Visszatértem! :) Lassan 1 hónapja nem jelentkeztem már új albumajánlóval (így év vége felé összejött most minden és időm sem nagyon volt még zenehallgatásra sem), de igyekszem az elkövetkező napokban/hetekben pótolni a lemaradást. :)
Kezdem is a sort mindjárt egy télies lemezzel (tegnap este leesett nálunk is az első hó, szóval épp aktuális), az ex-Nightwish énekesnő, Tarja Turunen első szólólemezével. Tarja 2005-ben vált ki a Nightwish-ből: a gondok már igazából akkor kezdődhettek, mikor a csapat oszlopos tagja, a zenész-dalszerző Tuomas Holopainen és Tarja férje, Marcelo Cabuli (aki egyben Tarja menedzsere is) kapcsolata megromlott, és ez rányomta a pecsétjét Tarja és zenésztársai viszonyára is. Már 2004 végén bejelentette Tarja, hogy el akarja hagyni a csapatot, de még megállapodott a tagokkal, hogy egy album erejéig még marad, illetve egy turnét még együtt végigcsinálnak (amit 2006-2007 környékére terveztek). A 2005 októberében megjelent "End of an Era" c. dvd és duplalemez (melyen többségében a korábban kiadott Nightwish-dalok hallhatóak) az utolsó Nightwish-kiadvány, amin Tarja közreműködött. Az utolsó Once upon a Tour-koncertjük után (amiből egyébként végül kiadták az End of an Era dvd-t), Tuomas átadott egy levelet Tarjának, melyet az összes tag alászignózott, és lényegében arról szólt, hogy a díva-szerű viselkedése és a kapzsisága miatt itt az ideje, hogy távozzon a csapatból (nyílt levél volt, megjelent a csapat honlapján is). Tarja is nyílt levélben válaszolt, és vázolta a saját nézeteit. Állítása szerint őt az bosszantotta, hogy 9 évnyi közös munka után Tuomas képes volt a "szakítást" egy nyílt levélben lerendezni. A kapzsiság vádjára pedig menedzsere és férje, Marcelo Cabuli válaszolt, aki szerint Tarja a legkevésbé anyagiasabb tag volt a csapatban, viszont volt olyan tag, aki a többiekhez képest sokkal nagyobb részesedéssel bírt, holott fejenként 20%-ban állapodtak meg anno...
Szerény véleményem szerint ha Tarja mégis anyagias lett volna, ahogy a csapattársai állították, meg tudtam volna érteni: igazából ő vitte a hátán az egész csapatot, senki sem a gitáros vagy dobos miatt szeret egy csapatot (vagy ha mégis, akkor nagyon ritka az ilyen ember és az ilyen zenész is, akinek a hangszeres játékáért sokan rajonganak: na jó, pl. Slash ilyen), hanem elsődlegesen az énekes/énekesnő miatt. Én legalábbis így gondolom. Kíváncsi lennék, hogy ha csak zenéből állnának a Nightwish dalai, 0 énekkel és 0 szöveggel, vajon úgy is ennyien rajongtak volna értük? Saját álláspont, de nekem így kerek a dolog, hogy énekesnőjük is van, sőt, ha nem lett volna, nem is hallgattam volna, akármennyire jó zenészek... Itt van példának az Apocalyptica: tehetséges zenészek mindannyian, és szívesen hallgatom a dalaikat, de egy énekessel/énekesnővel mennyivel közelebb kerülhettek volna hozzám is. Pl. azokat a dalaikat, ahol vendégénekes is segédkezett, sokkal jobban szeretem, mint a "csak zene"-dalokat... Sok jó zenész van, de igazán karakteres hanggal és énekstílussal rendelkező énekesből igen ám csak szegényes a felhozatal - na a Nightwish-nak pl. eléggé mázlija volt Tarjával ebből a szempontból...
Visszakanyarodva: a szétválás végül is jó véget ért. Tuomas elmondta, hogy nem is áll szándékukban hasonló hangi adottságokkal rendelkező énekesnőt keresni a Nightwish-ba, nem Tarját akarják pótolni, és hogy Tarját továbbra is elismeri, mint művészt, ezen a balhéjuk sem változtatott. Tarja pedig egy interjúban azt nyilatkozta, hogy büszke a Nightwish-ban eltöltött éveire, egykori zenésztársai rendkívül tehetségesek, és a legjobbakat kívánja nekik, és az új énekesnőnek, Anette-nek (aki azóta szintén a távozás mezejére lépett...).
