Majdnem 1 hónap késéssel írom ezt a posztot - előbb is akartam már életjelet adni, de hát a főiskolás élet már csak ilyen, még az életjelet is elnyomja... -.- :/ (Persze, csak annál, aki komolyan veszi... Én meg kénytelen vagyok.)
Az elmúlt hetekben egykori kedvenc bandám, a Depresszió új albumát vettem górcső alá. Igazából meg is lepett, mikor láttam, hogy megjelent, hisz a korábbiakkal ellentétben nem volt kismillió helyen "beharangozva", és semmiféle anyag nem jelent meg róla korábban.
Nagyon tartottam tőle; mikor megjelent, erősen gondolkodtam rajta, hogy kell-e ez nekem egyáltalán... :/ Mert oké, jó volt az előző album is, de már valahogy nem olyan ütős, mint azelőtt. Aztán mégiscsak meghallgattam... Aztán csak hallgattam, meg hallgattam, heteken keresztül (szinte csak ezt). És jó. :) Valahogy hangzás-minőségben is, hangszerelésileg is több, mint amit az előző korongon kaptunk. Kerültek azért erre is viszonylag gyenge darabok (mármint szövegileg és zeneiekben - de minőségre ezek is hibátlanok), amiket annyira nem tudok értékelni, de a legtöbb azért ott van. ;)
"...kár még temetni minket..." - énekli Feri rögtön a második trackben. Ha a zenei munkásságukra értjük, tényleg kár őket temetni, mert ezzel most - legalábbis szerintem - valamelyest bizonyították, hogy tudnak ők még régi Depi lenni. :) Köszönöm nekik, hogy most egy kis darabkát visszakaptam az igazi Depresszióból. "Az öröm beszél" szerintem nagyon emlékeztet az "Egy életen át"-albumukon található dalokhoz (és a korábbiakhoz), és az "Ellensúly" is megvett kilóra - tényleg kellemes meglepetés volt, na... :) Most egyelőre visszaszívok minden negatívat, amit az utóbbi időben írtam róluk. Nagyon remélem, hogy ezen a vonalon haladnak tovább, mert ez jó.
Bár a Depresszió sem a sziporkázó szövegei miatt híres, mégis a "Te vagy a szerem" refrénje pl. roppant frappáns. ;)

"Te vagy a SZER, te vagy az ELEM,
amitől energiát kapok, ha újra vár a küzdelem.
Te vagy a SZER, te vagy az ELEM,
én a függőség vagyok, kölcsönös az érzelem."

(Direkt emeltem ki ezeket a szavakat, összeolvasva még több értelme van. ^^)
Persze, azért annyira ne szaladjon el az a bizonyos ló, mert 10*-os éppen ez sem lett, de mindenképpen jobb, mint az előző, több kedvencet találtam rajta. A "Jön a reggel" pl. már első hallásra megfogott. Talán ez az album legnyugisabb pontja, és sokaknak talán épp ezért nem tetszik, de mégis: számomra a zene és a szöveg is egész egyszerűen mestermunka.
(Azért ez az optikai csalódásos D betű a borítón is nagyon ötletes. ;) )

Tracklist:

01. Te vagy a szerem
02. Az öröm beszél
03. Ellensúly
04. Térden vagy talpon
05. Túl messze
06. Ezen az állomáson
07. Egyformább
08. Megyek előre
09. Tisztelet
10. Álom az álomban
11. Második vér
12. Jön a reggel

Akár "utolsókból lesznek az elsők" kijelentéssel választhatnám a 12-es track-et is kedvencnek (mellesleg tényleg kedvenc), de mégis inkább egy pörgősebb dalt emelek most ki, hátha sok csalódott régi rajongónak - velem együtt - ismét megjön ettől a Depresszióhoz a kedve. :) Tegyetek vele egy próbát. ;)

Depresszió - Ellensúly

Osztályzat: 10/8,5