Zene füleimnek...

Már lassan egy hete itthon vagyok táppénzen (influenza... ájlávjú -.- Ráadásul a legyengült immunrendszeremnek hála tele lett kiütésekkel az arcom is - állítólag a betegség hozadéka ez is - , így főleg képtelen voltam emberek közé menni...) Most már kezdek jobban lenni - eddig hangom sem volt, meg mivel most a napokban lett néhány nyílászáró kicserélve a házban is, így pihenés helyett ezerrel takarítottam, rá sem értem volna foglalkozni a bloggal is... :/ Így hát most már jó lenne összehozni - legalább egy bejegyzést ide is...
Fogalmam sincs, miért, de egy ideje már elég erőteljesen leálltam a Papa Roach albumainak hallgatásával - így belegondolva, a 2015-ös F.E.A.R. albumuk óta, ami amúgy el is nyerte a tetszésem, mégsem szántam rá magam azóta, hogy újra elővegyem a zenéjüket (esetleg csak a Weekly listám miatt, egy-két dalt).
Pedig volt idő, mikor nagyon szerettem őket (na jó, nem mintha most nem szeretném...), és az elsők között voltak a hard-osabb zenekarok közül, akiket anno hallgatni kezdtem. Mégis, azt kell mondjam, ez a lemezük nem nyűgözött most le... :/

Megjelent: 2017.05.19.

Tracklist:

01. Break the Fall
02. Crooked Teeth
03. My Medication
04. Born for Greatness
05. American Dreams
06. Periscope (ft. Skylar Grey)
07. Help
08. Sunrise Trailer Park (ft. Machine Gun Kelly)
09. Traumatic
10. None of the Above
11. Ricochet (Deluxe Edition Bonus Track)
12. Nothing (Deluxe Edition Bonus Track)
13. Bleeding Through (Deluxe Edition Bonus Track)

A Crooked Teeth a zenekar 8. nagylemezeként jelent meg tavaly májusban. Mikor elkezdtek kijönni a klipes dalok az albumról, már akkor sejtettem, hogy ez bizony nem az én korongom lesz. :/ Aztán ahogy végighallgattam a dalokat, félig-meddig be is igazolódott a gyanúm. Vannak rajta jó dalok, mint pl. a Traumatic, ami első hallásra kedvenc lett, vagy a kicsit lassabb tempójú, Simple Plan-stílusú daluk, a Help. A Periscope-ban az a Skylar Grey énekesnő működik közre, aki nekem a Suicide Squad (Öngyilkos osztag) c. filmből volt ismerős, az egyik betétdalt énekelte, a Wreak Havoc-ot. (Egy időben eléggé rá voltam függve a film soundtrack-cd-jére, elég sok dal tetszett róla. :)) ).
Nem mondhatni viszont azt sem, hogy a Papa Roach belekényelmesedett volna a sikerbe, vagy teljesen elfelejtette volna a gyökereit. Ez az album is kellően modern (elvégre haladni kell a korral is, nem játszhatják ugyanazt, mint ezelőtt 10-15 évvel, mert akkor meg unalmasokká és divatjamúlttá válnának villámgyorsan...), viszont érezhetően ugyanazok ők még mindig, akik ezelőtt voltak.
Most is igyekeztem a szerintem legjobb, legformabontóbb, legemlékezetesebb dalokat kiemelni, így utólag visszanézve a tracklist-et szerintem sikerült is. :) Voltak még jó pillantok, alapból az első 3 dal, és az American Dreams se rossz, csak bennem nem hagytak semmi maradandót. A Born for Greatness-ben éreztem a tracklist szerint haladva először, hogy na igen, na ez már valami. A Papa Roach mindig is az az alter stílusban nyomuló rap/nu metal zenekar volt számomra, akik nem féltek komolyabban nyúlni a hip-hophoz sem. Ez a dal lehet, hogy refrénileg nagyon populáris és sablonos, viszont aztán az átkötő bridge-rész annyira szokatlan még tőlük is, és annyira fogós az a riff-szóló, hogy ez engem kilóra megvett. :) A Periscope-nak is kellett idő, míg megkedveltette velem magát (na jó, nem olyan sok idő kellett... :D), a Helpről már írtam, hogy ezt is szeretem. :)  Aztán a Sunrise Trailer Park is egy tetszetős dal, számomra nagyon fülbemászó a refrén, és az egész dal hangulatát is szeretem, Machine Gun Kelly-vel mindenképpen sikeresnek mondható a kollaborációjuk. 
A None of the Above valamiért engem a Linkin Park dalaira emlékeztet - de ezt leszámítva is szeretem, ez sem egy megszokott dal a Papa Roach-os srácoktól. Nekem a lemez Deluxe változatához volt szerencsém, az azon hallható 3 bónusz-dal közül pedig az első kettő volt az, amit megszerettem, ezeket is bátran tudom ajánlani. :)

