Zene füleimnek...

Most egy számomra eddig teljesen ismeretlen formációt fogok bemutatni; nem tudom, lesz-e olyan látogatóm egyáltalán, aki hallgatja a City and Colour zenéjét (már én sem tudom, hol találkoztam először a zenéjével... de biztosan baromi véletlenül volt, és akkor nem is tett rám túl nagy benyomást, mert máskülönben emlékeznék...).
Az pedig, hogy most ezt az albumot választottam blogolásom témájául, szintén a véletlen műve: egyszerűen csak valami olyan csapat/előadó után kutakodtam a neten, akiktől eddig még semmit sem szerepeltettem a blogon - aztán megtaláltam felírva ezt a nevet, és így jutottam el (ismét) a City and Colour-ig, egész pontosan eddig a lemezig...
A City and Colour a kanadai énekes-dalszerző, Dallas Green projektje (aki egyébként a 2001-2012 között működő post-hardcore zenekar, a Alexisonfire énekes-gitárosa volt).
A "City and Colour" név a zenész nevéből ered: Dallas, mint város (city) és Green, mint a zöld szín (colour).
A "The Hurry and the Harm" a negyedik albuma. 2014 elején elérte Kanadában a platinalemez-státuszt.

Tracklist:

01. The Hurry and the Harm
02. Harder Than Stone
03. Of Space and Time
04. The Lonely Life
05. Paradise
06. Commentators
07. Thirst
08. Two Coins
09. Take Care
10. Ladies and Gentlemen
11. The Golden State
12. Death's Song

Meglepően kellemes, helyenként egész pihentető, ugyanakkor izgalmas zene az, amit kínál nekünk a City and Colour ebben a közel 1 órában, amit a lemez társaságában töltünk.
Azt pedig már most világosan látom, hogy most is bajban leszek a "legjobb dal" kiemelésével... :D Ugyanis szerintem ez a lemez így egyben hallgatva adja a legtöbbet, a dalok között is kevés az olyan, amit igazán kiemelkedőnek érzek - én szinte mindegyiket nagyon szerettem, közel ugyanannyira. :)
Amit mégis egy árnyalatnyival jobban, mint a többit, az a "Harder Than Stone". Egyébként egy aranyos kis dalnak tűnik, elég sötét szöveggel (az élet nehézségéről énekel, de ehhez nekem valahogy túl könnyed ez a dallam...). Ennek ellenére végtelenül fülbemászó dalnak tartom, nekem személy szerint bejövős. Akárcsak a The Lonely Life: erről már a kezdőszólamoktól totálisan jó érzéseim támadtak, kb. egyszerre jutott eszembe a Panic! at the Disco, az Oasis és kicsit a Beatles is. A zenei alapot imádom, és igazából ez úgy egészében is egy jól összerakott dal.
A Thirst, bár nem lett úgy igazán szívem csücske, de erről meg a La Roux ugrott be, akiknek a zenéjét nagyon szeretem [nem csak rockot/metált hallgatok ám :) viszont mivel a La Roux egy synthpop-duó, így hát róluk biztosan nem lesz szó ezen a blogon].
Folytatva a sort: a 3. olyan dal, amit nagyon megszerettem, az a "Ladies and Gentlemen". Erre egyetlen kifejezés jutott csak eszembe: simply lovely. Nem valami vidám dal ez sem, de nagyon megszerettem. És kiemelendő még a Death's Song is. Imádom a dallamát, és még az egysíkú, nem túl izgalmas refrénjét is meg tudom bocsájtani.
Zárva a bejegyzésemet, nem is tudok már egyebet írni, mint hogy ha pár szóban kellene jellemeznem a City and Colourt és magát az albumot, leginkább azt tudnám rá mondani, hogy kellemes, elegáns, intelligens és visszafogott: pihenéshez, vagy ha kicsit nyugisabb zenére vágyunk, tökéletes választás lehet ez az album. Érdemes ízlelgetni Dallas Green zenéjét, mert a maga műfajában bizony tud valamit ez a pasi... :)
Az én kedvencem az albumról:

