Már 1 év telt el a lemez megjelenése óta, én viszont még csak pár hete kezdtem el hallgatni. A kezdő lökést kétségkívül a cirka 2 hónappal ezelőtt megjelent, "Márványmenyasszony" c. dalukhoz készült videójuk adta (aminek azóta is döbbenetesen alacsony a nézettsége, fene tudja, miért, pedig egy iszonyat jó dalról van szó...). Persze korábban is tudtam, hogy létezik ez a zenekar, párom is említette, no meg Juhász Marcit ismerem a Csillag Születik óta, már akkor is szerettem, és örülök, hogy rátalált a saját útjára. :) Mert ez bizony az. Nagyon jól működik ebben a zenekarban.
Szóban forgó albumuk tavaly év végén jelent meg, a zenekar pályafutásában harmadik nagylemezként (ami gyakorlatilag "csak" a második, tekintve, hogy Marci 2012-es csatlakozásával új időszámítás kezdődött a zenekar életében, szinte teljesen megújultak).
A címhez és a lemez egész tematikájához az ötletet a pesti Thököly úton található, "befalazott" erkélyen álló női szobor adta ("Nézek, mint egy kőszobor / Lehet, hogy megjön, akire várok (...)"), Jánosi Szabolcs 'Cicó' gitáros - aki a zenekar legfőbb zeneszerzője és szövegírója - pedig olyan jól elkapta ezt a vonalat, hogy egy komplett történetet sikerült köré építenie, így végül egy történetmesélős konceptlemezzé nőtte ki magát az írási folyamat végére. (No nem mintha a szobrot önmagában nem övezné városi legenda már amúgy is, amiről olvasni lehet pl. itt és itt is, a legenda "megfejtésével" együtt.)
Megjelent: 2016.10.21.
Tagok:
Juhász Marci (ének)
Jánosi "Cicó" Szabolcs (gitár)
Nagy Levente (basszusgitár)
Újvári Péter (dobok)
Tracklist:
01. Az utolsó katona
02. Boldogság felügyelő
03. Húzz fel magadhoz
04. Bárcsak itt lennél
05. A szerelem ilyen
06. Minden történet
07. Csak a szélre várok
08. Maradj még
09. Ez az a nap
10. Igazából
11. Sajnálom
12. Márványmenyasszony
Nagy elvárásokkal és reményekkel kezdtem el hallgatni ezt a lemezt, elvégre a Márványmenyasszony elég magasra tette a lécet. És így, többszöri újrahallgatás után is azt mondom, sikerült hozni a színvonalat. A dalok zöme végtelenül dallamcentrikus és nagyon rádióbarát is (mint pl. a "Sajnálom" c. szerzeményük, ami sokáig gyakori vendég volt a Petőfi rádió lejátszási listáján).
Nekem több kedvencem is lett a lemezről: egyrészt ugyebár a "Márványmenyasszony", amit még a vegyes dalokból álló youtube-os listámra is feltettem, és szinte nincs is olyan nap, hogy a lemezről legalább ezt az egyet meg ne hallgassam. :) Aztán szintén nagy kedvenc "Az utolsó katona" is (a szövege részleteiben nagyon hasonló a Márványmenyasszonyhoz, sőt néhány sor változtatás nélkül ugyanúgy szerepel mindkettőben, ezzel keretet adva a történetnek) , de ugyanúgy a "Boldogság felügyelő" is egy nagyonszeretem dal. Előbbi inkább egy zúzósabb hard rock, utóbbi pedig kicsit alteresebb szerzemény. Ezeket képtelen vagyok úgy meghallgatni, hogy ne énekeljem Marcival együtt a szöveget. Minden szempontból más stílusú az "Igazából" c. daluk, a verséjét különösen szeretem. :) A "Sajnálom" is eléggé kilóg a tracklistből, a többi dalhoz képest ez egy nyugis, zúzásmentes kis rockmuzsika - nem hiába szerették a rádiók is. :) A lemezről egyébként ez a dal látott másodjára napvilágot (első az "Igazából" volt, ami szintén nem tükrözi a lemezen szereplő dalokat, mindkettő eléggé más), így eléggé félre is lettek vezetve a hallgatók - már aki úgy gondolta, hogy ez lesz a jellemző stílus a közelgő albumon. Bár az megint más kérdés, hogy lehet-e ez esetben "jellemző stílusról" beszélni, annyira sokszínű, izgalmas anyagot sikerült a srácoknak összehozniuk. Felkerült egy instrumentális, mindenféle éneket mellőző szerzemény is a cd-re: erről Cicó azt nyilatkozta, hogy "Úgy született, hogy lementem a próbaterembe, és így, ahogy a lemezen hallani, felvettem. Később már nem is nyúltam hozzá. Bűn lett volna hozzányúlni, mert olyan hangulatot örökített meg, amit nem lehetett volna reprodukálni." (HammerWorld, 289.sz.) Az mindenesetre tény, hogy egy érdekes, egész jól elkapott dal kerekedett ki belőle, sajátos hangulattal - amit aztán sikerült teljesen jól beépíteni a többi track közé.
...És ragozhatnám ezt még sokáig, hogy miért is szeretem ezt a lemezt, de igazából fölösleges lenne. :) Aki szereti a zúzós (hörgés- és harshvokálmentes), ugyanakkor (nem pont populáris értelemben vett) dallamosabb dalokat, mindenképpen tegyen egy próbát a Nomad lemezével. A dalokat tekintve annyira sokszínű az album, hogy kizártnak tartom, hogy ne találjon mindenki rajta legalább 1 olyan dalt, ami tetszhet. :) Úgyhogy: kalandozásra fel! ;)
Nem lesz meglepetés, hogy számomra melyik lett a lemez legjobb dala. :))
Nomad - Márványmenyasszony
Eddig megjelent klipes dalok:
Kommentek