Zene füleimnek...

Az új év 2. napján - lévén első bejegyzésem ez évben - mivel is kezdhetném mással a blogolást, mint hogy számvetést készítek az óévben hallgatott albumokról, a tavalyi bevált séma alapján. :) Végigpörgettem az utóbbi 80 lemezajánlót, újra meghallgattam a legjobb dalokat – már kicsit ez is kihívás volt, mivel több, mint 5 óra zene ez így együtt, szóval nem kevés…o.O És azt kell írjam, boldog vagyok, hogy az elmúlt évben ennyi szuper (és kevésbé szuper) lemezzel hozott össze a véletlen: zömében tényleg megérzésszerűen nyúltam az albumokhoz, és sikerült is többnyire beletrafálnom. Sose rosszabb évet! :)

A kis „monológom” utóirataként köszönöm mindenkinek, akitől pozitív visszajelzést kaptam (pl. elújságolta, hogy az egyik bejegyzésemnek köszönhetően talált rá egy olyan bandára, ami később kedvence is lett – jó érzés, hogy a saját kis írományaimat mások is hasznosnak találják, még ha csak kicsit is :) ). Aki szeretne még üzenni nekem, de nem tagja a blog.hu-nak, az megteheti a zenefuleimnekblog@gmail.com címen (a „sz@rozással” viszont kéretik békén hagyni továbbra is… -.- Ha nem tetszik, olvass mást.)

Most pedig lássuk is a listámat! :)

01. Icon For Hire - Rock and Roll Thugs ( 10* )
02. Fanka és Kowa - A bölcsődtől a sírodig ( 10* )
03. Hollywood Undead - Outside ( 10 * )
04. The Dirty Youth - Fight ( 10* )
05. Dalriada - Hunyadi és Kapisztrán nándorfehérvári diadaláról ( 10* )
06. Thousand Foot Krutch - Courtesy Call ( 9,5* )
07. Road - Világcsavargó ( 9,5* )
08. Panic! at the Disco - Far Too Young to Die ( 9,5* )
09. Obsidian Shell - Elszállt a madár... ( 9,5* )
10. Tankcsapda - Mi a f*sz van? ( 9,5* )
11. Tarja Turunen - Damned and Divine ( 9,5* )
12. Echo of Dalriada - A rab gólya ( 9,5* )
13. Five Finger Death Punch - Far from Home ( 9* )
14. Nightwish - Walking in the Air ( 9* )
15. Elefánt - Kerülöd a napfényt ( 9* )
16. Road - Nem kell más 2. ( 9* )
17. Rómeó Vérzik - Amíg élünk ( 9* )
18. Lordi - Hard Rock Hallelujah ( 9* )
19. Amorphis - Her Alone ( 9* )
20. Halestorm - Mz. Hyde ( 9* )
21. Papa Roach - Give Me Back My Life ( 9* )
22. Avenged Sevenfold - Buried Alive ( 9* )
23. The Pretty Reckless - Just Tonight ( 9* )
24. System of a Down - Roulette ( 9* )
25. Five Finger Death Punch - The Pride ( 8,5* )
26. System of a Down - Lonely Day ( 8,5* )
27. Icon For Hire - Off with her Head ( 8,5* )
28. Breaking Benjamin - Had Enough ( 8,5* )
29. System of a Down - Radio/Video ( 8,5* )
30. Bullet for My Valentine - P.O.W. ( 8,5* )
31. Echo of Dalriada - Igaz hittel ( 8,5* )
32. Amaranthe - Hunger ( 8,5* )
33. Papa Roach - Born with Nothing, die with Everything ( 8,5* )
34. Obsidian Shell - Die with Me ( 8,5* )
35. Guns N' Roses - Sweet Child o' Mine ( 8* )
36. Deuce - The One ( 8* )
37. Fall Out Boy - The Phoenix ( 8* )
38. Blackmore's Night - Dancer and the Moon ( 8* )
39. Sum 41 - Pieces ( 8* )
40. Kárpátia - Keleti Kárpátok ( 8* )
41. Shinedown - Burning Bright (Sanford Mix) ( 8* )
42. Seether - FMLYHM ( 8* )
43. Kárpátia - Magyarnak születtem ( 8* )
44. Dope - Nothing For Me Here ( 8* )
45. Alvin és a Mókusok - Kihalt minden ( 8* )
46. Seether - Remedy ( 8* )
47. Anti Fitness Club - Kötéltánc ( 7,5* )
48. Dalriada - Hajnalpír ( 7,5* )
49. De Facto - Angyalszív ( 7,5* )
50. Dead by April - Losing You ( 7,5* )
51. Billy Talent - River Below ( 7,5* )
52. Kowalsky meg a Vega - Herceg fehér lovon ( 7,5* )
53. Zanzibar - Normális vagyok ( 7,5* )
54. Magashegyi Underground - Árnyékok (km. Beck Zoli) ( 7,5* )
55. Kárpátia - Felvidéki táj ( 7,5* )
56. Nirvana - Smells Like Teen Spirit ( 7* )
57. Fall Out Boy - 27 ( 7* ) 
58. Disturbed - Inside the Fire ( 7* )
59. Seether - Tied My Hands ( 7* )
60. Apocalyptica ft. Matthias Sayer - Hope Vol.2 ( 7* )
61. Skydrive - Te vagy az ( 7* )
62. 30 Seconds To Mars - Up in the Air ( 7* )
63. Daughtry - Outta My Head ( 7* )
64. Thousand Foot Krutch - Welcome to the Masquerade ( 7* )
65. Kowalsky meg a Vega - Magadban másokat ( 7* )
66. Tankcsapda - Törölköző teniszütőkkel ( 7* )
67. Nickelback - When We Stand Together ( 7* )
68. Nightwish - Come cover Me ( 7* )
69. Eluveitie - Tegernakô ( 7* )
70. Green Day - Kill the Dj ( 7* )
71. April Sixth - Dear Angel ( 6,5* )
72. Angeles Drake - Idle ( 6,5* )
73. Simple Plan - Untitled (How Could This Happen to Me?) ( 6,5* )
74. Within Temptation - Enter ( 6,5* )
75. Avril Lavigne - Nobody's Home ( 6* )
76. Nickelback - How You Remind Me ( 6* )
77. Breaking Benjamin - Home ( 6* )
78. Hoobastank - Out of Control ( 5,5* )
79. Paramore - Pressure ( 5,5* )
80. Tankcsapda - Anarchia ( 5* )