Életre szóló kedvencem nem erről a lemezről fog kikerülni, az is biztos, viszont tagadhatatlan, hogy most is kitettek azért magukért a zenekar tagjai, egész klassz kis lemez lett, szerettem hallgatni - még ha annyira lenyűgözve nem is lettem. Ez a dal viszont annyira az őrület határán egyensúlyozó, formabontó és imádnivaló, hogy minden bizonnyal sokáig rajta marad még a lejátszási listámon; nálam ez lett a kedvenc a lemezről:

Papa Roach - Traumatic

 Eddig megjelent klippes dalok:

• Crooked Teeth
• Help
• Periscope (ft. Skylar Grey)
• American Dreams
• Traumatic
• Born for Greatness
• My Medication

10/8

Bővebben a zenekarról:

http://www.paparoach.com/

https://twitter.com/paparoach

https://www.facebook.com/paparoach/ 

Örök szerelem nekem ez a zenekar. :) Abból a fajtából, amit annyira szeretsz, hogy mindegy, milyen és mennyi hibája van, szereted azzal együtt is.
Nem tagadom, kissé csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy ez nem is egy szokásos stúdiókorong lesz, hanem "csak" egy akusztikus lemez. Pedig tudhattam volna, hogy amihez az Eluveitie hozzányúl, arannyá változik. Így történt ez most is.
A dalok nagy részét imádtam, még így is, hogy sok szám mindennemű vokált nélkülöz. A dallamok és a zenei alap viszont annyira erős, hogy igazából nem is hiányzott hozzá az ének.
...És ha ehhez még azt is hozzávesszük úgy pluszban, hogy a lemez úgy készült el, hogy 3 alapító tag kilépett, így új tagokkal is bővült a zenekar - hát, csöppet sem hallatszik a végeredményen az összecsiszolódás hiánya. 

Megjelent: 2017.08.18.

Tracklist:

01. Dureððu
02. Epona
03. Svcellos II (Sequel)
04. Nantosvelta
05. Tovtatis
06. Lvgvs
07. Grannos
08. Cernvnnos
09. Catvrix
10. Artio
11. Aventia
12. Ogmios
13. Esvs
14. Antvmnos
15. Tarvos II (Sequel)
16. Belenos
17. Taranis
18. Nemeton