City and Colour - Ladies and Gentlemen

Osztályzat: 10/7,5

Már annyira nagyon az év végén adták ki ezt a korongot, egész pontosan november 21-én - ami épp még nem az év vége, de mivel hetekig "ülök" egy lemezen, így bizony kicsúsztam az időből, a tavalyi évemből ez a poszt kimaradt, most viszont pótolom. :) 
Elvetemült Alvin-fanoknak (akiknek az előző 2-3-4 lemez is nagy kedvencük lett) valószínűleg nem fog csalódást okozni ez a lemezük sem, jól hozza az előző lemezeik színvonalát, bár a csapat így nyilatkozott: "Az "A BÖLCSEK MEG HALLGATNAK" az a lemez, amire a legtöbb energiát fordítottuk az eddigi albumok közül! Mind zeneileg, mind szövegvilágban úgy gondoljuk, sikerült még feljebb tenni a lécet! Hangulatilag is nagyon színes anyag lett. Néhol zongora, néhol fúvósok is felbukkannak." (forrás: alvinrecords.com). Azért én még mindig úgy érzem, hogy van olyan nem is túl rég kiadott albumuk, amivel bizony ez sem tud versenyre kelni (nálam még mindig a legnagyobb kedvenc, ha Alvinékról van szó, az a 2006-os "Mi ilyenkor szoktunk sírni", amit anno 9,5*-ra értékeltem). Na ahhoz képest ez bizony nagyon halovány... :/
A zenekar tagjai: Pásztor István "Alvin" (ének), Csoma Viktória (háttérvokál, basszusgitár), Szirota Márió (dob).
Márió 2011 óta erősíti az Alvin és Mókusok legénységét, amikor is Bánfalvi Zoltán kilépett, így ez már a második lemez, amin Máriót hallhatjuk dobolni. Vezetékneve ismerős lehet több tekintetben is: édesapja, Szirota "Ciki" János a 2001-ben alakult, magukat "presszómetál" zenekarnak valló Nelson együttes frontembere, nővére pedig a Csillag Születikben feltűnt Szirota Jennifer. Márió az Alvinban bizonyítja, hogy bizony tehetsége és nem pedig az ismert rokonok révén érdemes ő is a figyelemre. :)

Tracklist:

01. A bölcsek meg hallgattak
02. Konfliktus
03. Nem elég
04. Ez nem demokrácia
05. Az erdőtől a fát
06. Rossz dolgok, jó gyermekekkel
07. Mindenki lehúz mindenkit
08. A gonosznak is van szíve
09. A boldogság titkos receptje
10. Jobb emberek
11. Örökké

"Mindent, mindegy kit
Mindenki lehúz mindenkit
Hisz mindenkinek kell az a plusz hozadék
Meg a morzsa, ha van maradék.

Mindent, mindegy kit
Mindenki lehúz mindenkit
Mert a lelke mélyén mindenki rohadék
Mindegy, hogy hova mész."
(Mindenki lehúz mindenkit)

A dalok szövegei ezúttal is szókimondóak (elvégre Alvinék ezzel lettek ismertek, és ha kertelnének, az már nem lenne az igazi...), megmondják a tutit, a hallgatóság meg alapjában csak bólogatni tud. Ennek viszont megvan a másik oldala is, mert azt azért hozzá kell tennem, hogy helyenként eléggé érthetetlen katyvasz is becsúszik a szövegekbe...
De rá is térnék kicsit a dalok analizálgatására. Mikor először hallgattam végig a lemezt, a legelső dal, amire felfigyeltem, az a "Konfliktus" volt. Ez mondjuk pont az a dal, aminek a szövegétől nem dobok egy hátast (mint aki a világ összes dolgáról alkotott mondandóját szűk 3 percben szeretné elmondani, emiatt pedig összevissza csapong a témák között), viszont valamiért mégis annyira egyben van az egész, és annyira hasonlít azokra a dalaikra, amik miatt én anno megszerettem az Alvin zenéjét, hogy emiatt egyből meg is fogott. Pedig alapjában tényleg nem egy világsláger.
A másik, ami még úgy közelebb áll hozzám, az "Az erdőtől a fát". A szöveg (ez előbb említett track-től eltérően) itt már helyenként korhatáros. Véleményem szerint ez az egyik húzódala ennek az albumnak. 
A többiről pedig nem is ejtenék szót, mert igazából olyan "elhallgatgatom, de semmi extra"... :/
Amit még ki kell emelnem, az a lemez záróakkordja, az "Örökké". A csapattól szokatlan, hogy egy szál zongorával, mindenféle durvulást mellőzve adjanak elő egy dalt. Na ez most pont ilyen. Engem a refrén dallama eléggé emlékeztet a Hooligans "Hotel Mámor"-jára, mintha annak valami akusztikus verziója lenne, de ez ugye egyéni szoc.problem. :) Ezt leszámítva viszont teljesen korrekt dal, egész jó szöveggel:

"Néha fáradt, de még remél,
Bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes a többezeréves kérgekkel tenyerén
Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Majd együtt járunk túl a halál eszén,
Ha eljön értünk az a rohadék!
Néha éld, hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a Földön,
S érj célba, de csak magadért!
Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem;
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj!"
(Örökké)

Nem is ragoznám tovább a dolgokat, hozza a szokott szintet, nem köpi szembe magát a csapat, viszont újat sem ad, csak hozza a régi, bevált sablonokat, ami ugyan 100%Alvin, mégis én már ezt kevésnek érzem - a bejegyzés végén a pontszám is épp ezért lett annyi, amennyi....
12 lemez után szerettem volna végre valami igazán különlegeset a 13.-ra, nem pedig itt is ugyanazt kapni, mint az előzőeken. Ez így számomra csöppet unalmas...
De talán majd a 14.-en...

