HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Nickelback - No Fixed Address (2014)

**Valcsa** 2015.04.04. 11:57

nickelback_no_fixed_address_2014.JPGGórcső alá került végre nálam is az utóbbi hetekben a kanadai Nickelback nyolcadik nagylemeze, ami tavaly novemberben jelent meg.
A lemezről elsőként az "Edge of Revolution" c. daluk jelent meg, 2014 nyarán. Azért is mérföldkő ez a lemez a zenekar életében, mert az előző, sokéves gyakorlattól eltérően ezt már nem a Roadrunner Records, hanem a Republic Records adta ki.
Az album címe ("Nincs állandó lakcíme") abból a tényből ered, hogy a dalok felvétele sok különböző helyen történt.
A zenekar tagjai: Chad Kroeger (szólóének, gitár), Ryan Peake (gitár, billentyűk, háttérvokál), Mike Kroeger (basszusgitár, háttérvokál), Daniel Adair (dobok, háttérvokál)

Tracklist:

01. Million Miles an Hour
02. Edge of a Revolution
03. What are You Waiting For?
04. She Keeps Me Up
05. Make Me Believe Again
06. Satellite
07. Get 'Em Up
08. The Hammer's Coming Down
09. Miss You
10. Got Me Runnin' Round (ft. Flo Rida)
11. Sister Sin

Mindig megdöbbenek, hogy mennyi a gyűlölködés a Nickelback körül... :/ Nem értem. A zenéjükkel az égvilágon semmi gond; vannak zenekarok/előadók, akik ezerszer nagyobb "kárt" okoznak a zenéjükkel, ami tényleg minősíthetetlen... Azért ne hasonlítgassuk már ilyenekhez a Nickelback-et... Igen, nyilván nem ők a kemény rock legnagyobb képviselői, de az ilyen "limonádékra" is szükség van (én rövid időn belül megkattannék, ha folyton csak szigorú értelemben vett kemény rockot/metált hallgatnék), és nekem ez most kifejezetten jól esett. A csapat hozta az elvárt szintet, a dalok zöme nagyon fülbemászó, és több dal egészen szerethetőre sikerült, arról nem is beszélve, hogy én látom a törekvésüket arra, hogy a saját zenéjükre nézve innovatívabbak legyenek, és belecsempésszenek valami újat is. Ez pedig dicséretes. Jó dolog a már kitaposott ösvényen járni, csak egy idő után már unalmas, és én nem is kárhoztatom azokat, akik arról a bizonyos ösvényről le akarnak lépni, és más utakon elindulni (feltéve, hogy nem vetkőznek ki teljesen önmagukból, és nem válik tőlük idegenné az, amit csinálnak...).
Erre első példának a "She Keeps Me Up"-ot tudom felhozni, amelyben egészen funky-sra vették a figurát (szerintem ez kicsit Maroon5-os is lett), arról nem is beszélve, hogy női vokált is csempésztek a dalba, ami még egy kis plusz pikantériát is ad az egésznek. 
A "The Hammer's Coming Down" kezdőszólamait hallgatva egészen biztos vagyok benne, hogy ha meg kellene tippelni, hogy ez vajon melyik zenekar dala, akkor az emberek zöme arra gondolna legeslegutoljára, hogy ez Nickelback. Tőlük nagyon szokatlan az ilyen teátrális, szimfonikus zenei alap (viszont ez is hihetetlenül passzol Chad hangjához). Nekem ez nagy-nagy szívszerelmem lett ez a dal, az intró zseniális, a verse tökéletes, egyedül a refrén vált ki egy kis elégedetlenkedést belőlem, ezt leszámítva imádom! *-*
A "Got Me Runnin' Round" Kid Rock zenéjét idézte fel bennem, amit szintén szeretek, és bizony-bizony, ez is jól áll a Nickelbacknek. :) Azt viszont mindenképpen el kell ismerni, hogy talán ez a legantirockosabb dal az egész albumon. Ehhez persze nagyban hozzájárul Flo Rida rappelése, és maga a zenei alap is, ami bár profi, de rockzenének a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető.
Aztán a végére még záróakkordként kapunk egy kis csemegét útravalónak: ez már közelebb áll a Nickelback zenéjéhez, az intróból viszont még nem biztos, hogy kitalálnánk, hogy ez is az ő daluk. Ebben is érződik a kísérletezés, a törekvés a kicsit újra, kicsit másra - és ez jót tett a dalnak.
Mivel a Nickelback az egyik olyan zenekar, akinek sok dalát játsszák a kereskedelmi rádiók (Magyarországon is), így nyilván erre a lemezre is kellettek populárisabb dalok. Itt meg kell jegyeznem, hogy engem ezek szörnyen untattak... Lehet, hogy amúgy nem rossz dalok ezek sem, de pl. a "What are You Waiting For?" könyörgősre fogott felütésétől már egyből a rosszullét kerülget... A "Satellite" esetén az az érzésem, hogy ez minden Nickelback-lemezre felkerült (csak más csomagolásban), a "Miss You" meg simán csak unalmas... 
És természetesen olyan dalok is vannak, amik tipikus Nickelback-nóták: a "Million Miles an Hour"-ban a csapat keménykedős oldala érvényesül. Feszes, húzós, jól össze van rakva, nem tudok rá rosszat mondani. Az "Edge of Revolution" egy politikai, lázadós dal, ez már a megjelenése idején is tetszett, sokat hallgattam.
Bár a "Make Me Believe Again" is hű a zenekar gyökereihez, mégis untatott a refrén és szörnyen deja vu-m volt tőle... :/ 
Végezetül: a legjobb dal kiválasztásával most is bajban vagyok... Épp ezért, mert nekem több dal is tetszik a lemezről, és nagyjából mindegyik ugyanannyira...
De ami számomra a legkülönlegesebbre sikerült az albumon, és leginkább közel érzem magamhoz, ez a dal:

Nickelback - The Hammer's Coming Down

 

Osztályzat: 10/7,5

Címkék: pop rock 2014 hard rock post grunge alternativ rock 7.5* |blog 2015| #Nickelback# [kanadai] ¤Republic¤

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zenefuleimnek.blog.hu/api/trackback/id/tr387338322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása