Ha már így benne vagyok ma a blogolásban, máris hozok egy újabb ajánlót. :) A Thousand Foot Krutch nevezetű kanadai keresztény rock csapatról már többször is volt szó a blogon, és mivel szerettem a korábbi albumaikat is, így nem kerülhette el a lemez-lejátszómat a 2014-es cd-jük sem. :)
Az Oxygen:Inhale a srácok kilencedik stúdióalbuma (beleszámolva kezdetleges zenekarnevük, az "Oddball" néven kiadott lemezüket is), ami tavaly augusztus 26-án jelent meg.
Nagyon vártam, mert anno a TFK-t igazán megszerettem - leginkább az előző, 2012-es lemezük, a The End is Where We Begin és ezen belül a Courtesy Call c. daluk miatt, amit mai napig imádok, és emiatt boldog vagyok, hogy rátaláltam egy szerencsés véletlennek köszönhetően a csapatra. :)
A zenekar tagjai: Trevor McNevan (ének, gitár, akusztikus gitár, produceri munkálatok), Joel Bruyere (basszusgitár), Steve Augustine (dobok, ütős hangszerek). Meg kell még említeni Aaron Sprinkle-t is, aki session zenészként segíti a zenekart, és működött közre a lemezen is (billentyűs hangszerek, gitárbetétek a dalokban, produceri munkálatok). Továbbá közreműködött még Shawn Tubbs (slide gitár a "Born This Way"-ben, elektromos gitárszólók a "Light Up"-ban) és Chad Jeffers, aki dobro gitárral (vagy más néven rezonátoros gitárral) színesített a "Glow" c. dalt
Tracklist:
01. Like a Machine
02. Untraveled Road
03. Born This Way
04. Set Me on Fire
05. Give It to Me
06. I See Red
07. Light Up
08. In My Room
09. Oxygen
10. Glow
Hűen a korong címéhez, a TFK ezúttal egy könnyű, légies, tiszta anyagot szolgáltat nekünk, más feladatunk pedig nincs is, mint hogy belélegezzük. :)
Egyedüli problémám, hogy ez nekem túl könnyed (mármint zeneileg). Kevés rajta a keményebb hangvételű, húzós dal. Ezt én személy szerint sajnáltam kicsit... :/
Viszont azért így is akadt néhány ilyen, mint pl. rögtön a legelső dal a lemezről, a "Like a Machine". Trevor karcos hangja hihetetlenül dögös (nem mintha a pasi maga nem lenne az... *-*), ahogyan a dal is; zúzós, kőkemény rocknóta, a minőségi fajtából. :) Szeretem is.
Az Untraveled Road(s) szavait ha felcseréljük, egy Linkin Park dalt kapunk - ebből szinte egyenesen következik, már meg sem lep, hogy a dal eleje, valamint a rapelős verséje szintén eléggé LP-sre sikeredett. De ez sem érdekel, mert az LP-t szeretem, ezt a dalt is szeretem, meg a TFK-t is, szóval...? :)
A Born this Way-t egyszerűen imádom! :) Első volt a dalok közül, ami belopta magát a szívembe, aztán ottfelejtődött. :) A ritmusát, a lüktetését, a dallamát, a kicsit reggae-s verséjét, minden mozzanatát nagyon szeretem - nem is tudok, csak szuperlatívuszban nyilatkozni róla. Mindenképpen az egyik legeslegjobb az egész albumon! :)
Ezután ami még szintén kedvenc lett az az "I See Red". Trevor hangja irtó jól szól már rögtön az elején. Aztán a továbbiakban fokozódnak a dolgok, bár a refrén egyszerű, mint a faék (de legalább hamar meg lehet jegyezni, mert csak 1 sor ismétlődik :D nekem viszont ennek ellenére is tetszetős), 01:40-től pedig olyan, mintha egy teljesen más dal lenne. :) Zseniális.
A Light Up... Hát, én ezen mindig elvigyorodom... :D Egyébként ez is egy egész jó kis dal lenne, de ezek a hajlítgatások (vagy sokszor már inkább nyávogások)... :D Mosolygásra késztetnek... :D Pláne ez a rész (mármint nem a szöveg maga, hanem ahogyan énekli... :D jáj...) "and maaaake and make it right / 'Cause Iii'm, 'Cause Iii'm alive when I see you...." :D
Az In My Room kivételes gyöngyszem ezen a lemezen, nagyon szeretem. Első ránézésre egy romantikus, csajozós, szerelmes dalnak is gondolhatnánk a cím alapján, de erről szó sincs: ez tulajdonképpen egy ima ("még sosem imádkoztam, szóval egyszerűen csak beszélgethetnénk?"). Bús, szorongó, bizonytalan, de reménykedő. És a szövege annyira igaz a jelenlegi helyzetemre, minden szava... Rég érintett/hatott meg ennyire egy dal. Már a dallama is csodálatos, viszont a szöveg tudatában egyenesen felemelő. Nem, erre nincsenek szavak...
Ha sikerül túltennünk magunkat ezen a dalon (nekem nagyon sokáig nem sikerült, amint véget ért a dal, egyből nyomkodtam a replay-t :) ezt muszáj lesz elgitároznom...), akkor szép lassan eljutunk a lemez utolsó daláig, a Glow-ig, amit még meg szeretnék említeni. :) A dal elején ez a bizonyos dobro (rezonátoros) gitár egyből pazar hangulatot teremt, ami végigkíséri az egész dalt. (Az intró egyébként nagyon-nagyon emlékeztet a U2 és Mary J. Blige "One" c. dalára. :) ). Nem rossz. ;)
Ha mindent figyelembe veszünk, ez az album még így is erős, hogy nem tipikus TFK lemez lett belőle. :) A dalok minősége kárpótolt érte, még ha nem is pont azt a stílust kaptam, amit vártam, de ez semmit nem von le az értékéből. Nagyon sajnálom, hogy ennyire rövidre sikeredett, még 40 perc sincs, pedig olyan szívesen hallgattam volna még... :( Az arány mindenesetre pazar: 10 trackből 6-ot megszerettem. :)
Bár szívem szerint ide linkelném még az In My Room-ot is, de mivel most is csak 1 lehet, így legyen ez:
Thousand Foot Krutch - Born this Way
Osztályzat: 10/9
Kommentek