A legjobb dal pedig számomra egyértelműen ez:

Alvin és a Mókusok - Konfliktus

Osztályzat: 10/6,5

Újítás történt a blog.hu-n (amiért ezúton is ezer köszönet a fejlesztőknek! :) ), így lehetővé vált, hogy ezentúl ti is elmondjátok véleményeteket a bejegyzéseimben tárgyalt albumokról, szavazás formájában. :)

Már kezdett kissé hiányozni a Lordi, úgyhogy elő is kaptam tőlük egy korongot, mégpedig egy több mint 10 évvel ezelőttit, ami egyébként a csapat második stúdiólemeze. Egyáltalán nem csalódtam, ugyanazt a színvonalat hozták ezen is, mint a későbbi 2 lemezükön, amit már hallottam: a 2006-os The Arockalypse-en, amelyen egyébként szerepel az a daluk, amivel 2006-ban megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált (Eurovision Song Contest), ezzel meghozva Finnország első ESC-s győzelmét. Valamint a 2008-ban kiadott Deadache is szuperül sikerült, mint ahogy ezt már anno ecseteltem.
Bár ekkor még valószínűleg kevesebben ismerték őket, mint az ESC-győzelem után, gondolhatnánk azt is, hogy korábban silányabb anyagokat adtak ki, és ezért nem figyeltek fel rájuk komolyabban világszerte, de ez nincs így: a The Monsterican Dream-ről konkrétan annyi kedvencem lett, hogy egyelőre fogalmam sincs, hogy majd melyiket fogom kiemelni... :D
A lemeznek készült egy "újra-kiadása" is, Limited Edition-ként, ami tartalmazta a Lordi 30 perces rövidfilmjét, a "The Kin"-t. Ennek értelmében a lemezt egyfajta soundtrack-ként is kezelhetjük (ami nem meglepő, mert az intro már rögtön egy mozitrailer-szerű felkonferálással indít).
Bár a film sikeres lett, a lemez sosem tudott igazán érvényesülni, nem sikerült meglovagolniuk az album elődje, a 2002-ben megjelent Get Heavy által keltett hullámot (ami egyben a Lordi bemutatkozó anyaga is volt). 
A lemez megjelenése után jogviták indultak a tagok között. Az európai turnéjukat követően 2005 végén megváltak a szintetizátoron zenélő Enary-től (a borítón ő a szőke hosszú hajú "szörny"), majd a basszusgitáros Kalma ki akart szállni a zenekarból (ő a cilinderes, fehér hajú), családi és pénzügyi problémákra hivatkozva. Mr. Lordi marasztalni próbálta, mondván, hogy elég csak a nagyobb turnékon részt vennie, illetve a zenekart érintő komolyabb szerepléseken, de Kalma úgy gondolta, hogy vagy részt vesz a csapat életében maximálisan, vagy akkor sehogy, így mégis csak a távozás mellett döntött 2006-ban, a The Arockalypse albumuk elkészítését követően, még mielőtt a Lordi benevezett volna az ESC-re. Ezután csatlakozott a zenekarhoz két új tag, a basszusgitáros OX (akinek a szörnyjelmeze egy félig bika, félig emberi lény) és a billentyűs Awa (ő pedig egy 26 évesen meggyilkolt fiatal lány jelmezét öltötte magára, aki visszatért a halálból). Egyébként nem tudok egyetérteni azokkal, akik szerint inkább nevetségesek, semmint ijesztőek ezek a maskarák: azért ha egy félhomályos sikátorban összefutnék bármelyikükkel, engem garantáltan kiverne a frász tőlük... :D
A Lordi tagjai a lemez készültekor: Mr. Lordi (ének), Amen (gitár), Enary (billentyűs hangszerek), Kita (dob), Kalma (basszusgitár)

Tracklist:

01. Threatical Trailer
02. Bring It On
03. Blood Red Sandman
04. My Heaven Is Your Hell
05. Pet the Destroyer
06. The Children of the Night
07. Wake the Snake
08. Shotgun Divorce
09. Forsaken Fashion Dolls
10. Haunted Town
11. Fire in the Hole
12. Magistra Nocte
13. Kalmageddon