Kedvenc előadóm 2013-ban: Icon for Hire. Különlegesek, egyediek, és imádom a zenéjüket. Igazából nem is kell több, teljesen levettek a lábamról. *-*

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Fanka és Kowa közös „Expedíció”-ja. Kezdjük ott, hogy ez nem egy rock lemez. Nagyon nem. Másrészt nyílt titok, hogy kizárólag Kowa miatt hallgattam a lemezt, bár tudtam, hogy ez még a Kowalsky meg a Vega zenéjéhez képest is nagyon limonádé lesz. Aztán leesett az állam: a szövegek még a szokásosnál is jobbak, őszinték, helyenként kellően fájdalmasak, limonádénak itt nyoma sincs, Fankadelivel meg konkrétan a lemez hallgatása során ismerkedtem: sosem hallgattam még a zenéjét, de azt kell mondjam, ő is nagyon jó. Szuper páros ők így ketten, reménykedem a folytatásban, nagyon! ^^

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: 30 Seconds to Mars (2013-as, legújabb lemeze, a „Love Lust Faith + Dream”). Ez engem most nem bűvölt el annyira, mint pl. az eggyel korábbi „This is War” lemezük… :/ Vannak rajta nagyon jó kis dalok, de kevéske, még így is…

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Dalriada. Még mindig szeretem a zenéjüket. Kár, hogy most már elfogytak a korábbi lemezeik is: már minden lemezükről blogoltam… :(

