal rukkolt elő Amerika egyik legismertebb és legsikeresebb formációja, a 30 Seconds To Mars (bár a borítókon mindig a "Thirty Seconds To Mars" név szerepel, én inkább maradok a számomra megszokottabb "30"-as verziónál).
Nos hát mit is mondhatnék erről az alkotásról...? Tény, hogy párszor meg kellett hallgatnom elejétől végéig, ahhoz, hogy azt mondjam, ez egészen jó. Első hallásra nekem nagyon nagy csalódás volt, nálam az előbbi "This is War" c. lemezük volt a csúcs, még ha "túl-elektronizálták" már azt is, ez viszont nekem kevés volt, sokkal-sokkal jobbat vártam. Aztán hallgattam, és egyre több dal kezdett megtetszeni. Bár, még így is erős túlzás lenne azt állítani részemről, hogy mennyire szuper lemezt készített ez a három pasas, mert nagyon nem így gondolom...
Tracklist:
01. Birth
02. Conquistador
03. Up in the Air
04. City of Angels
05. The Race
06. End of all Days
07. Pyres of Varanasi
08. Bright Lights
09. Do or Die
10. Convergence
11. Northern Lights
12. Depuis Le Début
A lemez egy konceptlemez, ami azt jelenti, hogy meghatározott téma körül forog: eme 30STM album esetén ahogyan a cím is jelzi, ezek a témák a szerelem, vágy, hit és az álmok. Ennek megfelelően tagolódik az album 4 részre, minden új témát, vagy "fejezetet" egy női hang "jelent be" a dalok előtt, vagy az előző téma utolsó dala előtt, amennyiben az valamilyen átmenetet jelent a két téma között. A LOVE téma dalai az első három, a LUST-é a 4-5-6, a FAITH-hez tartozik a 7-8-9, a DREAMS-hez pedig az utolsó három track. A borítón lévő színek is e négy témára utalnak: a piros a szerelem színe, a zöld a vágyé, a sárga a hitet jelzi, a kék(/lila) pedig az álmokat.
Engem ami leginkább zavar, az az énekes, Jared Leto elég hülyén sikerült hajlítgatásai (az End of all Days-ben pl. kifejezetten zavaró, mert ott az éneken lenne a hangsúly, és annyira el tudja rontani ez az orbitális hajlítgatás az egészet... főleg a refrénben...). Egyébként (már) nem vagyok Leto-fan (bár tagadhatatlanul imádom a hangszínét), de azt azért el kell ismerni, hogy néhány kilóval nehezebben és rövidebb hajjal sokkal jobb látványt nyújtott, mint így, csontsovány kiadásban, copffal... Oké, hogy egy filmszerep kedvéért fogyott ennyit, de nem tudom, milyen filmszerep érte ezt meg, hogy most úgy néz ki, mint egy két lábon járó zombi... Az első lemezük idején mennyire jól nézett még ki! *-* Pl. a The Kill-nek a videójában.
Többfelé is olvastam, hogy Leto-nál egoistább frontembert nem gyakran hordott még hátán a föld, de valóban elég esélyes, hogy kezd velük elszaladni az a bizonyos ló is, már ha pl. arra gondolunk, hogy nemrég az Up in the Air c. dalukat egy templomban adták elő, élőben (ez youtube-on is megtalálható). Mint már más bejegyzésekben is hangsúlyoztam, hogy nem vagyok valami buzgó hívő, de azért úgy gondolom, mindennek megvan a helye és az ideje, és egy rock (vagy bármilyen) koncertnek nem a legmegfelelőbb helyszíne egy templom. Szerintem baromi ízléstelen...
Mindent összevetve a dalok átlagban nem olyan rosszak, mint ahogy sokan beállítják, én szívesen hallgatom az összes dalt a lemezről, még ha színpadias, vagy túlontúl giccses/filmzenére hajazó is. A 2.,3.,6. és 11. track az, ami leginkább megtetszett, ezek közül pedig (szerintem) a legjobb:
30 Seconds To Mars - Up in the Air
(a videó elején a Pyres of Varanasi c. daluk első kb. 1 perce hallható, majd kb. 6 és fél perctől pedig a "stáblista" alatt a Birth c. daluk szól ... A videó meg úgy amúgy helyenként elég pocsék és értelmetlen, de most nem az a lényeg... :D)
Osztályzat: 10/7
Kommentek