A heti 2-3 ajánlóhoz nem sikerült mostanság tartani magam, szóval van mit bepótolni. :) Kezdem is egy olyan albummal, ami már elég régóta várakozik arra, hogy felkerüljön a blogomra. Hát, nem is húznám tovább az időt, jöjjön a Sonata Arctica harmadik nagylemeze.
A csapat tagjai az album idején: Tony Kakko (énekes, billentyűs), Jani Liimatainen (gitáros), Marko Paasikoski (basszusgitáros), Tommy Portimo (dobos). A zenekar segítségére volt még Jens Johansson is a Stratovariusból, aki több dalban billentyűs-szólót játszott el, míg Kakko az alapokkal foglalatoskodott. Mivel Kakko klónozni ugyebár nem tudta magát [:)], és továbbra is szerettek volna többféle billentyűs-betéteket a zenébe, így egy újabb billentyűs felvételén tanakodott a csapat (Kakko egyébként ezután már csak stúdióban játszott a billentyűkön). Jelentkezések szép számban érkeztek a zenekarhoz, meghallgatásra viszont csak ketten kaptak lehetőséget. Mivel a zenei tudással nem volt gond, így inkább személyiségjegyekben kezdték keresni a jelentkezők között a legalkalmasabbat, így kis időt el is töltött a csapat velük, iszogattak, és próbálták megismerni kicsit a jelentkezőt, hogy megtudják, mennyire illene a zenekar mentalitásához, személyiségéhez. A választás végül Henrik Klingenberg-re esett, aki a Winterheart's Guild turnéján csatlakozott is a csapathoz. Henrik jó választásnak bizonyult, hisz azóta is részét képezi a zenekarnak (a következő albumon, a 2004-es Reckoning Night-on már ő is együtt dolgozott a srácokkal).
Tracklist:
01. Abandoned, Pleased, Brainwashed, Exploited
02. Gravenimage
03. The Cage
04. Silver Tongue
05. The Misery
06. Victoria's Secret
07. Champagne Bath
08. Broken
09. The Rest of the Sun Belongs to Me [Japanese Edition Bonus Track]
10. The Ruins of My Life
11. Draw Me
A Sonata Arctica - én úgy érzem - eléggé rétegzenét játszik, ugyanis tapasztalatból írom, hogy nem minden metálszerető kedveli ezt a stílust, amit ők képviselnek... :/ Nekem különösebben bajom nincs vele, szívesen hallgatom, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy túlzottan nem rajongom érte én sem. Régen egy barátom ismertetett meg velük, de ha ez nem történik, nem valószínű, hogy önszántamból hallgatni kezdtem volna a zenéjüket. A For The Sake of Revenge c. live-albumukat hallgattam akkoriban sokat; ezen volt rajta pl. erről a lemezről a Gravenimage, a Victoria's Secret és a The Cage is, amelyek eredetileg is a Winterheart's Guild lemezen jelentek meg, így ez most pláne nem állt tőlem távol.
Igazán nagy kedvenceket viszont nem igazán találtam az albumon, és ezt sajnálom is... :( Ezen még annyi szeretem-dal se volt, mint az Eclipticán, amiről már korábban blogoltam.
Szerintem a legjobb dal a lemezen:
Sonata Arctica - Gravenimage
Osztályzat: 10/7
Kommentek