Tanfolyamos tanulmányaimat nemrég sikeresen zártam. :) Részben a sulis teendők, részben magánéleti problémák miatt is hanyagoltam az utóbbi időben a blogot (elég siralmas, hogy idén még csak 5 albumajánló született, és lassan eltelik egy fél év...), amit sajnálok is, mert igazából a zene az egyik olyan dolog az életemben, ami állandó, és ami képes még a legsz*rabb időszakaimban is némi erőt önteni belém... :) Nem ígérek semmit, de igyekszem most már gyakrabban jelentkezni, és monitorra vetni gondolataimat egy-egy album kapcsán, remélve, hogy nektek is fog tetszeni. :))
Jó, túlzás lenne azt állítanom, hogy zenét se nagyon hallgattam az utóbbi időben, mert azért mindig akadt egy-két album, ami terítéken volt nálam. :) Úgyhogy most még egy ideig biztosan lesz miről írjak.
Kezdem is a sort a finn folk metal zenekar, a Korpiklaani tavaly megjelent, kilencedik stúdiókorongjával, a Noita-val. :) A Korpiklaani gyökerei 1993-ra nyúlnak vissza. Az énekes, Jonne Järvelä alapította (Maaren Aikio-val karöltve), Shamaani Duo néven - és kezdetben még semmi közük nem volt a metálhoz, "egyszerű" folk zenét játszottak. '96-ban adták ki első és egyben utolsó lemezüket, "Hunka Lunka" címmel. Ezután Maaren kivált a formációból, Jonne pedig még ebben az évben "Shaman" néven új zenekart alapított, mely a Shamaani Duo folk-zeneiségén alapult, a korábbi tiszta éneket viszont egyre inkább felváltotta az agresszívebb vokál. Demójuk "Ođđa máilbmi" címmel jelent meg - később ez a szám felkerült a Shaman első nagylemezére, a '99-ben megjelent "Idja"-ra is. 2002-ben kiadtak még egy lemezt Shaman néven (Shamániac), majd 2003-ban - már egy szinte teljesen új felállásban - debütáltak Korpiklaani néven (ami egyébként "erdei törzset" jelent magyarul), a "Spirit of the Forest" albumukkal. Ekkor kezdett kialakulni igazán az a fajta stílus, ami ma is jellemzi a zenekart: a szintetizátort lecserélték hagyományos népi hangszerekre, számi nyelv helyett angolul és finnül írták a dalaikat. A dalszövegek középpontjába pedig gyakran az alkohol és a bulizás került (emiatt is szokták mulatós metálnak nevezni a Korpiklaani zenéjét...).
Bár a csapat neve már nagyon régóta ismerős számomra, valahogy nem éreztem eddig késztetést rá, hogy jobban megismerkedjek a zenéjükkel: nyilván én is ismerem tőlük a "Vodka" c. szerzeményüket (ami talán az egyik legismertebb dal tőlük), de nem gyakorolt rám akkora hatást, hogy ettől úgy érezzem, feltétlen hallgatnom kell Korpiklaani-t. Egészen mostanáig. :) Egy folk metal zenével foglalkozó facebook-oldal posztolta ki tőlük az Ämmänhauta c. dalukat nemrég. Egyből megszerettem. *-* Aztán elkezdtem hallgatni a Noita albumot, amin ez a dal megjelent. Nos, mit is mondjak: nem csalódtam... :)
Megjelent: 2015.05.05.
Tagok:
Jonne Järvelä (ének, gitár)
Matti "Matson" Johansson (dobok)
Kalle "Cane" Savijärvi (gitár)
Jarkko Aaltonen (basszusgitár)
Tuomas Rounakari (hegedű)
Sami Perttula (harmonika)
Tracklist:
01. Viinamäen mies
02. Pilli on pajusta tehty
03. Lempo
04. Sahti
05. Luontoni
06. Minä näin vedessä neidon
07. Jouni Jouni
08. Kylästä keväinen kehto
09. Ämmänhauta
10. Sen verran minäkin noita
11. Antaja (Bonus Track)
A finn "Noita" szó egyébként az angol "witch", azaz "boszorkány" szó megfelelője, viszont jelentésben kicsit eltér attól, inkább "sámánt", "boszorkánydoktort" jelent. A zenekar basszusgitárosa, Jarkko Aaltonen így nyilatkozott erről: „A „Noita” hagyományos finn jelentése eltér attól, amivel az emberek manapság társítják. A „Noita” olyan személy, aki széleskörű ismeretekkel rendelkezik a természetről, megérti azt, és akinek gyakran paranormális vagy egyéb természetellenes képességeket tulajdonítottak. (...) A „Noita” olyasvalaki, akihez segítségért fordulsz. A finn „Noita”-nak gyógyító ereje volt, pont mint észak-amerikai párjának. A társadalomban nagyon tiszteletreméltó helyet foglaltak el. A későbbiekben változtatta a kereszténység negatívra a szó jelentését, mivel ezekre az emberekre az egyház riválisként tekintett. Még Finnországban is boszorkányüldözés kerekedett belőle (= noitavaino) néha-néha. Na de a legtöbb ember aki Google Translate-et vagy hasonlót használ, a „boszorkány” jelentést fogja megtalálni és valószínűleg rosszul fogja értelmezni, mivel valószínűleg sokan a fekete mágiával, ördögi jelekkel és hasonlókkal társítják majd, mikor a helyes fordítása talán vajákos vagy sámán lenne.” (forrás: Kronosmortus.com, ahol további érdekességeket is találtok a lemezzel kapcsolatban.)