Kedvenc szörnyeimben most sem kellett csalódnom, sőt, nem számítottam arra, hogy ennyi remek dal fog várni ezen a lemezen... o.O
Elsőként a Blood Red Sandman-t emelném ki, ami kislemezes dalként és videoklippel is megjelent. Erős húzódal a lemezen, az átkötő-részt pedig ötletesen oldották meg: templomi kórus-szerűen komponálták meg, ami alatt pedig ugyanúgy a metál-alap megy, ez adja meg a dal pikantériáját is.
A My Heaven Is Your Hell inkább a bulisabb metál vonalat képviseli, de ettől eltekintve is szerethető, és olyan fülbemászó a refrénje, hogy 2-3 hallgatás után már garantáltan kívülről fújja a hallgatóság. :)
A Pet the Destroyer-ben a gitárriffeket imádom nagyon, és emellett természetesen ez is egy remekül összerakott dal úgy összességében is, aminek szintén szeretem a refrénjét (is). [Itt megjegyzem, hogy ez eléggé "legjobb-gyanús"...]
Ezután jön zsinórban a 4. olyan dal, amit nagyon szeretek, az Éjszaka Gyermekei, azaz a The Children of the Night. Már első hallásra megfogott ez a kicsit balladisztikusabb Lordi-szerzemény. Ez is simán szóba jöhet, mint a lemez legjobbja.
A Shotgun Divorce szerencséje, hogy a felvezetője ilyen szuper. :) Valamint az se hátrány, hogy belecsempésztek némi szintetizátort a második verse-rész alá is - ez teljesen feldobja. Ennek mondjuk a refrénje nálam nem akkora húzóerő, pedig minden egyéb a helyén van...
A Forsaken Fashion Dolls-ról és a Fire in the Hole-ról különösebben nem tudok mit írni, ezeket egyszerűen csak szeretem. :)
Aztán pedig helyben is vagyunk. A Magistra Nocte egy pusztán zongoraszólamból álló, kellemes, szép dalocska, amit simán el tudnék képzelni pl. az Életrevalók c. film soundtrack-lemezén, vagy akár azt is feltételezném róla, hogy Yiruma szerzeménye (akinek pl. a River flows in you-t is köszönhetjük), arra viszont semmiképp sem gondolnék, hogy ez is egy Lordi-dal...o.O
Végső soron pedig én ezt választottam ki, mint legjobbat (igaz, magyarul kissé hülyén hangzana a szöveg, ezt elismerem, de így eredeti nyelven nekem nagyon rendben van, a rímek is, a zene, a szöveg is :) ):

Lordi - Pet The Destroyer

És igen, idén két blogolt albumból eddig 2 lett 10 pontos - nem rossz kezdés. :)) De ez van, nem tudok erre sem kevesebb pontot adni, mert amiket nem jelöltem ki a számlistán, azok sem rosszak, egyszerűen csak nem kerültek hozzám annyira közel, mint a többi. Garantáltan visszajáró vendég lesz nálam ez az album is. A Lordi pedig jó úton halad afelé, hogy kedvenceimként emlegethessem őket. :)

Osztályzat: 10/10

Végre sikerült ráncba szednem a 2014-es zenei "élményeimet", így - a hagyományt követve - ideje egy blogbejegyzést kerekítenem belőle. :)

Első körben szeretném megköszönni mindenkinek, aki 2014-ben is velem tartott, remélem, számíthatok rátok idén is. :) Köszönöm a kommenteket, és hogy facebook-on is követitek a blog eseményeit. Bízom benne, hogy a továbbiakban is sikerül majd jobbnál jobb zenéket ajánlanom nektek. :)

2014-ben 58 lemez került fel a blogra - próbáltam 60-ra kerekíteni ezt a számot, de arra a kettőre már nem jutott idő... :/ Viszont így sem unatkoztunk, úgy érzem, egész jó albumokat sikerült összeválogatnom, már ha csak arra gondolunk, hogy ebből az 58-ból 11 lemez kapott 10*-os osztályozást. :)
Ééés egy kis blog-statisztika: az indulás óta 51680 oldalmegtekintés történt a blogon.

Most pedig nincs is más hátra, mint előre: foglaljuk is össze a 2014-es évet - blog szempontból.