Bár a legutóbbi lemezük óta összesen 6 tag cserélődött ki, mégis leginkább Annáék 2016-os távozása ütött szíven. Tavalyelőtt még nagyon szomorú voltam, mikor megtudtam, hogy Anna Murphy (a korábbi női vokalista és zenész, aki jelenleg a "Cellar Darling" zenekar frontcsaja) elhagyja a csapatot, és vele együtt távozik még további 2 tag (igaz, az alapkonfliktust a dobostól való megválás okozta, Annáék emiatt léptek szintén a távozás mezejére, önként). Jól tudtam, hogy a zenekar fő dalszerzője, motorja és nagyfőnöke Chrigel, ugyanakkor tartottam tőle, hogy Anna és társai távozásával egy olyan összeszokott, bombabiztos egység fog megbomlani, amit nem garantált, hogy bárkivel sikerül később (csúnyán szólva) összefoltozni. Arról nem is beszélve, hogy már Annát is nagyon megszoktam, mint énekesnőt, nagyon kellettek nekem a női vokálos dalok is a lemezekre, és tartottam tőle, nehogy visszakanyarodjanak a régi vonalra, és csak harsh férfi vokálos dalokat kreáljanak ezentúl. Szerencsére nem így történt: tavaly megtalálták Anna méltó utódját, egy bájos vörös énekeskisasszony, Fabienne Erni személyében. :) Még további három tag is érkezett a többi megüresedett posztra: Alain Ackermann dobos (Merlin Sutter helyére), Jonas Wolf ritmusgitáros (ő Ivo Henzit váltotta) és Michalina Malisz tekerőlantos (aki Anna Murphy korábbi lantos-feladatait vette át).
Azt kell mondjam, hiábavaló volt a félelmem, az Eluveitie semmivel sem játszik rosszabb zenét a korábbinál, sőt, még talán ez a kis vérfrissítés is jót tett, az új tagok új színfoltot vittek a zenébe is - Fabienne legalábbis, mint énekesnő, érezhetően... :) Attól is kár volt tartanom, hogy a lemez akusztikus jellege miatt ez most kevésbé fog tetszeni, nem lesz teljes, kerek, túlságosan fogom hiányolni a keménységet, Chrigel hörgéseit, a súlyosabb hangzást. Hát, ez sem történt meg. :) Kis túlzással kijelenthetem, hogy az album dalainak minden egyes hangját imádtam.
Akusztikus album lévén nem meglepő, hogy nyüzsög a lemez az instrumentális szerzeményektől. Csak hogy néhány személyes kedvencemet kiemeljem közülük: a szívfájdítóan keserédes és nagyon szeretnivaló Cernvnnos; a lassan, de műtéti pontossággal építkező, a végére abszolút kiteljesedő és felpörgő Grannos (képtelenség leállítani a lábaimat! :)) ); a mindvégig kissé ritmusosabb és slágeresebb Nantosvelta; és nem utolsó sorban a Antvmnos - úgy 1 percétől hangulatában és picit dallamában is nekem a Borostyán (Edera) főcímdala jutott róla az eszembe (még eléggé kicsi voltam, mikor nagy sláger volt ez a sorozat, már nincsenek is róla emlékeim, csak az, hogy néztük, és hogy baromira antipatikus volt számomra mindig is a főszereplő csaj - a karakter is, a színésznő is :D ).
A szöveges-énekes dalok igazából mind nagyon el lettek találva: az Epona volt az első, ami klippes formában megjelent a lemezről, ezt rongyosra is hallgattam menten. :D (Egyedül annyi kivetnivalót találtam, hogy korábban Annával már volt egy "A Rose for Epona" c. daluk, ezért nem tartottam szerencsésnek a címválasztást...).  Aztán nagy kedvenc lett a Lvgvs is, izgalmas a dalszerkezet, a dallamvezetés is. A Catvrix-ben végre Chrigel is megszólal. :) Végül is, érthető, hogy túl nagy szerephez vokalistaként ezúttal nem jut, elvégre az ő harsh vokálja nem igazán egyeztethető össze az akusztikus dalokkal, ennek ellenére csöppet hiányzik pl. egy Inis Mona-féle megmozdulás tőle... :( És nem hiába említem épp ezt a dalt, a lemezen ugyanis megtalálható egy átdolgozás is ebből a dalból, továbbgondolva: Ogmios. Avagy így hangzana az Inis Mona, ha énekelve lenne, elejétől végéig gael nyelven. :) Szerintem zseniális, és nagyon megörültem neki, mikor először meghallottam (mivel az Inis Monát is szeretem, szóval örülök, hogy ennek a dallamvezetése lett beépítve az új dalba).
Vannak még igazán kellemes pillanatok a lemezen, mint pl. Fabienne fejhangon való szólózása az Artio-ban, és még számtalan dalt ki tudnék emelni, de igyekeztem a tényleges kedvencekre fókuszálni. :) 
Azt mindenesetre leszögezhetem, hogy akusztikus lemez ide vagy oda, ez bizony ezúttal is egy mestermű lett, gyönyörű, fülbemászó, valódi és sokszínű hangszeres muzsikával, profin kivitelezve.
Az Eluveitie továbbra is marad a kedvenceim között, valahol ott az első hely környékén... :)

Ha csíped a dallamos kelta/gael hangzás- és témavilágú muzsikát, és egy kis minőségi kikapcsolódásra vágysz, bátran ajánlom figyelmedbe ezt az albumot. :) Ugyanakkor, ha kizárólag a keményebb, régivágású folkmetalos vonalú Eluveitie-t szeretnéd hallani, ez nem a te lemezed lesz.

Amit most, mint "a lemez legjobb dalát" ki fogok emelni, az az Epona lesz (de legalább ennyire szeretem kistesóját, a Lvgvs-t is, és az összes instrument-dalt, amit külön megemlítettem a bejegyzésben, szóval nyugodt szívvel bekapcsolhatod bármelyiket :) ).  

