Már annyira nagyon az év végén adták ki ezt a korongot, egész pontosan november 21-én - ami épp még nem az év vége, de mivel hetekig "ülök" egy lemezen, így bizony kicsúsztam az időből, a tavalyi évemből ez a poszt kimaradt, most viszont pótolom. :)
Elvetemült Alvin-fanoknak (akiknek az előző 2-3-4 lemez is nagy kedvencük lett) valószínűleg nem fog csalódást okozni ez a lemezük sem, jól hozza az előző lemezeik színvonalát, bár a csapat így nyilatkozott: "Az "A BÖLCSEK MEG HALLGATNAK" az a lemez, amire a legtöbb energiát fordítottuk az eddigi albumok közül! Mind zeneileg, mind szövegvilágban úgy gondoljuk, sikerült még feljebb tenni a lécet! Hangulatilag is nagyon színes anyag lett. Néhol zongora, néhol fúvósok is felbukkannak." (forrás: alvinrecords.com). Azért én még mindig úgy érzem, hogy van olyan nem is túl rég kiadott albumuk, amivel bizony ez sem tud versenyre kelni (nálam még mindig a legnagyobb kedvenc, ha Alvinékról van szó, az a 2006-os "Mi ilyenkor szoktunk sírni", amit anno 9,5*-ra értékeltem). Na ahhoz képest ez bizony nagyon halovány... :/
A zenekar tagjai: Pásztor István "Alvin" (ének), Csoma Viktória (háttérvokál, basszusgitár), Szirota Márió (dob).
Márió 2011 óta erősíti az Alvin és Mókusok legénységét, amikor is Bánfalvi Zoltán kilépett, így ez már a második lemez, amin Máriót hallhatjuk dobolni. Vezetékneve ismerős lehet több tekintetben is: édesapja, Szirota "Ciki" János a 2001-ben alakult, magukat "presszómetál" zenekarnak valló Nelson együttes frontembere, nővére pedig a Csillag Születikben feltűnt Szirota Jennifer. Márió az Alvinban bizonyítja, hogy bizony tehetsége és nem pedig az ismert rokonok révén érdemes ő is a figyelemre. :)
Tracklist:
01. A bölcsek meg hallgattak
02. Konfliktus
03. Nem elég
04. Ez nem demokrácia
05. Az erdőtől a fát
06. Rossz dolgok, jó gyermekekkel
07. Mindenki lehúz mindenkit
08. A gonosznak is van szíve
09. A boldogság titkos receptje
10. Jobb emberek
11. Örökké
"Mindent, mindegy kit
Mindenki lehúz mindenkit
Hisz mindenkinek kell az a plusz hozadék
Meg a morzsa, ha van maradék.
Mindent, mindegy kit
Mindenki lehúz mindenkit
Mert a lelke mélyén mindenki rohadék
Mindegy, hogy hova mész."
(Mindenki lehúz mindenkit)
A dalok szövegei ezúttal is szókimondóak (elvégre Alvinék ezzel lettek ismertek, és ha kertelnének, az már nem lenne az igazi...), megmondják a tutit, a hallgatóság meg alapjában csak bólogatni tud. Ennek viszont megvan a másik oldala is, mert azt azért hozzá kell tennem, hogy helyenként eléggé érthetetlen katyvasz is becsúszik a szövegekbe...
De rá is térnék kicsit a dalok analizálgatására. Mikor először hallgattam végig a lemezt, a legelső dal, amire felfigyeltem, az a "Konfliktus" volt. Ez mondjuk pont az a dal, aminek a szövegétől nem dobok egy hátast (mint aki a világ összes dolgáról alkotott mondandóját szűk 3 percben szeretné elmondani, emiatt pedig összevissza csapong a témák között), viszont valamiért mégis annyira egyben van az egész, és annyira hasonlít azokra a dalaikra, amik miatt én anno megszerettem az Alvin zenéjét, hogy emiatt egyből meg is fogott. Pedig alapjában tényleg nem egy világsláger.
A másik, ami még úgy közelebb áll hozzám, az "Az erdőtől a fát". A szöveg (ez előbb említett track-től eltérően) itt már helyenként korhatáros. Véleményem szerint ez az egyik húzódala ennek az albumnak.
A többiről pedig nem is ejtenék szót, mert igazából olyan "elhallgatgatom, de semmi extra"... :/
Amit még ki kell emelnem, az a lemez záróakkordja, az "Örökké". A csapattól szokatlan, hogy egy szál zongorával, mindenféle durvulást mellőzve adjanak elő egy dalt. Na ez most pont ilyen. Engem a refrén dallama eléggé emlékeztet a Hooligans "Hotel Mámor"-jára, mintha annak valami akusztikus verziója lenne, de ez ugye egyéni szoc.problem. :) Ezt leszámítva viszont teljesen korrekt dal, egész jó szöveggel:
"Néha fáradt, de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes a többezeréves kérgekkel tenyerén
Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Majd együtt járunk túl a halál eszén,
Ha eljön értünk az a rohadék!
Néha éld, hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a Földön,
S érj célba, de csak magadért!
Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem;
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj!"
(Örökké)
Nem is ragoznám tovább a dolgokat, hozza a szokott szintet, nem köpi szembe magát a csapat, viszont újat sem ad, csak hozza a régi, bevált sablonokat, ami ugyan 100%Alvin, mégis én már ezt kevésnek érzem - a bejegyzés végén a pontszám is épp ezért lett annyi, amennyi....
12 lemez után szerettem volna végre valami igazán különlegeset a 13.-ra, nem pedig itt is ugyanazt kapni, mint az előzőeken. Ez így számomra csöppet unalmas...
De talán majd a 14.-en...
A legjobb dal pedig számomra egyértelműen ez:
Alvin és a Mókusok - Konfliktus
Osztályzat: 10/6,5
Újítás történt a blog.hu-n (amiért ezúton is ezer köszönet a fejlesztőknek! :) ), így lehetővé vált, hogy ezentúl ti is elmondjátok véleményeteket a bejegyzéseimben tárgyalt albumokról, szavazás formájában. :)
Kommentek