Zene füleimnek...

Régebben baromi sokat hallgattam, itthon, kocsiban, mp3-on, tényleg mindenhol. :) Aztán most előszedtem megint, aminek eredménye ez a nyúlfarknyi ajánló...
Azt hiszem, valamelyik bejegyzésemben már említettem Wittner Máriát a Kárpátia kapcsán: ezen a lemezen pl. ő is közreműködött (a "Neveket akarok hallani" c. dalban egy prózai rész "felolvasását" vállalta, továbbá szövegíróként is tevékenykedett a Kárpátia mellett). A neve sokaknak ismerős lehet: politikus, országgyűlési képviselő, aki az 1956-os forradalomban is részt vett, mint szabadságharcos. Ezért halálra ítélték, később életfogytiglanra változtatták a büntetését, majd a börtönből 1970 márciusában szabadult, nemzetközi nyomásra.
Azt pedig hangsúlyoznám, hogy politizálni nem akarok, egyszerűen csak szeretem a Kárpátia zenéjét, és azért jó, hogy ilyen magyar történelmi vonatkozásban is íródnak dalok kishazánkban.

Tracklist:

01. Toborzó
02. Keleti Kárpátok
03. Neveket akarok hallani
04. Igazán szeretni
05. Kivándorlók dala
06. Pálinka
07. Bánatvirág
08. Fiumei ribillió
09. Bizalmam az ősi erényben
10. Hegyek fölött
11. Szegény magyar nép!
12. Ha kell!
13. Halotti beszéd (részlet)

Sokaknak bizonyára a "Pálinka" a kedvence a lemezről (meg nem csak a lemezről :D), nekem ez annyira nem... Viszont pl. a Bánatvirág azonnal megtetszett (már amennyire egy ilyen témájú/hangvételű dal "megtetszhet"...). A "Halotti beszéd"-nek is megvan a maga hangulata, borongós, és záró dalnak elég ütős. A megzenésítése nagyon jól meg lett oldva, érdekes darabja az albumnak....  De ami mindent visz, és méltán lehet a lemez elöljárója:

Kárpátia - Keleti Kárpátok

Osztályzat: 10/8

A BT-diszkográfia hiányzó darabja ez a lemez, így viszont már teljes lesz. :) Billy Talent néven ezzel az albummal debütált a csapat (ugyanis korábban "Pezz" név alatt futott a formáció, és egy albumot kiadtak '98-ban - talán egyszer majd ez is sorra kerül) . Így, külső szemlélőként, és nem zenei szakértőként szólva: úgy látom, rengeteget fejlődött ezen lemez óta a csapat, úgyhogy ez a 9-10 év hasznukra vált. :) Viszont ami a legfontosabb: azt az irányvonalat követik mind a mai napig, amit ezzel a legelső lemezükkel kijelöltek. Zeneileg mással abszolút összetéveszthetetlenek, és amiért én ennyire szeretem őket, az az egyediségük.

Tracklist:

01. This is how it goes
02. Living in the Shadows
03. Try Honesty
04. Line & Sinker
05. Lies
06. The Ex
07. River Below
08. Standing in the Rain
09. Cut the Curtains
10. Prisoners of Today
11. Nothing to Lose
12. Voices of Violence

Igazából nálam a Billy Talent II. volt az első a sorban, aztán utána kezdtem hallgatni ezt az albumot (de ez is már sok-sok évvel ezelőtt volt), szóval ahhoz viszonyítva ez elég gyengus... Nem lett kedvencem azóta sem, viszont egészen hallgatható kis punk-korong ez is.
(Kijelöltem minden szerintem leginkább jól sikerült dalt, a legjobbakat meg még pluszban félkövérrel is. :) Emiatt a 3 miatt tényleg érdemes volt megismerkedni a lemezzel.)