1997 és 2005 között Tarja bejárta a világot a Nightwish-sel, játszottak az összes kontinensen (Afrika és az Antarktisz kivételével), és élőben cirka fél millió emberhez szóltak a dalaik - ez azért akárhonnan nézzük, nem kis teljesítmény. :)
Tracklist:
01. Ite, Missa Est (intro)
02. I Walk Alone
03. Lost Northern Star
04. Seeking for the Reign (instrumental)
05. The Reign
06. The Escape of the Doll (instrumental)
07. My Little Phoenix
08. Boy and the Ghost
09. Sing for Me
10. Oasis
11. Poison
12. Our Great Divide
13. Sunset (instrumental)
14. Damned and Divine
15. Die Alive
16. Minor Heaven
17. Ciarán's Well
18. Calling Grace
A munkálatok 2006 augusztusában kezdődtek, és igazából ez volt az első alkalom, hogy Tarja dalokat kezdett írni. Amennyiben tényleg így volt, és igaz, hogy az "Oasis"-t pl. kizárólag saját maga, önállóan szerezte, akkor Tarja sokkal nagyobb tehetség, mint eddig gondoltam. Valahányszor hallgatom ezt a dalt, fojtogat a sírás. Csodaszép, a hangulata lehengerlő, egész egyszerűen mestermunka. Tipikusan az a zene, amit nem csak a fülünkkel kell hallgatni, hanem kicsit a lelkünkkel is. (Nem beszélve arról, hogy a finn nyelv örök szerelmem, szóval külön öröm, hogy van benne egy rövidke finn nyelvű énekbetét is.) Kicsit filmzene-gyanús is, simán el tudnám képzelni vlmilyen drámában, theme-zeneként (1:40-től azt a részt pláne).
Az albumról elsőként az "I Walk Alone"-t hallottam, azt hiszem, ezt is valamelyik zenecsatornán anno, a megjelenést követően. Ha jól rémlik, akkoriban még régi Nightwisht sem hallgattam, szóval valószínűleg Tarjától is ez volt az első dalom, úgy általánosságban is.
Amiről pedig mindenképpen szót ejtenék még, az a "Poison", ami az azonos című Alice Cooper dal feldolgozása - sokszor és sokféle feldolgozásban hallhattuk már; én úgy gondolom, Tarja verziója elsőosztályú.
Lassan ideje lenne pontot tennem a bejegyzésem végére, mert napestig tudnám dicsérni ezt a nőt, egyrészt magáért a teljesítményért, amit produkált ezen a lemezen, másrészt pedig, hogy sikeresen el tudta kezdeni a szólókarrierje építgetését, bele mert vágni.
Nos hát, ami legjobb dalként szóba jöhet, az a 2., 7., 10., 14. és 15. Szóval van választék bőven, ezúttal sem vagyok könnyű helyzetben... :/ Meghánytam-vetettem, és végül erre esett a választásom (az "Oasis"-t és a "Die Alive"-ot is nagyon szívesen linkeltem volna... de talán ez mutatja leginkább hűen, hogy úgy általánosságban milyen dalokra lehet számítani a lemezen):
Tarja Turunen - Damned and Divine
Osztályzat: 10/9,5
2011 novemberében érkezett a Daughtry harmadik nagylemeze, ami kevesebb, mint egy hónap alatt hivatalosan is elérte az arany-státuszt. A csapat (elmondásuk szerint) kicsit másabb zeneiségre törekedett, mint amit az előző két lemezükön kaptunk tőlük (de ez nem meglepő: a legtöbb előadó/csapat ezt a célt tűzi ki maga elé a lemezük készítésekor). Igazából én ennek ellenére semmi különlegeset nem észleltem a lemezen, de lehet, hogy ezzel egyedül vagyok...
Pocsék napom volt (és szerintem a hetem sem lesz sokkal jobb), legszívesebben könyvet rendelnék, az valószínűleg kellően feldobna (de nem szabad, mert rengeteg az olvasatlanom, meg amúgy sem költhetem az összes pénzem könyvekre - bár tagadhatatlanul megtenném, ha megtehetném), úgyhogy hogy tereljem a gondolataimat, inkább igyekszem összehozni egy újabb albumajánlót.
Ígéretemhez híven jelentkezem most egy újabb albumajánlóval. :) Igaz, útközben akadt egy kis technikai malőr: nem elég, hogy úgy 2 hónapja lefüstölt a netbookom, és totálkáros lett, most az asztali gépem monitorja ment szét: már egy ideje "színesedett", tegnap este meg pukkant egyet, és elsötétült a kép, úgyhogy ennek is ámen-fakereszt... :/ Jellemző, hogy pont most bírta megadni magát, mikor munkaszüneti nap, aztán hétvége, és semmi sincs nyitva... No mindegy, addig tanyát vertem tesóm gépénél, célnak ez is megfelel. De azért komolyan, kíváncsi vagyok, legközelebb mi fog szétmenni... -.-.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Kommentek