Az utóbbi néhány napban teljesen beszippantott a zene mellett a másik nagy szerelmem, az olvasás, úgy, hogy a világról se nagyon vettem tudomást (most épp Az Éhezők Viadala csavart totálisan a nemlétező ujjai köré). Viszont most ideje egy újabb lemezajánlót írni, mert bőséges a felhozatal zenei téren is, úgyhogy bele is csapok a közepébe, és jöjjön egy TFK-album hiper-rövid ajánlója. :))
A csapat legutóbbi, 2012-es albumáról nemrég blogoltam, és meg is vett kilóra az a hanganyag. Aztán elindultam visszafelé az időben, hátha a korábbi lemezeik is körülbelül annyira levesznek majd a lábamról, de ez sajnos nem következett be... :/ Pedig annyira szerettem volna...
Tracklist:
01. The Invitation (Intro)
02. Welcome to the Masquerade
03. Fire it up
04. Bring Me to Life
05. E for Extinction
06. Watching Over Me
07. The Part that hurts the Most (Is Me)
08. Scream
09. Look Away
10. Forward Motion
11. Outta Control
12. Smack Down
13. Already Home
A vokalista-gitáros-billentyűs, Trevor McNevan nyilatkozata szerint a lemez ötletét az a tény adta, hogy minden ember rejteget valamit. Maszkot viselnek, "maszkolják" az életüket is, rejtegetik az érzelmeket, a frusztrációt. A dalok különböző szituációkkal foglalkoznak, egy részük arról szól, hogy bizonyos helyzetekben hogyan találhat reményt vagy kiutat az ember - és mindezt természetesen a keresztény rock érzelemvilágával, rejtett tartalmaival közvetítik.
No hát igazán nem tudok mit írni... A legújabb lemezük annyira jól sikerült, hogy ez a korábbi lemez így utólag hallgatva nem tudta megütni azt a mércét... :/ Ezen igazából semmi kiemelkedőt nem találtam... és kicsit csalódtam is...
Tudom, unalmas már, hogy folyton hasonlítgatok, szóval inkább úgy fejezem ki magam, hogy pl. aki a Nickelbacket kedveli jobban, nekik abszolút ajánlatos meghallgatni a "Fire it up"-ot, a "Bring Me to Life" meg úgy 2:40-től tisztára a régi Linkin Parkot idézi. :) Aki a lassabb "rock-balladákat" részesíti előnyben, nekik a "Watching Over Me", a "Look Away" és még az "Already Home"-ot is ide sorolnám, kötelezően hallgatandó darabkája a lemeznek. Az album hetedik (leggonoszabb - dehogyis^^) dala is egyből befészkelte magát a hallójárataimba, és igazából folyton ott motoszkál a fejemben: tagadhatatlanul egyik kedvenc dalom lett a cédéről (a szintén 2:40-től bekövetkező vadulásával együtt). A "Scream" is legalább ilyen hatással van az emberre. :)
Már csak a "kedvenc dal" rész van hátra a bejegyzésemből. Bár ugyanennyire szerettem volna linkelni a "The Part that hurts the Most"-ot, mégis ez egy hajszálnyival leelőzte (talán mert a 2012-es albumukon lévő dalok is leginkább ehhez hasonlítanak):
Thousand Foot Krutch - Welcome to the Masquerade
(a videó elején a lemez intrója is hallható, a videó maga pedig az Operaház Fantomja c. musicalből van összeollózva, amit szintén nagyon-nagyon szeretek *-*)
Osztályzat: 10/7
Kommentek