Hogy miért választottam kedvencnek ezt a dalt, nem tudnám megmondani, mert akad még rajta egy-két igazán jó szerzemény. Egyszerűen csak első hallásra megszerettem, és tényleg a lemez egyik fénypontja, úgyhogy ajánlónak tökéletes. :)

Billy Talent - River Below

Osztályzat: 10/7,5

Hátborzongatóan jó. Tényleg. A talány már csak az, hogy miért nem százezres/milliós az ő rajongótáboruk?! Ennyire jó dalokkal, és ilyen baromi erős és tiszta énekhangú énekesnővel?! (élőben sem rosszabb, csak szólok... szóval nem arról van szó, hogy lemezen ki van keverve, amúgy meg egy rakás... khm... ) Mármint ahogy így neten elnézem, elég csekélyke a rajongóik száma. Pl. facebook-on. Ott próbálom én is terjeszteni az igét velük kapcsolatban, és süket fülekre talál... Pedig vannak ismerőseim, akik szeretik a rockot, és egy kattintást sem ér meg nekik. Most ez a cím ennyire elrettentő? (lefordítva ennyit tesz: "A bitang/piszkos ifjúság"). Vagy az énekesnő, Danni Monroe stílusa? (erős, feltűnő smink, pink haj) Hát, aki ennyire felszínes, az meg is érdemli, hogy lemaradjon róluk...
Na mindegy, ami a lényeg, és örömmel jelentem: kedvenceim száma eggyel nőtt. Első hallásra teljesen beleszerettem ebbe az egészbe, amit ez a 4 srác és 1 szem csaj művel. Danni hangja döbbenetes, és a zenei háttér se semmi. ;) Ahogyan a csapat fogalmaz a hivatalos oldalán, ők rockzenét játszanak metál riffekkel, és "punk attitűddel".
A csapat angliai illetőségű, és 2007-ben alakult. Igazából a neten sem lehet róluk vagy erről az albumról különösebben infót találni... :/ De nem is kell itt igazán semmit sem magyarázni. Első lemezhez képest kimagasló, és felőlem szólhatnak a dalok is bármilyen silány témáról, az biztos, hogy ilyen formában én bármikor vevő leszek rá. :) (Lehet, hogy némileg részrehajló is vagyok, mert amiben női ének van, és dallamos/énekelhető, azt az esetek 90%-ában szoktam szeretni.)

Tracklist:

01. Rise Up
02. The End
03. Requiem of the Drunk
04. Fight
05. Final Chapter
06. Ellen
07. Red Light Fix
08. Last Confession
09. Promises
10. This is for You
11. Crying out for You (Special Deluxe Edition Bonus Track)
12. Battlefields (SDE Bonus Track)
13. Feel (SDE Bonus Track)
14. This is for You (Live Acoustic) (SDE Bonus Track)
15. Fight (Live Acustic) (SDE Bonus Track)

Egyedi. Legalábbis én így látom. Oké, nem mondom, hogy néhol nem ugrott be kicsit a Paramore (ott is ugye Hayley egyedi hajszíne, és Danni némelyik hajlítása is eléggé hajaz a Paramore-os csajra). Viszont nekem inkább bejön Danni hangja, mint az agyonsztárolt Hayley-é...
A dalokról csak annyit, hogy még ha szerkezetileg hasonló is a dalok építkezése, azért nem állítanám, hogy nincsenek rajta kiemelkedő track-ek. Amit legelőször hallottam tőlük az a Fight, egyből rákattantam. Aztán végighallgatva a lemezt, itt a Requiem of the Drunk, na erről meg vlhogy kicsit Tóth Gabi ugrott be (a lálálá-s rész miatt talán). :)) És azt is hozzátenném, hogy szerkezetileg ez az egyik legfurább dal a lemezen. A ritmust és a hangvételt olyan könnyedén váltogatja, hogy ehhez tényleg tehetség kell. :D Először furcsálltam, hozzá kellett szoktatni a fülemet, aztán már ez lett az egyik kedvencem a lemezről. A másik ilyen pedig a címadó Red Light Fix. És ezeket az éles stílusbeli váltásokat amilyen lazán megoldották, amilyen szépen egymásba vezetik, hát ez nem semmi... :D
Nekem ők iszonyat nagy meglepetés voltak, és mindent összevetve: nálam ez egyértelműen kedvenc album lett, amit újra és újra szívesen fogok elővenni. :)
Legjobb dalként leginkább a This is for You akusztikus verzióját tudnám kiemelni (mert a legnagyobb kedvencem minden kétséget kizáróan ez a lemezről, úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki vevő a kicsit lassú dalokra; a hangulatát leginkább a Bullet for my Valentine "The Last Fight" c. szintén akusztikus dalához tudnám hasonlítani. Mindkettőt imádom.), de amit linkelni fogok, az az lesz, amit legelőször megszerettem tőlük. Hátha másnak is sikerül. :)