01. The Pretty Reckless - House on a Hill [10*]
02. Avenged Sevenfold - Brompton Cocktail [10*]
03. Five Finger Death Punch - The Bleeding [10*]
04. Lynyrd Skynyrd - Sweet Home Alabama [10*]
05. Aerosmith - The Other Side [10*]
06. Twisted Sister - Don't Let Me Down [10*]
07. Aerosmith - Dream On [10*]
08. Tankcsapda - Köpök rátok [10*]
09. Linkin Park - Guilty All The Same (ft. Rakim) [10*]
10. Tuomas Holopainen - Go Slowly Now, Sands of Time [10*]
11. Within Temptation - Forsaken [10*]
12. The Letter Black - My Disease [9*]
13. Seether - My Disaster [9*]
14. Eluveitie - Celtos [9*]
15. UnSun - Lost Innocence [9*]
16. Mötley Crüe - Too Young to Fall in Love [9*]
17. Kowalsky meg a Vega - Szép nap ez arra [9*]
18. Skillet - Fire and Fury [9*]
19. AC/DC - You Shook Me All Night Long [9*]
20. Edda Művek - Kölyköd voltam [9*]
21. AC/DC - Touch Too Much [8,5*]
22. Van Halen - Ain't Talkin' 'Bout Love [8,5*]
23. Kid Rock - All Summer Long [8,5*]
24. Delain - Tell Me, Mechanist [8,5*]
25. Kárpátia - Szép helyek [8,5*]
26. Depresszió - A legjobb ellenfél [8,5*]
27. Dio - Sacred Heart [8*]
28. Pink Floyd - Wish You Were Here [8*]
29. Five Finger Death Punch - Lift Me Up [8*]
30. Bon Jovi - Livin' On a Prayer [8*]
31. Arch Enemy - You Will Know My Name [8*]
32. Within Temptation - And We Run (ft. Xzibit) [8*]
33. Amaranthe - Mechanical Illusion [8*]
34. Vad Fruttik - Szemben a nappal [8*]
35. Kárpátia - Magyar ének [8*]
36. Paramore - Ignorance [8*]
37. Deep Purple - Highway Star [8*]
38. Five Finger Death Punch - Cradle to the Grave [7,5*]
39. The Birthday Massacre - Control [7,5*]
40. Daughtry - Traitor [7,5*]
41. Dead by April - As a Butterfly [7,5*]
42. Daughtry - It's Not Over [7,5*]
43. The Who - Behind Blue Eyes [7,5*]
44. KISS - Detroit Rock City [7,5*]
45. Iron Maiden - Children of the Damned [7*]
46. Theory of a Deadman - Santa Monica [7*]
47. Avril Lavigne - 4 Real [7*]
48. Black Sabbath - Paranoid [7*]
49. Lacuna Coil - Nothing Stands in Our Way [7*]
50. Sonata Arctica - Gravenimage [7*]
51. Pillar - Frontline [6,5*]
52. Metallica - One [6,5*]
53. Hinder - Better Than Me [6*]
54. Breathe Carolina - Sellouts (ft. Danny Worsnop) [5,5*]
55. Óriás - Fát dönteni [5,5*]
56. Breaking Benjamin - So Cold [5,5*]
57. Sex Pistols - Holidays in the Sun [5,5*]
58. Pokolgép - Ítélet helyett [5*]

Kedvenc előadóm 2014-ben: Na most lőjön le valaki... :D Legtöbbször gondban vagyok az album legjobb dalának kiválasztásával is, de mikor a sok jobbnál jobb előadó közül kell egyet kiválasztanom, akiket közel ugyanolyan mértékben megszerettem... Hát, ez most nem olyan egyértelmű - szépen szólva... :D 
Alaposan átgondolva: akiket legtöbbet hallgattam és a hozzám egyik legközelebb álló csapat volt 2014-ben, az a Five Finger Death Punch. :)

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Aerosmith :) Fene se gondolta, hogy ennyire megszeretem a zenéjüket: az időutazós rovatom kedvéért guberáltam elő 2 lemezt tőlük, és mindkettő max.pontos lett nálam. :) A közeljövőben mindenképpen szeretnék még több lemezt meghallgatni tőlük - igen, vehetjük újévi fogadalomnak is... :))

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: Több ilyen is volt, de amiben leginkább csalódtam az az Óriás "Jön" c. 2008-as albuma. A "Fát dönteni"-t már régóta szeretem, ezt az egy dalt ismertem tőlük, de sajnos több kedvencem ezúttal sem lett, pedig reménykedtem, hogy hátha sikerül legalább annyira megszeretnem őket, mint az alternatív rock műfajában nálam etalonnak számító Vad Fruttikat. Sajnos nem így történt... :(
És meg kell említenem még egy külföldi albumot is, a Breathe Carolináét. A Danny Worsnop-pal készült közös daluk után nagyon bizakodó voltam, és boldogan ugrottam fejest a lemez dalainak hallgatásába, aztán ért a csalódás, hogy hát a többi daluk bizony közel sem olyan jó, mint ez... Kár értük, szerettem volna szeretni a zenéjüket... :(

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Nem akadt olyan előadó, akitől kiemelkedően sok lemezt hallgattam volna. Egyedül a Five Finger Death Punch volt, akiktől több cd is terítékre került nálam, szám szerint 3.

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg (idén blogoltam róluk először): Zömét a Time Travel rovatomnak köszönhetem - amit szeretnék 2015-ben is folytatni, még több régi klasszikus rock/metál zenekart megismerve ezzel. The Birthday Massacre, The Letter Black, Kid Rock, Pillar, Hinder, Breathe Carolina, Arch Enemy, Delain, Aerosmith, Pokolgép, Bon Jovi, Dio, Twisted Sister, Mötley Crüe, Iron Maiden, Edda Művek, AC/DC, Óriás, Theory of a Deadman, UnSun, Van Halen, Sex Pistols,  KISS, Pink Floyd, Lynyrd Skynyrd, Deep Purple, The Who, Black Sabbath

A legkülönlegesebb album: Ebben a kategóriában egyértelműen a Nightwish-billentyűs Tuomas Holopainen szólóalbumát tudom győztesként kihozni. Az édeskés-búskomorságával, léleksimogató szólamaival teljesen kimagaslik a többi lemez közül, nagyon jól esett hallgatni, engem maximálisan levett a lábamról, és biztosan visszatérő vendég lesz még nálam jó darabig ez az album, és reménykedem, hogy Tuomas nem áll meg egyetlen szólóalbumnál, hanem még sok-sok hasonló csodát fogunk tőle hallani...