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg (idén blogoltam róluk először): Icon For Hire, The Dirty Youth, Thousand Foot Krutch, Five Finger Death Punch, The Pretty Reckless, Avenged Sevenfold, Elefánt, Amaranthe, Shinedown, Dope, Guns N’ Roses, Blackmore’s Night, Sum 41, Dead by April, De Facto, Disturbed, Nirvana, Skydrive, Angeles Drake, April Sixth, Simple Plan

A legkülönlegesebb album: Minden kétséget kizáróan a Blackmore’s Night „Dancer and the Moon”-ja. Soha életemben még csak nem is hallottam reneszánsz folk rockról, szóval elég érdekesre sikeredett az ismerkedésem a zenekar zenéjével. És a hatás nem is maradt el… :)

Az év leginkább várt albuma: A Panic! at the Disco „Too Weird to Live, Too Rare to Die!” – abszolút. A korábbi lemezeiket (leginkább a 2005-öst és 2011-est) nagyon szerettem, és szerencsémre nem is kellett csalódnom az új anyagban sem. (:

Az év felfedezettje: Nálam maximálisan az Elefánté ez a cím. :) Komolyan, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a zenéjük… *-* (A Vad Fruttik által már kupálódtam kicsit alternatív rock fronton, de nem gondoltam, hogy még az Elefánt zenéje sem lesz meredek, sőt, imádtam! ^^)

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 24

2013-as megjelenésű hallgatott albumok száma: 12

Összes véleményezett album a blogon: 210

És természetesen itt a szokásos lejátszási lista is a 2013-ban blogolt legjobb dalokról. :) Katt a videó alsó sorában a "Youtube" felirat melletti ikonra (Lejátszási lista), ekkor bejön a lista, ahonnan ki lehet választani a meghallgatni kívánt dalt. Ha valamelyik dalt nem játszaná le, mert le van tiltva a beágyazás, akkor kattints szintén a jobb alsó sarokban a "YouTube" feliratú gombra, ekkor átugrik a youtube-ra, ahol aztán gond nélkül meghallgathatod az adott dalt. Jó zenehallgatást! ^^

Két dal nincs fenn youtube-on, így ezeket ezúttal is külön linkelem: 

Skydrive:

Angeles Drake:

http://criterionmusiccorp.com/catalog/titles/idle/

...és máris érkezik az idei 80. lemezajánló is. :) Én a Shinedown zenéjével búcsúztatom az óévet: a csapat zenéjét idén kezdtem hallgatni, és be kell vallanom, igazán jó zenét játszanak. No de még mielőtt tovább folytatnám, megragadom az alkalmat, hogy minden látogatómnak jó szórakozást ma estére, és aztán egy nagyon boldog, sikeres, egészségben és jó zenékben gazdag új évet kívánjak! :)
Most pedig visszakanyarodva: a Shinedown egy amerikai rockcsapat, kisebb-nagyobb tagcseréket átvészelve 2001 óta zenélnek együtt. Jelenlegi tagjai: Brent Smith (szólóének), Barry Kerch (dob), Zach Myers (gitár, háttérvokál), Eric Bass (basszusgitár, zongora, háttérvokál).
Brent és Barry mellett még Jasin Todd (gitáros) és Brad Stewart (basszeros) voltak az alapítótagok.
A szóban forgó lemezük, a Leave a Whisper idején még ők négyen zenéltek együtt.

Tracklist:

01. Fly from the Inside
02. Left out
03. Lost in the Crowd
04. No More Love
05. Better Version
06. Burning Bright
07. In Memory
08. All I Ever Wanted
09. Stranger Inside
10. Lacerated
11. Crying Out
12. 45
13. Simple Man (Lynyrd Skynyrd cover)
14. Burning Bright (Sanford Mix)
15. 45 (acoustic version)