The Dirty Youth - Fight

Osztályzat: 10/10

Ezzel a lemezzel még adós voltam, úgyhogy most pótolom a hiányosságot. :) Így már majdnem teljes a blogomon lévő diszkográfia ("Az évtized lemeze" még hátra van, de hozom azt is, amint kellően átvizslattam :) ).
A Vegasztár a csapat második stúdiókorongja. Mindenképpen pozitívum a lemezen szereplő dalok dallamossága, kétségkívül fülbemászó zenékkel van tele, viszont van ennél sokkal jobb albumuk is, nagyon nagy kedvenceket sajnos nem igazán találtam ezen a korongon. :( Évek óta hallgatom már, úgyhogy alap, hogy a szövegeket kívülről fújom :D (az első Kowa-lemezek között volt, amire rá voltam kattanva, épp a könnyedsége miatt, mert akkor nem is bírtam volna keményebb, durvább zenéket hallgatni...), úgyhogy megérett rá, hogy végre erről is írjak pár sort. :))

"Lehet, hogy azt hiszed, hogy valaki vagy,
de az a valaki mit ér valaki nélkül?"
(Szimpla Dal)

A szövegekben van kurázsi a csapat énekesének, Kowalsky Balázs Gyulának köszönhetően: a hivatalos oldalukon olvasható, hogy a banda dalainak dalszövegeit ő írja, és a zeneszerzés is az ő asztala. Komolyan, egy zseni ez a pasi (kedves ide tévedők, bocsássátok meg nekem ezt a részrehajlást, de tényleg nem tudok Kowa mellett szó nélkül elmenni. Végletekig felnézek rá a zenei munkásságáért, és nagyon remélem, hogy egyszer élőben is lesz szerencsém látni. Eddig még mindig úgy jött ki a lépés, hogy pont akkor koncerteztek a környékünkön, mikor nem tudtam elmenni... -.- Errefelé meg sajnos nem nagyon járnak. :( Hát, addig marad az albumok elég gyakori hallgatása, Kowa hangja megunhatatlan. *-*).

"Minek maradnál két tűz között?
A lehetetlen egy tévhit, semmi több.
Döntsd el, hogy merre mész,
ne veszítsd el a fejedet semmiért."
(Aki mer az nyer)

Tracklist:

01. Aki mer az nyer
02. Egy zsivány balladája
03. Szimpla dal [remix]
04. Mindenki úgy csinál
05. Herceg fehér lovon
06. Nincs olyan
07. Mint kés a vajban
08. Az nem ugyanaz
09. Vegasztár
10. No para
11. Digitális nemzedék
12. Balul sül el
13. Labirintus
14. Félédes otthon
15. Szimpla dal
16. Első pillanattól 

Hangsúlyozom, hogy mindegyik dalt szeretem, jó ezeket hallgatni, kikapcsolja az embert, viszont hogy ne legyen csupa kijelölt az egész lista, muszáj voltam a legtetszetősebb dalokra koncentrálni. Na ezt a néhányat tényleg bármikor, bárhol... :))

"Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis
kerülöd, mint tűzben a táncot,
az arcon a ráncot nem szaporítom,
mégis a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám.