Eddig megjelent klippes dalok:

• Epona
• Lvgvs
• Catvrix

10/9,5

Utóirat: A zenekar már azóta egy újabb húrt is megpendített: felkerült youtube-ra egy új, zúzós metal daluk is, és ha minden jól megy, az akusztikus instrument-kalandozásuk után 2018-ra egy vérbeli metalos meglepetésalbummal készülnek rajongóik számára. :) Már kaptunk is egy ízelítőt az új cuccból a "Rebirth" c. dal formájában. Hidegrázós - én máris beleszerettem. :)

Bővebben a zenekarról: 

http://eluveitie.ch

https://www.facebook.com/eluveitie/

Év végén már szabadságon voltam, de az ilyen-olyan elfoglaltságok miatt egyszerűen képtelen voltam összehozni egy épkézláb ajánlót. Úgyhogy ez már bizony átcsúszott 2018-ra. :)
Így hát meg is ragadom az alkalmat, hogy mindenkinek egészségben, örömökben és jó zenékben bővelkedő, nagyon boldog új évet kívánjak! ^^

A Shaman's Harvest új albuma egyike volt azoknak a lemezeknek, amiket nagyon-nagyon vártam. :) Az előző korongjukat, a Smokin' Hearts & Broken Guns"-t (ami sorban a 5. a diszkográfiájukban) egyenesen imádtam, ráadásul pont egy olyan élethelyzetemben talált meg, mikor az album dalai még inkább hatással voltak rám, szóval így triplán sikerült belopniuk magukat a szívembe. :) 
(Mielőtt még találgatásokba bonyolódnánk a nevüket illetően, érdekesség, hogy a zenekar nevét az énekes, Nathan Hunt indián felmenői öröksége ihlette.)

Megjelent: 2017.07.28.

Tracklist:

01. Red Hands Black Deeds (Prelude)
02. Broken Ones
03. The Come Up
04. A Longer View
05. Soul Crusher
06. Off the Tracks
07. Long Way Home
08. The Devil in Our Wake
09. Blood Trophies
10. So Long
11. Tusk And Bone
12. Scavengers

Miután végighallgattam a lemezt, egyszer, kétszer, sokszor - az a helyzet, hogy picikét csalódott vagyok. :/ El bírtam volna viselni rajta még több dalt, amiért rajonghatok: sajnos kicsit olyan érzésem van, hogy a mennyiség a minőség rovására ment, néhány számot úgy ahogy van, kihagytam volna a korongról...
Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy szép számban került azért rá olyan is, amiket igazán megszerettem.
Itt van kezdetnek ez a prelűd (amitől totál nosztalgiába estem, mintha a Vikingek sorozat kezdődne épp... :D), hangulatosan felvezeti a lemezt, klassz volt. Aztán rögtön 4 dalt még ki is jelöltem: a Broken Ones (ez meg vlmiért Tristania-íz, mármint ami a refrén dallamvezetését illeti :) ), zakatolós, nem egy tipikus Shaman's Harvest muzsika, de talán épp ezért talált be ennyire. Ezt követi a The Come Up, amit a lemez felvezető-dalának szántak (ehhez készült klip is a lemezmegjelenés előtt). Akkoriban még nem igazán csíptem, aztán szép lassan "fülbemászott". :) (A Soul Crusher-t is kicsit ide tudnám még sorolni, mindkettőt simán el tudnám rádióban is képzelni, slágeresek, technikásak, unalmasnak semmiképpen sem nevezhetőek.)
Az ezt követő A Longer View az egyik nagy kedvencem a lemezről. (Most már leállok a hasonlítgatásokkal, becs'szó, de itt még meg kell jegyeznem, hogy ez meg a Woodkid "I Love You"-jára hajaz csöppet, amit ezután rögtön meg is kellett hallgatnom. :D) Borongós és szép, a dallamba mindig belekerül egy elsőre nem odaillőnek tűnő félhang, aztán rájövünk, hogy ez bizony tökéletlenül is tökéletes. Szeretem, na. :)
Eredetileg nem akartam kiemelni az Off The Tracks-et, aztán mégis... :D Mert ez is egy annyira jó kis bulizós country muzsika, amire önkéntelenül beindul az ember lába, és dobolja az ütemet. :) 
Aztán elérkezünk az album egyik leg-blues-osabb felvételéhez. Nem rossz, nem rossz - nekem mondjuk annyira nem szívem csücske ez a blues-os dolog, úgyhogy végső soron, a műfaj kedvelőinek ezt is tudom ajánlani. :)
A Tusk And Bone sem maradhat ki a felsorolásból. Szeretgetős dalra sikerült ez is (nem nyáladzok tovább, de ide muszáj beszúrnom, hogy ha egy dalt meg lehetne ölelni, ezen az albumon nekem mindenképpen ez lenne az), hangulatban számomra egyértelműen visszautal az előző albumukra is. Nem fog világot megváltani, de nem is ez a cél. 
Kreatívságban sem volt hiány: a srácok arra törekedtek, hogy minél jobban ki tudják kerülni a digitális effektek használatát, így pl. többek között csiszolópapírt is használtak a megfelelő hangeffekt eléréséhez. :)
Emellett az is egyértelműen kijelenthető, hogy eddig talán ez az egyik legsötétebb, legborongósabb hangulatú lemezük (bár, ilyen címmel ez nem is volt kérdés...).