Ismételten csak hangsúlyozom: korábban én nem ismertem a Korpiklaani zenéjét, nekem ez tőlük a legelső "próbálkozásom", szóval hasonlítási alapom nincs. Azt viszont még így is bátran ki merem jelenteni, hogy engem ez az album teljesen meggyőzött, és nem ez lesz az utolsó Korpiklaani-albumom. :)
Az "Ämmänhauta" után nagy elvárásokkal veselkedtem neki a lemeznek, aztán lett is nem kevés kedvencem róla. Ami leginkább, az pl. a "Kylästä keväinen kehto". Az égvilágon egy szót sem értek finnül, szóval tényleg csak az énekre, a szavak csengésére, a dallamra, a zene technikásságára, és magára az összhangra tudok hagyatkozni. Egyszóval: a fülemre, és az érzésekre, amit a zene kelt bennem. Na ez a dal pl. nagyon megtetszett, a refrénje annyira fülbemászó, hogy nem bírom ki dúdolgatás nélkül, ha meghallom. :) No meg eleve már ez, hogy ennyiféle hangszert használnak, és hogy a metált ilyen hibátlanul tudják egyensúlyban tartani a folkkal... Ezzel engem meg lehet venni kilóra. :) A "Luontoni"-val szintén így vagyok. A refrén erős, és a kiállások is remekül sikerültek.
A "Jouni Jouni" is kedvenc lett - bár ez nem teljesen a Korpiklaani saját szerzeménye: a dal alapját a Tommy James & The Shondells 1968-as dala, a "Mony Mony" szolgáltatta (amit egyébként Billy Idol is feldolgozott). Tény, hogy olyannyira át lett írva ez a szám, hogy ha úgy vesszük, mégiscsak egy teljesen új dalt kreált a Korpiklaani belőle. :) És nekem ez frankón sokkal jobban is tetszik, mint a "Mony Mony". :))
A kedvencek táborát erősíti a "Pilli on pajusta tehty" is - a hangszerhasználat csillagos ötös. :) Már a verse előtti intro-részben felcsendülő dallamot is imádtam, és végig olyan profin adják az ívet a hallgatónak, hogy ezt komolyan tanítani kéne. Ez is egy olyan dal, amit a Korpiklaani kapcsán mindenképpen emlegetni fogok pozitív példaként. :)
Megemlítendő még a "Lempo" is. A dal elején hallható harmonikaszólót egyszerűen imádtam. ^^ Maga a dal viszont annyira nem lett favoritom.
...és sajnos akadt olyan track is a lemezen, amit fájdalom, de tovább kellett léptetnem kb. minden alkalommal, olyannyira nem jött be... :/ Ez pedig nem más, mint a "Minä Näin Vedessä Neidon". Túl vontatott, túl fals a dallam, egyszerűen nem tetszik... Kár érte. :(
Összegezve viszont nagyon is rendben van ez a lemez, és még ha nem is a teljes albumhoz, de a fent említett 5-6 dalhoz gyakran vissza fogok térni, ez fix. :)) Közülük igazából bármelyiket kiemelhetném most, de talán ami szerintem a legeslegjobban sikerült mind közül, az a:
Korpiklaani - Kylästä Keväinen Kehto
Eddig megjelent klipes dalok:
- Ämmänhauta
- Pilli On Pajusta Tehty
- A Man With a Plan ("Viinamäen Mies", angol dalszöveggel)
10/8
Kommentek