Brent Smith hangjába akkor szerettem bele, mikor az Apocalyptica albumán felfedeztem egy közös dalukat, a "Not strong enough"-ot. Ezután nem is volt kérdéses, hogy komolyabban is beleásom magam Brent bandájának zenéjébe is, és nem is csalódtam: párom mutatta először erről a lemezről a Simple Man-t (ő akkoriban tanulgatta ezt a dalt gitáron), és ez is szerelem volt első hallásra. Igaz, azt csak később tudtam meg, hogy ez a dal igazából nem az ő saját szerzeményük, hanem egy Lynyrd Skynyrd dal feldolgozása, akusztikus köntösbe bújtatása (bár az értékéből semmit sem vonnak le ezek az infók sem, mert szuper dal lett, tökmindegy, hogy sajátjuk, vagy "csak" feldolgozás). Mindenesetre meghallgattam az eredetit is, és úúúúristen! *-* Miért van az, hogy még csak nem is hallottam a Lynyrd Skynyrd-ről, mikor ennyire jók?! Szóval most hála a Shinedown-nak, ismét gyarapodott eggyel a kötelezően hallgatandóim listája. :D Sokszor úgy járok, hogy a feldolgozás jobban tetszik, mint az eredeti; itt viszont nem is nagyon lehet a kettőt összehasonlítani, mert a Shinedown verziója egy akusztikus, másabb hangulatú dal (na jó, a refrén erőteljessége annyira tetszik, hogy emiatt a refrént jobban szeretem a Shinedown dalában, mint az eredetiben, szerintem jobb így), viszont azért az is tény, hogy az eredeti egy hihetetlenül jó dal, ezt azért nehéz lepipálni, úgy összességében (az eredeti verziót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=sHQ_aTjXObs).
Azt viszont ne gondolja senki, hogy saját kútfőből nem tudnak szuper jót alkotni, mert nagyon nincs így: a 45-ot pl. imádom, ahogyan a Better Version-t és a Burning Bright-ot is.

A (szerintem) legjobb dal a lemezen:

Shinedown - Burning Bright (Sanford Mix)

Osztályzat: 10/8

Mielőtt még ez az év is véget érne, szeretném azért felkerekíteni az idén blogolt albumok számát 80-ra (de esélyes, hogy nem jön már össze... :/ mindenesetre) : ennek érdekében hozok is még ma este egy ajánlót, a soproni Dalriada (a lemez készültekor még "Echo of Dalriada") albumáról.
Most tényleg nem fogok túl sokat szövegelni, róluk már pláne áradoztam csomót, úgyhogy ezt most át is ugorhatjuk... :D
A lemezen található egyébként az a dal, a "Vérző ima", amit legelőször hallottam a csapattól, és bár így, a későbbi dalaik tükrében már nem egy kiemelkedően nagy eresztés, de akkor ezt imádtam a legjobban, és jó ideig nem is voltam hajlandó mást hallgatni tőlük, csak ezt az egyetlen dalt. :D Azóta persze a kedvenc Dalriada-dalok száma még tovább gyarapodott, és évek óta töretlen a szerelmem a zenéjük iránt. :)

Tracklist: 

01. Védj meg, Láng!
02. Népdal
03. Vérző Ima
04. Szabad Madár
05. A rab gólya
06. Wales
07. Ötszáz máglya
08. Mi zúg...?
09. Ötödik nap
10. Outro

Aki esetleg még nem hallgatta ezt a lemezt, feltétlenül pótolja. Zseniális ez is, csakúgy mint a többi albumuk (sőt, nem túlzok, ha azt írom, hogy az egyik legeslegjobb). Külön öröm számomra, hogy ezúttal sem kell nélkülözni a Dalriada-féle ballada-feldolgozásokat. :) Arany János művei közül került néhány darab megzenésítésre, mint pl. "A rab gólya" (ami egyébként az egyik legjobb dal az egész lemezen), vagy az utána következő "Wales" (na "A walesi bárdok" egy eléggé ismert műve Aranynak, szerintem nincs is olyan suli, ahol ne lett volna kötelezően megtanulandó vlmikor ált.suliban, szóval ezt akár énekelhetjük is együtt a csapattal :D), aztán az "Ötszáz máglya" is még szorosan kapcsolódik a Wales-hez - "A walesi bárdok" folytatása ez, a 15.szakasztól, bár a dallama más, mégis mintha egy színházi darabot néznénk, és ez annak a második felvonása lenne. :) A harmadik felvonás pedig, a "Mi zúg...?" a ballada utolsó 4 versszakát dolgozta fel. Már csak ezért a 3 dalért is megérdemli a Dalriada, hogy az összes létező és nemlétező kalapunkat megemeljük előttük: ennyire jól feldolgozni egy klasszikust amellett, hogy bátor vállalkozás, még elég kockázatos is, mert nagyon kell stimmelnie a szöveghez komponált zene hangulatának, és konkrétan mindennek ahhoz, hogy a vers/ballada mondandója/értéke ne sérüljön, és élvezhető legyen a dal. Na ők ezt mesterien megoldották. Nem is tudok mást mondani erre a lemezre, mint hogy ez tényleg Fergeteges. :)