Eltekintve attól, hogy elég sok olyan szám jutott erre a lemezükre, ami picit se került hozzám közel, azért még nem felejtem el, hogy összességében mennyire szeretem ezt a csapatot. :) Továbbra is érvényes, hogy:
1) nagyon-nagyon sajnálom, hogy ilyen kevesen ismerik és szeretik ezt a zenekart hazánkban, nagyobb publicitást érdemelnének világszerte, és nagyobb elismerést is...
2) ha bármikor itt koncerteznének, és sikerülne eljutnom, az biztos, hogy az első sorban csápolnék a zenéjükre. :)

Amit első meghallgatás gyanánt feltétlen tudok ajánlani (bár nekem továbbra se olyan nagy kedvenc ez a dal, és általánosságban sem tükrözi a lemez többi dalát, mert azok tényleg nagyon mások - de talán elsőre ez az egyik legemészthetőbb mind közül): 

Shaman's Harvest - The Come Up

Eddig megjelent klippes dalok:

• The Come Up

 10/8,5

Képtelenség lépést tartanom a Kárpátiával. :D Mindig elhatározom, hogy na akkor nekiülök, és minden eddigi lemezükről írok, de valahogy sosem sikerül - már csak azért sem, mert ugyebár náluk bevett szokássá vált, hogy minden évben adnak ki egy (néha két) újabb lemezt. :) Ennek ellenére sem laposodott el a zenéjük, én mindig szívesen veszek elő egy-egy albumot tőlük. :) Sőt, ha a közelünkben koncerteznek, arra is el szoktunk menni (legutóbb azt hiszem, tavaly nyár végén/ősszel valamikor voltunk). Nem ez a nagy "hungarista" szemlélet az, ami engem vonz bennük, én nem vagyok se rasszista, se "turbómagyar", amire ugyebár a Kárpátiáról szokás asszociálni... Engem egyedül a dalaik érdekelnek, nagyon szeretem, hogy népzenét, folkot vegyítenek rockkal, és ebből alkotnak valami újat, valami (számomra) nagyon szerethetőt. :) Így én - most legalábbis úgy gondolom - mindig vevő leszek a lemezeikre. :)

Megjelent: 2010.08.20.

Tracklist:

01. Utolsó percig
02. Pásztortüzek
03. Felvidéki induló
04. Bordal
05. Turul
06. Legenda
07. Vérrel írom
08. Magad Uram
09. Jókívánság
10. Hajdanán
11. Himnusz

Nagyon egységes lett most ez a lemez, nem is igazán tudnék olyan kimondottan kiemelkedő dalt mondani róla. Ezúttal is többféle stílusú/témájú, szomorú és vidám dalok felváltva kerültek fel rá. Slágeresebb pl. az Utolsó percig, a Vérrel írom, a Turul és a Felvidéki induló, számomra ezek voltak azok, amiket kifejezetten szerettem az albumról hallgatni, bárhol, bármikor. :) Megemlítendő még a Magad Uram is, leginkább a különleges zenei alapja miatt. Ezúttal is került fel egy bohókásabb dal is az album végére, ami ráadásul aktuális lesz hamarosan: újévi Jókívánság a Kárpátiától - méghozzá hónapokra lebontva; nagyon ötletes! :)) 
A lezárás pedig, hogy igazán magyar legyen, mi más is lehetne, mint a Himnusz: gitárszólóval előadva. :) 

Mint ahogy fentebb is írtam, unalmasnak ugyan nem mondható, a dalok milyenségét tekintve viszont tényleg nagyon egységes lemezt sikerült ezúttal alkotnia a zenekarnak. Így kimondottan nehéz most egyet kiemelni. Leginkább talán a Turult és az Utolsó percig-et szerettem meg, most utóbbit választottam, mint "a lemez legjobbját":