Van az úgy, hogy bárhogy is várom,
a jéghideg ágyon nem jön az álom,
nélküled semmit sem ér ez az élet,
a végzet méreg a négyzeten, úgy hiányzol."
(Herceg fehér lovon)

A lemez egyébként a maga módján tartogat néhány pikantériát is a dalaiban: ilyen különlegesség pl. az utolsó track is. Ebben tulajdonképpen egy gyerek-kacaj van összemixelve. :) Ez valami tündéri, ráadásul baromi dallamos az egész, úgy megragadja az embert. :) Vagy pl. a 7.trackben mindenféle "híradórészletek" vannak összevágva, zenével kísérve, ráadásul olyan témák sokasága, ami valószínűleg örökké dilemmája lesz a világnak (terrorizmus, balesetek, emberi kegyetlenkedés, időjárási katasztrófák, gazdasági rivalizálás). Bár a többi dalban is vannak burkolt vagy kevésbé burkolt komoly kérdésfelvetések is, azt hiszem, ez a lemez legnegatívabb, legmélyebb pontja.
A "Herceg fehér lovon"-t én nagyon megszerettem. :)) Annak ellenére, hogy simán beillene valami szappanopera főcímzenéjének... :D A szövege az az 5-ből kb. 10 csillagot ér.
Másik abszolút nagy kedvenc a "Balul sül el", bár ez is eléggé messze áll a rock műfajától, de a hegedű annyira feldobja, hogy nem lehet nem szeretni. :)

Viszont ezúttal is csak egyet ajánlhatok, és bár imádom pl. a Digitális nemzedéket is, mégis egy "nagyon nem rockos" zenét fogok linkelni, mégpedig ezt, mert egyszerűen beszippantott:

Kowalsky meg a Vega - Herceg fehér lovon

(Ráadásul: Kowa ebben a videóban... khm... hát inkább no comment... *-*)

Osztályzat: 10/7,5

Míg mindenki más "valentinnapozik", én addig inkább itt és most egy újabb lemezt fogok ajánlani az ide tévedőknek.
Hát, mióta legutóbb írtam, (mily' meglepő :D) azóta sem lettem nagyobb Nickelback-fan. Továbbra is szeretem, meghallgatom, elvagyok vele egy ideig, de különösebben nem mozgat meg...
A lemez 2011 novemberében látott napvilágot, a Nickelback hetedik stúdiókorongjaként. Zenekritikusok körében eléggé vegyes fogadtatást kapott, és többnyire "átlagosnak" bélyegezték. Mellesleg ezt én is, részemről is megerősítem: nálam sem egy kiemelkedő lemez. Se több, se kevesebb, mint amit már hallhattunk tőlük, és az sem változott, hogy a lemezen szereplő dalok mindegyikét az énekes Chad  Kroeger írta ezúttal is. Akinek a hangját még mindig nagyon szeretem... :)

'Cause trying not to love you
Only makes me love you more
(Trying not to love You)

Tracklist:

01. This means War
02. Bottoms up
03. When We Stand Together
04. Midnight Queen
05. Gotta get me some
06. Lullaby
07. Kiss it Goodbye
08. Trying not to love You
09. Holding on to Heaven
10. Everything I wanna do
11. Don't ever let it end

Akárhogyan is, de annak azért tudok örülni, mikor rockot hallok "mezei" rádiókban. :) Így történt a When We Stand Together c. dallal is: bár tény, hogy elég populáris, "lightos" zenét játszik a csapat, de azért jó dolog, hogy játsszák őket a rádiók. :) Egyébként ez volt az első dal, amit a lemezről hallottam, és aztán ez is maradt az egyik kedvencem. És bár máskor sokat szoktam azon vacillálni, hogy melyiket emeljem ki "besztof"-ként, ezt most teljes nyugalommal (már csak azért is, mert a többi dal, legalábbis számomra nem valami nagy durranás :S Majdnem mindegyikben találtam egy-egy jó részt, ezért ki is emeltem... De úgy összességében ez a legjobb) : 

Nickelback - When We Stand Together

Osztályzat: 10/7