Én pedig, személy szerint ezt tartom a legjobbnak erről a lemezről. Egyszerre szívszorító és magasztos ez a rész, amit kiragadtak a versből, és ez a zenei alap is maximálisan telitalálat. 

Echo of Dalriada - A rab gólya

Osztályzat: 10/9,5

Már csak alig több, mint 2 hét van hátra az évből, szóval így, közeledve a végéhez úgy gondoltam, ideje végre tüzetesebben szemügyre ("fülügyre") venni néhány bandát, akiktől még nem igazán hallgattam semmit, maximum 1-2 számot. A választásom - így, rögtön első körben - a Dope-ra esett, mégpedig a legutóbbi, 2009-es albumukra (a csapat 6. nagylemeze 2014-re lett betervezve: én mindenesetre kíváncsian várom, mert így már elöljáróban annyit el is árulok a No Regrets-ről, hogy ez a lemez bizony nagyon adja...).
A csapat 1997-ben kezdte pályafutását, a zenekar gondolata először Edsel Dope (énekes, dalszerző) fejéből pattant ki. Hozzá csatlakozott a testvére, Simon (billentyűs poszton): kettejük kapcsolata abból a szempontból is érdekes, hogy gyerekkorukban a szüleik válása után ők is szét lettek választva, így a Dope zenekar alapját egy nem hétköznapi testvérpár alkotta. Hozzájuk csatlakozott Preston Nash dobos, Tripp Eisen gitáros és Acey Slade basszeros. A kezdeti években a csapat drogok eladásából tartotta fenn magát és kapcsolatuk a drogokkal amúgy sem meglepő: az énekesük felvett művésznevében és a csapat nevében szereplő "Dope" szó is utalás a drogokra. Ítélkezni ezúttal sem fogok, engem általában nem befolyásol a zenészek személye. Ha minőségi, igényes zenét játszanak, és úgy összességében a zenei munkásságuk tetszik, akkor nincs is mi másról beszélni. (Bár a dílerkedést tény, hogy ritka ocsmány dolognak tartom... a fogyasztást meg nemkülönben, de mindenkinek joga van, hogy úgy szúrja el az életét, ahogy akarja... A jogokkal úgyis mindig annyira kényelmes takarózni, és magyarázni vele az emberi hülyeséget...)

Tracklist: 

01. Flat Line
02. 6-6-Sick
03. Addiction (ft. Zakk Wylde)
04. No Regrets
05. My Funeral
06. We are
07. Dirty World
08. Interlude
09. Violence
10. Best for Me
11. Bloodless
12. Scorn
13. Rebel Yell (Billy Idol cover)
14. I don't give a ...
15. Die, Boom, Bang, Burn, Fuck
16. Nothing For Me Here