Az év leginkább várt albuma: Ide is beillene az előbb említetett Tuomas Holopainen-album, de inkább választok egy másikat (hogy ne már mindenhova csak ugyanazokat írjam... :D). Igazából több ilyen album is volt, de leginkább talán a Kowalsky meg a Vega "Még nem Éden" c. albumát tudnám kiemelni. Nagyon-nagyon megszerettem őket, így már tűkön ülve vártam hónapokig, hogy mikor jön ki végre a lemez. Nagyon szimpatikus az is, hogy a MOL-együttműködésük révén 990ft-os áron hozzájutottam a lemezhez, ami a jelenlegi zenei piaci helyzetben eléggé csoda-számba megy... Karácsonyra pedig párom meglepett a zenekarról szóló, infókkal, interjúkkal, fotókkal, dalszövegekkel és Kowa-novellákkal teli "Csak egy ág...". című könyvvel is, amit épp most olvasok, úgyhogy én még mindig Kowalsky lázban égek. :) És persze, már most nagyon várom a következő lemezüket... :D

Az év felfedezettje: Nálam maximálisan a The Letter Black. :) Kellemes, pop-rockos, női frontemberes csapat, akik egyébként roppant tehetségesek is. Igaz, még csak 1 lemezt hallottam tőlük, de azon leszek, hogy a jövőben ez majd változzon. :) És reménykedem, hogy nem fog negatív csalódás érni...

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 9

2014-es megjelenésű hallgatott albumok száma: 13

Összes véleményezett album a blogon: 268

Elkészült a lejátszási lista is, ami tartalmazza az összes, 2014-ben "legjobb dalként" kiemelt track-et. :)
Jó zenehallgatást kívánok hozzá! ^^

Idén ez az első bejegyzésem, így meg is ragadom az alkalmat, hogy nagyon boldog új évet kívánjak minden ide tévedő olvasómnak! :)
Mivel is nyithatnám az új évet, mint egy hazai csapat korongjával. A Quimby-től ezidáig semmit sem hallgattam, legalábbis célirányosan nem. Persze azért én is hallottam dalaikat itt-ott, és volt néhány dal erről a lemezről is, amit már korábbról ismertem - erre majd később rá is térek bővebben, de előbb jöjjön a jól megszokott előadó-ismertető.
Talán nincs is olyan ember kishazánkban, aki ne hallott volna a Quimbyről. Vagy így nem ugrik be? Akkor mondom másképpen: "Most múlik pontosan". Így már megvan? Na ugye! :P 
A Quimby indulása 1991-re nyúlik vissza, Dunaújvárosból indultak. A zenekar elődje egy dunaújvárosi gimi "Október" nevű rockzenekara volt, melyben együtt zenélt Kiss Tibor, bátyjával Endrével, Mikuli Ferenccel és Varga Liviusszal. Érettségi után ez a formáció feloszlott, és 1991-ben alakult újra. Több névváltoztatáson is átesett a csapat (többek között "Cry Baby" néven is zenéltek). Később megállapodtak a "Quimby" névnél. Kiss Tibor 2007-ben így nyilatkozott a zenekar névválasztásáról: „Egyik ismerősünk rendszeresen küldözgetett haza nekünk egy Quimby Comics nevű bostoni szubkulturális újságot. Annak a főszerkesztője volt Birth Quimby. Miért ne legyünk akkor Quimby? Jól hangzott és nem jelentett semmit. Végül e név rajtunk maradt.” 

"Feldobtam és az élére állt az érem
Csöndes háború, néma fegyverek
Semmi sem lesz ugyanúgy mint régen
Egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg"
(Homo defektus)

