Zene füleimnek...

Kanyarodjunk kicsit vissza a hazaiakhoz: most egy Kárpátia-lemezt hoztam, mert már régen volt, és kezdett hiányozni. :)
Remek zenészek alkotják a csapatot, a közreműködők is mindig legalább ennyire jók, Petrás János hangja pedig tökéletesen beleillik ebbe az egész zenei és gondolati világba, amit a Kárpátia a zenéjével megalkot.
A hungarista vonaláról - a lemeznek és magának a csapatnak is - csak annyit, hogy én személy szerint nem vallom magam hungaristának, egyszerűen csak szeretem ezt az országot, és nem tudnának annyit fizetni, hogy külföldre költözzek (egyrészt nem vagyok olyan bátor természet, másrészt meg tudom, hogy idegen országban én nem érezném jól magam, nem tudnék ott egy életet leélni, családot alapítani, stb...). Biztosan mindenki máshogyan van ezzel, hát én így. Szeretem a Balatont, szeretem a Mátrát, a Zemplént, a falumat - és még órákig tudnám sorolni. Az egyedüli, amit nem szeretek, az maga az emberiség, és a kegyetlenkedés, ami a világban zajlik... Ez viszont akárhová megy az ember, sajnos mindenhol ugyanúgy megvan.
Na de hogy végre pár szót ejtsek erről a cirka 7 évvel ezelőtt kiadott zenei anyagról is: a "Hősi énekek" által egy újabb Kárpátia-féle keserédes lemezzel bővült a nemzeti rock-felhozatalunk. Jól megírt szövegek, néhol bús, máskor bátorító, vidám köntösben. Akárhogyan is, szeretem a Kárpátia zenéjét. :) 

Tracklist:

01. Kárpátok, zengjetek!
02. Abból a fából
03. Lesz még
04. Hősök
05. Védd magad (Ne hagyd magad)
06. Az én házam
07. Karácsony
08. Szél viszi messze
09. Summáját írom
10. Felvidéki táj
11. Vándor
12. Doberdó

Egyedüli kicsit negatív észrevétel az albummal kapcsolatban: a "Karácsony" c. dalban nekem baromi erőltetett a gyerekek szereplése... Biztos én vagyok a szemét, meg az érzéketlen, de nekem ez nem tűnt őszintének. Kb. mint aki kap egy pár sort, készen megírva, és felolvassa... Mert ilyeneket egy átlaggyerek magától biztosan nem ír le. (Lehet, hogy mégis, de én ilyen gyerekeket biztos, hogy nem ismerek...)
Ami viszont megérintett, az a 2. dal zenei betétje. Annyira hangulatos és szép... 
Mindenképpen említést érdemel még a "Summáját írom". Okkal lehet ismerős ez a szöveg (és maga a cím is :) ), ugyanis Tinód Lantos Sebestyén "Egri históriának summája" c. munkájának feldolgozása, átdolgozása ez a dal. Akinek esetleg suliban épp ezt kell megtanulnia, az ne válassza a dalt tanulás-segítésül, mert egyrészt ugyebár nem a teljes Tinódi-költeményt tartalmazza, és a versszakokat, amiket átvettek, azokat is átdolgozták, néhol átírva a szöveget.
A "Doberdó" méltó lezárása a lemeznek, bár semmiképpen sem vidám, de emléket állít a magyar katonák hősies helytállásának a Doberdó-fennsíkon.
Az album legjobb dala pedig, szerintem: 