A dalokban felbukkanó drog/pia téma már néha kissé zavaró, mert egyébként meg nagyon jó kis zenék lennének ezek... Na jó, az "Addiction" pl. úgy jó, ahogy van, meg itt amúgy is csak úgy jelenik meg ez a téma, hogy a partnerét hasonlítja a drogokhoz/piához, hogy kb. olyan függőséget tud okozni Ő is. :) Szerintem ez pl. egy egészen szerethető zene, tele szenvedéllyel és erővel. Tovább menvén a számlistán itt a "My Funeral", amit kifejezetten szeretek, a morbid téma ellenére is: a Dope-tól ez volt a legelső dal, amit hallottam (talán egy fősulis csoporttársam linkelte ki anno). Amiről még mindenképpen szeretnék pár szót ejteni, az a "Best for Me". Valahogy nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire Sum41 utóíze van ennek a dalnak (leginkább a verse és a refrén). Viszont vannak pillanatok a lemezen, mikor a Metallica vagy épp a Bullet for my Valentine jutott eszembe (utóbbi pl. épp a "Best for Me"-ben az első refrén és a következő verse közötti rövid gitárriff miatt). A "Rebel Yell"-ben meg az a szép, hogy ez már legalább a második feldolgozás a dalból, amit hallottam, de ez is ezerszer jobban tetszik, mint az eredeti... :D
A "Die, Boom, Bang, Burn, Fuck" is érdemel azért pár szót. Ezt a dalt a maga 8:26-os időtartamával konkrétan 5 különálló számra lehet bontani: Die (00:00 - 02:20), Boom (02:20 - 03:30), Bang (03:30 - 04:30), Burn (04:30 - 06:00), Fuck (06:00 - 08:26). Ezek közül aminek a kiemelés szólt a tracklist-en, az a Die (bár azért az is bravúros, hogy hogyan csináltak 5 dalból 1-et).
No, már most a 3., 5., 7., 10., 16. szám az, ami leginkább kedvenc a lemezről, és igazából tényleg bármelyiket linkelhetném, de most legyen ez (ékes példája, hogy utolsókból lesznek az elsők) :

Dope - Nothing For Me Here

Osztályzat: 10/8

Kissé késő van már (vagy korán - végül is, ahogy vesszük), de nem bírtam már magammal, így muszáj írnom erről a lemezről is pár szót. :) Nem mintha nem érdemelne ennél többet, nagyon is érdemelne, de az előző bejegyzéseimben már annyit fényeztem a Rómeó Vérziket, hogy igazából felesleges lenne újra leírnom, mert a véleményem azóta is változatlan: kétségkívül tehetségesek a srácok, én mindig szívesen hallgatom a dalaikat, bár (sajnos) a jó szövegek és a jól megkomponált dalok ellenére sem váltak kedvenceimmé, ezúttal sem. Pedig ez most tényleg annyira közel volt...

"Nem vagyok jó,
te meg nem vagy nekem való;
hiába akarod, 
nem leszek igásló!"
(Trójai faló)

Tracklist:

01. Fényt a fejekbe!
02. Ne szólj
03. A három...
04. Kalózhajó
05. Milyen a te hited?
06. Amíg élünk
07. Éljem túl!
08. Trójai faló
09. Jön egy új nap
10. Idegen népköztársaság

"(...) hisz a földön annyi ember él,
ki istennek hiszi magát."
(Fényt a fejekbe)

A csapat felállásában az utóbbi lemez óta is történt változás: az akkoriban csatlakozó Ermi idén távozott is a csapatból, így ez a lemez már "csak" három tag, Koppány (ének, basszusgitár), Sancho (dob) és Ríkó (gitár) részvételével készült el, és idén október végén látott napvilágot. A tények tudatában máris érthető, miért választották lemezük címéül azt, hogy "A három...". A helyzet viszont nem csak átmeneti: Koppány elmondása alapján köszönik, jól megvannak hárman is, és nem akarják bővíteni a csapatot. Minderről viszont bővebben olvashattok a Rockbook oldalán (interjú Koppánnyal) : http://www.rockbook.hu/hirek/romeo-verzik-szinpadon-egy-bivalyeros-romeot-fog-latni-kozonseg-interju Valamint a Hammerworld oldalán is akad olvasnivaló: itt a tagok mondtak pár szót az album dalairól, dalról-dalra haladva: http://hammerworld.hu/2013/10/22/romeo-verzik-sajat-szavaikkal-az-uj-album/ 

"Nem vagyok más, csak az, aminek látsz, vagy aminek akarsz látni,
egy bohóc a porondon, ki fából vaskarikát próbál csinálni.
Egy álomkép vagyok, nem a valóság, de ha akarod tudni:
én mindent megtennék, hogy bennem engem láss."
(Kalózhajó)