Legelső lemezük 1993-ban látott napvilágot, "A Sip of Story" (Egy korty történet) címmel, ami csupa angol nyelvű dalt tartalmazott. Ezután még 6 nagylemez készült el, majd 2003-ban a zenekar kénytelen volt kényszerpihenőre menni, részben az énekes-frontember Kiss Tibor drogproblémái miatt. A nagy visszatérés épp a szóban forgó "Kilégzés" albumukkal következett be, ami meghozta a széleskörű ismertséget is a csapatnak: a lemez 2006-ban elnyerte a Fonogram-díjat "Az év hazai modern rock albuma" kategóriában, és platinalemez is lett. Népszerűségükhöz nagyban hozzájárult a Csík Zenekar "Most múlik pontosan"-feldolgozása is - bár itt meg kell jegyeznem, hogy én nem szeretem a Csík Zenekar-féle változatot... -.- A Quimby-féle eredeti fényévekkel jobb, tőlük nyilván hitelesebb az egész (már nem is tudom, hol hallottam, de nagyon úgy rémlik, hogy a tévében, a "Nagyszám!" c. zenés műsorban beszéltek erről, hogy elvileg a dal nem is a szerelemről szól, hanem a drogokkal hozható összefüggésbe, ez a dal még Kiss Tibi drogfüggő-múltjának hozadéka), valahogy ez nem illik bele a Csík Zenekar profiljába... Nem is értem, miért kellett, vagy miért tartják sokan annyira jónak azt a verziót... :/
A lemez dalai szerepeltek a Vízkereszt vagy amit akartok c. Shakespeare-adaptációban, a Vidám Színpadon. A színi előadásban a Quimby élőben játszotta a dalokat, majd 5 év siker után a zenekar úgy döntött: eddig és ne tovább, levetették/levették a műsorról.
Az albumon együttműködő Quimby-tagok: Kiss Tibor (gitár, ének, zongora, mandolin, glockenspiel), Varga Livius (ütőhangszerek, rap, vokál), Balanyi Szilárd (zongora, orgona, rhodes, szintetizátor, vokál, Paper Thin Crash), Gerdesits Ferenc (dob), Kárpáti József (trombita, mod.wah trombita, ének), Mikuli Ferenc (basszusgitár, nagybőgő)

"Azért játszom, hogy éljek, és az is kell,
hogy te is lásd, Nyina, milyen az álmok pórázán égni el."
(Nyina)

Tracklist:

01. Kamikaze bárány
02. Nyina
03. Homo defektus
04. Country Joe McDonald
05. Most múlik pontosan
06. Transzakció
07. Csáki Pityu bá' balladája
08. Don Quijote ébredése
09. Autó egy szerpentinen
10. Kisember a csónakban
11. Sehol se talállak
12. Legyen vörös
13. Mari
14. Magam adom
15. Ventilátor blues
16. Az egyik ember...
17. Viharon túl, szélcsenden innen 

"Mer’ amúgy világhírű vagyok
Csak a világ nem tud róla
A nyerget már megvettem
Épp csak hogy nem futotta lóra"
(Country Joe McDonald)

Úgy terveztem, hogy ezt a lemezajánlót még az óév végére beszúrom - eleve ezért is választottam ezt a lemezt: valamiért teljesen úgy gondoltam, hogy ezen nem kell túl sokat üljek, hamar "kiismerem"... Hát nem így történt. :D Tulajdonképpen hetek óta hallgatom, napi szinten, és teljesen beleszerelmesedtem. :) Kiss Tibit egy zseninek tartom: a drogos múltja sem érdekel - jó, nyilván ellenszenves dolog, ha az ember ilyen semmire se való dolgok függőjévé válik; én is voltam már padlón, és valószínűleg leszek is még, de soha olyan történés nem jöhet, ami miatt én drogokhoz nyúlnék... A mai világban már pláne nem engedheti meg magának az ember, hogy gyenge legyen és ilyen sz*rságokban keresse a boldogságot, máskülönben elveszett... Viszont ha már beütött a krach, és megtörtént a baj, emelem kalapom azok előtt, akik változtatni akarnak az életükön, és tesznek a függőség ellen, és kikecmeregnek a gödör aljáról. Ilyen Kiss Tibi is, aki egyébként egy igen sokoldalú tehetség: költőként, festőként és zenészként egyaránt tisztelhetjük. Költő mivoltáról tanúskodnak a Quimby dalainak szövegei is, mint pl. ez:

"Kevés az ember, sok az ember szerű lény.
Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket,
a bizalom nyakán kígyó tekereg,
zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret."
(Az egyik ember...)

Ez a dal egyébként épp az egyik legkontrasztosabb... Egyszerre vidám (ahogy sorolja, hogy hányféle ember van), és a refrénben jön a nagy igazság, ami miatt úgy elkomorul az ember... Itt-ott van benne némi korhatáros tartalom is, a végén meg ez a teátrális befejezés... Hát, nem semmi. :)
Ha már itt vagyok, muszáj megemlíteni a "Viharon túl, szélcsenden innen" c. dalukat, ami egy kellemes egyszerű kis akusztikus nóta, nem akar világmegváltani, mégis akkora önvallomás van benne, amilyet kevesen tudnának írni: dal az útkeresésről, a "köztes-állapotról", mikor már leszámolt az ember a múltjával, de még közel sincs ott, ahol lenni szeretne - viszont már megtalálta az irányt, amerre mennie kell a boldogabb jövő felé. Végtelenül szimpatikus, lélekmelengető dal, ami garantáltan kirángat mindenkit a depresszióból... :)

