Az utóbbi időkben nagy változások történtek a Bullet háza táján is, kezdve azzal, hogy idén februárban megváltak a basszerosuktól, Jason "Jay" Jamestől (a helyére természetesen sikerült is megtalálni azóta a megfelelő embert Jamie Mathias ex-"Revoker"-tag személyében, aki az új albumon már együtt dolgozott a srácokkal). Matt Tuck, a csapat frontembere egy interjúban azt nyilatkozta, hogy csapattársából hiányzott az a fajta elszántság, ami szükséges lett volna a csapat számára, hisz ők most nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint hogy visszaterelgessék a zenekart abba a mederbe, amit a "The Poison" idején mélyítettek maguknak, és amiből aztán kiléptek (nagyrészt külső nyomásnak és elvárásoknak engedve) egy bizonytalan talajra, ami végül nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Utóbbi két lemezüket ugyanis Don Gilmore felügyelete alatt készítették el (a korábbiakkal ellentétben), aki inkább arra hajtott, hogy minél rádióbarátabb legyen az a zene, amit a fiúk játszanak, mert így nyilván eladhatóbb, jobban megéri mindenkinek. Kivéve a Bulletet, akiktől emiatt rengeteg rajongó fordult el. Ezt felismerte a zenekar is, és az új lemezüket már egy másik producerrel (Colin Richardsonnal, akivel anno az első két lemezükön is együtt dolgoztak), és egy totál más stábbal vették fel.
Én mondjuk nem tartozom a fanyalgók közé, a 2010-es "Fever" lett az eddigi legnagyobb kedvenc BFMV-albumom, bár azt én is elismerem, hogy a tavalyelőtt kiadott legutóbbi lemezük, a "Temper Temper" már közel sem szólt akkorát (de baklövésnek vagy hibának mégsem nevezném azt sem, egyszerűen csak vérszegényre sikeredett "kissé"...). Az viszont tény és való, hogy sikerült a "Venom"-mal korrigálniuk a korábbi kilengést, és visszatérni a gyökerekhez.
Megjelent: 2015. augusztus 14.
Tagok:
Matt Tuck (szólóének, ritmusgitár, basszusgitár)
Michael "Padge" Paget (szólógitár)
Michael "Moose" Thomas (dobok)
Jamie Mathias (basszusgitár, háttérvokál)
Tracklist:
01. V
02. No Way Out
03. Army of Noise
04. Worthless
05. You Want a Battle? (Here's a War)
06. Broken
07. Venom
08. The Harder the Heart (The Harder It Breaks)
09. Skin
10. Hell or High Water
11. Pariah
12. Playing God (Deluxe Edition Bonus Track)
13. Run for Your Life (Deluxe Edition Bonus Track)
14. In Loving Memory (Demo Version) (Deluxe Edition Bonus Track)
15. Raising Hell (Deluxe Edition Bonus Track)
Szokás mindenhol ezt a lemezt a The Poison-nal összevetni, ami mondjuk nem is véletlen, tekintve, hogy a címük is gyakorlatilag ugyanazt jelenti (venom= méreg; poison=méreg :D bár Matt szerint ez csak a véletlen műve volt, nem szándékosan alakították így), emellett pedig kétségtelenül jól hozzák azt a zeneileg és szövegileg is sötét, borús, hard világot, amit anno azzal a bizonyos első lemezükkel kijelöltek maguknak.
A borító is érdekes: eredetileg azért lett egy "V" a borítón, mivel ez az ötödik lemezük (és az "5" római számmal írva ugyebár "V"), innentől pedig a "venom" szó már egyértelmű volt, nem is gondolkodtak rajta.
És hogy szokásomhoz híven természetesen a dalokról is ejtsek szót: legelőször a Raising Hell jelent meg, a 2013-as év végén, ehhez videó is készült, amin még Jay basszusgitározik/háttérvokálozik. Ez a dal végül csak a Deluxe verzió bónusz dalai között kapott helyet. Egyébként valahogy érződik, hogy ez is még inkább a korábbi albumukhoz húz, úgy mindent összevetve... Az igazi átmenetet szerintem ez a dal képezi a "Temper Temper" album és a "Venom" között: kellően dallamos még, viszont itt már kezdtek kicsit "bekeményíteni", érzékletesen előkészítve, hogy mire számíthatunk a következő korongon. :)
...ééés jött a "No Way Out", én meg konkrétan nem találtam szavakat... *-* Itt is előtérben van a dallamos vonal, viszont ilyen lehengerlő scream-introval nyitni ezt a dalt...! Arról már nem is beszélve, hogy a dobtéma is egészen izgalmas (bár azért a legtöbb dalukban az, ezt meg kell hagyni).
Nagy kedvenc lett még a "Skin" is, csakúgy, mint a címadó "Venom" (utóbbi egy líraibb, lassabb dal, de azért nem annyira, hogy csöpögjön, vagy épp elaludjunk rajta...). Sőt, az egyik eddig ismeretlen bónusz dalt is egészen megszerettem, a "Playing God"-ot, kár, hogy ez az alap-tracklisten nem kapott helyet, pedig érdemes lenne rá, hogy többen ismerjék... :/
Ezt viszont boncolgatni én már nem is szeretném tovább, mert ódákat tudnék zengeni minden egyes dalukról. :D Az igazán figyelemre méltó dalokat ezúttal is kijelöltem (szívem szerint csupa piros lenne a teljes számlista...), ezeket bárkinek, bármikor teljes nyugalommal tudom ajánlani... :)
Mindent összegezve, jelentem: a Bullet for my Valentine ismét a csúcson! :) Most már szorítsunk nekik, hogy ott is maradjanak, és ne legyen több botlás...
Ennyi szuper dalnál kedvencet választani egyenesen a halálom... Állapodjunk meg annyiban, hogy bár választhatnék mást is (amiket fentebb már említettem), de én most emellett a dal mellett teszem le a voksomat: olyan elemi erő árad belőle, akkora düh- és érzelemcunami, hogy beleborzong az ember. Őrületesen brutál jó dal lett!
Bullet for my Valentine - No Way Out
Kommentek