Kárpátia - Utolsó percig

10/8

Teljesen véletlen belebotlás volt nekem ez az együttes: szokás szerint a heti zenelistámhoz keresgéltem új dalokat, mikor rájuk bukkantam. Ugyan a listára akkor már nem került fel a "Stronger" c. daluk, mert már eléggé réginek számított, megjelenés szempontjából, de azért elmentettem magamnak youtube-on, hogy erre majd még visszatérek. :) Pár hete el is kezdtem hallgatni ezt a lemezt, szóval most már megérett rá az idő, hogy blogoljak is róla, pár szóban. :)
A "Through Fire" egy mára már öttagú, amerikai hard rock csapat, Nebraska-ból. 2015-ben alapította a zenekar gitáros-dalszerző-producere, Justin McCain (neki egyébként már volt egy csapata, az Emphatic, ahol mellesleg ugyanazokkal a zenészekkel játszott együtt, akikkel ez az album is elkészült. Mondjuk ezt sosem értettem, hogy miért van, hogy ugyanazok a zenészek új zenekart alapítanak, ahol ugyanolyan zenét játszanak, mint a korábbi csapatukban... o.O Mert hogy belehallgatva az Emphatic zenéjébe, szinte totál ugyanolyanok voltak anno, mint most a TF-el. Jó, most talán picivel erősebb a "hard" vonal a rockban, de nagyjából ugyanaz maradt...)
Viszonylag hamar találtak is maguknak kiadót, a Sumerian Records-szal írtak alá szerződést, tavaly pedig már egy komplett debüt-albumot tudtak a nagyérdemű elé tárni. 
A lemez megjelenése idején még csak négyen voltak, Kyle LeBlanc idén csatlakozott a srácokhoz, basszusgitárosként (az addigi basszeros, Jesse Saint pedig ritmusgitáros lett, tovább színesítve, gazdagítva a csapat zenéjét). Dobos fronton pedig történt egy változás: 2017-től Patrick kilépett, helyére a dobok mögé Grant Brooks került. 

Megjelent: 2016.07.01.

Tracklist: 

01. Reborn (intro)
02. Breakout
03. Stronger
04. Where You Lie
05. Breathe
06. Take It All Away
07. Dead Inside
08. Lights
09. Blood On My Hands
10. Damage
11. Stronger (Extended Version)
12. Breathe (Extended Version)

Alapból egész jól szórakoztam, míg hallgattam ezt a korongot, szóval ne tévesszen meg senkit, hogy csak ennyi dalt emeltem ki a lemezről. :) Tény, hogy számomra a "Stronger" az egyik legjobb az egész albumon, ezzel ismertem meg a csapatot, és azóta is ez az egyik kedvenc. :) A "Where You Lie" mondjuk hasonlóan fülbemászó, ezt is nagyon megszerettem, a "Breathe" pedig egy lassabb, lírikusabb daluk, de ez semmit sem von le az értékéből, hiába lóg ki ennyire a többi track közül. :)
Keményebb hangvételű, stílusú dalokból is kijutott ezen a lemezen. Ezzel lehet, hogy egyedül maradok, de engem a "Take It All Away" (és helyenként a "Dead Inside" is) pl. kifejezetten emlékeztet stílusban a régi Linkin Parkhoz. 
A lemezen található egy feldolgozás is: a "Lights" eredetileg egy Ellie Goulding-dal, amit én még fősulis koromban szerettem nagyon (pl. ezt a live változatot ), szóval itt kellemes meglepetésként ért, mikor váratlanul felcsendült ezen a lemezen, a srácok előadásában. :) Igazán klassz verziót sikerült készíteniük belőle.
Az album végére egyfajta bonus track-ekként felkerült két dal bővített verziója is. Az egyik a Stronger "dirty" változata, itt ugyanis pl. a "finomított" rádióbarát "forget that, I don't need that" sor kicsit másképpen hangzik: "fuck that, I don't need that". :) (Mellesleg ez a dal anno az Emphatic-os korszakukban is megjelent már egyszer, szóval ez annak egy újra-felvétele. Nekem az eredeti is bejövős amúgy.)
Összességében nézve: újat nem adott a lemez, de nem is unatkoztam. :) Fülbemászóak, kellően technikásak, szerettem. Arra mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy a későbbiekben majd sikerül-e ezúttal a Through Fire-el nagyobb magasságokba törniük, mint anno az Emphatic-kal.

Through Fire - Stronger

 Eddig megjelent klipes dalok:

• Stronger
• Where You Lie
• Breathe

10/7