"Na szóval szeretlek én élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél, később mindent bepótoltál"
(Viharon túl, szélcsenden innen)

A "Most múlik pontosan"-ról nem is írnék már túl sokat, még csak annyit, hogy nekem ez volt a Quimby-től az első, amit megszerettem, készítettem hozzá egy akusztikus feldolgozást is, szerettem játszani. :) Imádom a Quimby kicsit sanzonos hangzásvilágát, ami pl. ebben a dalukban is érvényesül.
Az "Autó egy szerpentinen" valószínűleg párommal mindig az egyik közös dalunk marad (egy sorát át is írta, így főleg... :D). Arra is a dal kapcsán jöttem rá, hogy a kabóca milyen aranyos szó már! :)) Egyik kedvenc Quimby-szerzeményem, az már egyszer tuti! :) (Mellesleg reklámzeneként ismertem meg ezt a track-et anno.)

"Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart."
(Autó egy szerpentinen)

A "Magam adom" is mocskosul ismerős volt valahonnan, és nem tudok azóta sem rájönni, hogy hol hallottam már. Nagyon megszerettem, már csak azért is, mert ez annyira más, messzire kitűnik a többi dal közül. :) Kötelezően hallgatandó, főként a country/rap szerelmeseinek.
A "Legyen vörös"-ben (ami szintén egyik kedvenc a lemezről) ismét a sanzonos hangulat kerül elő, bár a refrénben jön a Quimby-től szokatlan durvulás (legalábbis a többi dalhoz képest...), agresszívebb felhang. Egyébként többször is az Elefánt zenéje ugrott be a lemez hallgatása során - mint pl. ennél a dalnál is.
A "Sehol se talállak" lehet, hogy így a címe alapján sokak számára nem ismerős, de ha azt írom, hogy "Voltam Keleten, jártam Nyugaton, déli legelőn, északi ugaron...", így már valószínűleg sokan rábólintanak, hogy jaaaatényleg! :D Így voltam én is ezzel, bár ezt sem tudom, hogy honnan ismerem...
"Don Quijote ébredése" detto.

"A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?"
(Don Quijote ébredése)

Ígérem, most már befejezem a szövegelést, de a "Csáki Pityu bá' balladája"-ról még feltétlen szólnom kell. :D Tudom, hogy már elég sokszor használtam ebben a bejegyzésben a "kedvenc dal" kifejezést, de ez most is helytálló... :D A zenei alapot, a dallamot nagyon szeretem, még akkor is, ha egy vélhetőleg alkoholista és boldogtalan bácsiról szól. :)

"Csáki Pityu bá’
Látom megverte az Isten
mind a két kezével,
s ez biz fájhat nagyon.
De mondjon valamit,
hisz mint a méregben a gyógyszer
a szenvedésben is
ott van az oltalom."
(Csáki Pityu bá' balladája)

És még itt a "Nyina" és a "Homo defektus" is, amiről bár nem írtam - és már nem is fogok, bár lenne mit, de már így is baromi hosszú ömlengés lett ebből az ajánlóból :D -, szeretem mindkettőt. :) Így hát borzalmasan nehéz lesz ennyi remek dal közül egyet kiválasztanom.
Hosszas töprengés után (idestova 3 órája hallgatom egyhuzamban a lemezt és írom ezt a posztot - nem, nem írtam el, tényleg 3 :D), leszűkítettem a kört 5 olyanra, aminek bármelyikével bátran merném promózni ezt a lemezt (és direkt nem az agyonhallgatott/felkapott dalok közül válogattam): a 2., 3., 7., 12 és 14. Ugyanmindegy lenne, hogy melyiket linkelem ezek közül, annyira 1 szinten vannak nálam kedvencileg, de legyen ez:

Quimby - Csáki Pityu bá' balladája

Nálam ez az album totális telitalálat volt. :) Nyüzsög a kedvencektől, így hát nincs is több kérdésem, mondandóm, egyéb óhaj-sóhajom: már rögtön az újév első lemeze maxpontos, ez bizony egy jó kezdet... :) 

Osztályzat: 10/10

U.i: Az Indexen egyébként karácsony előtt versenyt hirdettek, melyben arra biztatták az olvasókat, hogy írjanak karácsonyi Quimby-dalokat. Ehhez készült egy "Karácsonyi Ritmikus Quimbyfon", ami egy Quimby-dalszöveggenerátor. Nagyon humoros egyébként, már csak ezért is érdemes kipróbálni. :) Meg néha tényleg egészen jó dalszövegeket kreál, egyszer nálam is kijött 2 olyan sor, ami pl. tök szépre sikerült: "Kábult fehér álom / Fejemben hegedül" . :) Bár a verseny (értelemszerűen) már véget ért, de aki szórakozni szeretne kicsit vele, a verseny felhívásában megtalálja ezt a generátort: http://index.hu/2014/karacsony/ritmikus_quimbyfon