Azt már most le kell szögeznem, hogy a srácok lemezről lemezre egyre jobbak és jobbak (ezt a véleményemet eléggé tükrözi az is, hogy az eddigi lemezeiket hány pontra értékeltem). No hát a legeslegelső szerelem az albumról az "Amíg élünk" c. dal volt. Rengetegszer meghallgattam, és imádom. Erről Koppány ezt nyilatkozta: „Ezt teljes egészében én hoztam. Azt hiszem, hogy ennél mélyebb szerelmes dalt még életemben nem írtam. Sokan próbáltak a refrén utolsó soráról lebeszélni, mivel így nem rádióbarát... De én ezt pont leszarom, nem a rádióknak írtam. Bízom benne, hogy a koncerteken is el fog majd hangzani egyszer-kétszer..." (forrás: Hammerworld, lásd az előbbi linken.) Nekem tetszik ez a hozzáállás, nem a rádióknak kell behódolni, és görcsösen azon igyekezni, hogy olyan dalt hozzon össze az ember, amit esetleg a rádiók is játszhatnak majd. És ha nem játsszák, akkor mi van? Semmi. Akit érdekel a zenekar, úgyis hallgatni fogja, a divatemberekre meg szerintem nincs szüksége a csapatnak sem. Másrészt meg a refrén utolsó sorával sincs semmi bajom, sőt: frankón olyan ez a dal, mintha rólam meg páromról szólna, és én azt az ominózus sort pl. úgy értelmeztem, hogy minket is állandóan nyaggatnak a rokonok/ismerősök, hogy 6 éve együtt vagyunk, mikor lesz már legalább eljegyzés, de valahogy mi is "leszarunk minden áldást", nem kell ahhoz semmi hivatalos ceremónia, hogy boldogok legyünk egymással. Az érzéseink és az évek úgyis minket igazolnak (sok házasság sem tart 6 évig, nemhogy egy egyszerű "együtt járás"...). Szóval, kedves Koppány, örülök, és köszönöm, hogy beleírtad ezt a sort. Számomra ezzel együtt kerek ez a dal. Másra meg továbbra se hallgass, csak csináld, ahogy érzed, és úgy lesz a legjobb. ;) 

"Nekünk nem kell most már semmi,
nem kérünk soha már enni;
nekünk attól dobog a szívünk, 
együtt lehetünk, amíg élünk.
Együtt iszunk meg minden percet,
lehet, a többiek nevetnek,
mégis ugyanúgy akarjuk egymást,
leszarunk minden áldást!"
(Amíg élünk)

Na de visszakanyarodva: a másik döntően húzó dal a cd-ről (legalábbis számomra) a Trójai faló (amit magamban egy elmebeteg pillanatomban "Trója, IFA, ló"-ra módosítottam :D). Szuper dal, és talán ez az, aminek a legjobb, legütősebb refrénje van, mindenféle tekintetben.
Persze kifejezetten jó még "A három...", a "Kalózhajó" és az "Idegen Népköztársaság" is (amit egyébként lemez-címadónak is szántak, de aztán Ermi kiválása után módosult a terv) - szinte éreztem, hogy legalább 1 ilyen, szexuálisan "enyhén" túlfűtött szám biztosan íródni fog az új lemezre is. :D Őszintén: csalódtam volna, ha ezt kihagyják. 
Hát, ahhoz képest, hogy az elején még azt írtam, hogy "pár szót" írok az albumról, végül jó pár szó lett belőle... :'D Úgyhogy most már ideje is zárni a posztot. Ezek után nem is kérdéses, hogy a két kedvencem, az "Amíg élünk" és a "Trójai faló" közül fog kikerülni az ajánló-dal. Nem egyszerű, mert előbbi egy lassabb, érzelmesebb, boldog, szerelmes dal, utóbbi meg egy kemény, odamondogatós, pörgős, szakítós/lekoptatós zene.
De mivel ezúttal is csak 1 jöhet, így (bár tényleg fej-fej mellett, de) legyen ez, ha már legelső hallgatásra amúgy is galád módon megríkatott:

Rómeó Vérzik - Amíg élünk

Osztályzat: 10/9