Kárpátia - Felvidéki táj

Osztályzat: 10/7,5

Hmm, régen mekkora Avril-fan voltam... :)) Anno példaképem is volt, legalábbis abban mindenképpen, hogy megtanuljak gitározni (hát, kb. 10 év csúszással, de ez végül sikerült is... :D). 
Oké, hogy nem lehet örökké "tini-rockot" nyomni, de azért sajnáltam, hogy ezután a lemez után teljesen stílust váltott: sokkal populárisabb zenét kezdett játszani, a hajában is megjelent a rózsaszín... -.- Igazi divatrocker lett - vagy inkább olyan, mint aki még maga sem tudja, hogy melyik irányba szeretne tovább menni...
Mellesleg Avrilnek egyéb kötődései is vannak a rock-zeneiparhoz:  nagyjából három évig volt a felesége a Sum41 énekesének, Deryck Whibley-nek, tavaly augusztus óta pedig a Nickelback frontember, Chad Kroeger menyasszonya (utóbbin nem gyengén meglepődtem.... o.O).
De hogy azért a lemezről is szót ejtsek: egyáltalán nem nagy durranás, igazából egy "átlaglemez". Véleményem szerint.

Tracklist:

01. Take me away
02. Together
03. Don't tell me
04. He wasn't
05. How does it feel
06. My Happy Ending
07. Nobody's Home
08. Forgotten
09. Who Knows
10. Fall to Pieces
11. Freak Out
12. Slipped away
13. I always get what I want [Bonus Track]
14. Nobody's Home (live acoustic) [Bonus Track]

A dalok zömét leginkább különböző sorozatokban tudnám elképzelni (nem is ok nélkül: több Avril-dal is felcsendül az "Isteni sugallat" (Joan of Arcadia) c. sorozatban is).
Amit szeretnék kiemelni, az a My Happy Ending. Erről mindig 8.osztályos korom ugrik be: akkor baromi sokat hallgattam, és azóta is mindig arra a srácra emlékeztet, akire akkoriban rá voltam kattanva. :D
Ami pedig kétségkívül az album legjobbja (és ezzel lelövöm a lényeget), az a Nobody's Home. Mióta először hallottam, azóta imádom. Azt pedig még csak most látom, hogy igazából Ben Moody, az Evanescence alapító ex-tag (jelenleg pedig a We are the Fallen tagja) is közreműködött a dal megalkotása során. Moody akármihez nyúl, nekem az fix, hogy tetszeni fog. :) Példa erre az Anastacia-val közös "Everything Burns" c. dal is, ami mai napig egyik kedvencem.
No, de nem is szaporítom tovább a szót...
Kedvenc dal a lemezről:

Avril Lavigne - Nobody's Home

Osztályzat: 10/6

Ahogyan az előző Hoobastank-lemezt is, így ezt is régóta ismerem már, anno ezt is sokat hallgattam. Most pedig előbányásztam a polc mélyéről, hogy erről is írjak néhány sort, és "beillesszem a blogos albumgyűj- teményembe". :)
A lemez 2003 decemberében látott napvilágot, az amerikai rockcsapat, a Hoobastank második nagylemezeként.
Nem fog a kedvenc lemezeim közé kerülni, mindenesetre kellemes hallgatni. :) Bár elég sok hasonló zenekar próbál életképes maradni a zenei piacon, nekik úgy látszik, ez összejön: első 2 munkájuk kazetta formájában jelent meg, ezen kívül 5 lemezt készítettek, így összesen 7 "stúdiólemezt" jelentettek meg (a The Reason a második nagylemezük, ha a kazettákat nem számítjuk), a legutóbbit tavaly.
Egyebet most nem tudok, és nem is nagyon akarok írni... 

Tracklist:

01. Same Direction
02. Out of Control
03. What happened to Us?
04. Escape
05. Just One
06. Lucky
07. From the Heart
08. The Reason
09. Let it out
10. Unaffected
11. Never There
12. Disappear

Hát, mit ne mondjak, nem igazán bővelkedik a lemez az igazán ütős és különleges trackekben... :/ Nekem ez gyengus...
A "Same Direction"-nel igazából semmi baj nincs, kezdésnek tökéletes, a gitár nagyon rendjén van, tetszik. A második track az "Out of Control" abból a szempontból mindenképpen kivételesnek számít, hogy ebben vendégzenészek is játszanak (a Lostprophets két tagja), plusz ez kicsit "vadabb" is, az ordítozós részeivel. A lemez harmadik dala is tetszetős: az ütem, a ritmus megadja az ízét ennek is. :)
A "The Reason" meg egyszerűen csak szép, és szeretem (számomra a lemez egyik legjobb momentuma ez a dal).
Ami szerintem a lemez legjobbja, az mégiscsak:

Hoobastank - Out of Control

Osztályzat: 10/5,5

Azt hiszem, ők akármit csinálnak, nekem szívem csücske marad a banda. :)
...És bizonyára már túlzás lehet, hogy ennyire szeretem a zenéjüket, pedig becs' szóra nem ismerem egyik csapattagot sem... :D Egyszerűen csak baromi tehetségesnek tartom őket... és sajnálom, hogy ennyire nem akarnak felfigyelni rájuk az emberek. Bár túlzottan sokan szerintem nem látogatják a blogomat, de próbálok minden albumukról írni, hogy hátha sikerül egy kis plusz hírverést csinálni a zenéjüknek. Jó hír, hogy még ezen kívül is maradt olyan lemezük, amiről még nem blogoltam, úgyhogy még egy darabig elleszek ezzel... :D
Igazából, teljesen elégedett vagyok. Nem árulok el titkot, hisz már a korábbi értékelésekben is említettem, hogy mennyire imádtam Alexandra hangját, és most is fenntartom, hogy imádom a hangját. Viszont: nem lett a lemez és a lemezen előadott dalok kevésbé minőségibbek Kleó (Gál Klaudia) hangjával. Mindenesetre a végeredmény a fontos, ami pedig ezúttal is igényes lett, fülbemászó dalokkal, szokatlan, ám hatásos hangeffektekkel (mint pl. a "Távolból" c. dalban, úgy 1 percnél).
Külön öröm, hogy magyarul szólnak a dalok, emellett pedig amint elnézem a csapat facebook-oldalát, elég sok a külföldi rajongó is, szóval a magyar szöveg nem hiszem, hogy akadályozná a "feltörekvésüket". Bár az tény, hogy angol nyelven sokkal könnyebb eladni bármit, mint saját, egyéb nyelven... Sajnos... :/
Azt is szeretem, hogy mikor már azt gondolnám, hogy már mindent láttam/hallottam tőlük, akkor valami olyat pakolnak le elém, ami szokatlan és teljesen meglep... :D Most ilyen pl. az "Árnytánc"... :D A dal elején komolyan rá kellett néznem a lejátszómra, hogy most mit hallgatok én voltaképpen, ez még mindig Obsidian Shell? :DD (Megjegyzem: 03:07-től az az effekt baromi jó... o.O) Emellett pedig a hangzás, a dalok alapstílusa teljesen változatlan maradt, és ezer közül is felismerhető, hogy melyik egy OS-dal.
Hogy a beszerezhetőségről is szót ejtsek: ezúttal is van lehetőség a dalok legális letöltésére itt: http://www.jamendo.com/en/list/a114085/in-noxa-est 
Aki pedig meg szeretné vásárolni a csapat dalait, és ezzel is támogatni őket a további zenélésben, az megteheti az alábbi linken: http://www.amazon.com/In-Noxa-Est/dp/B009KU9MT6/ref=sr_shvl_album_2?ie=UTF8

Tracklist:

01. Tűzvihar
02. Hervadás
03. Megabájt
04. Elszállt a madár...
05. Egyenként
06. 13
07. Szégyenkönnyfolt
08. Távolból
09. Lépj tovább
10. Árnytánc
11. Álomszép
12. Esőcseppek (Bonus Track)

Egyetlen zavaró dolog van, de ez is csak a csapat felállásával kapcsolatban: alaposan utánajártam a csapatnak, és nem tudtam eldönteni, hogy Sophie még a csapat részét képezi-e, vagy már ő is kiszállt. :/ Ugyanis úgy rémlik, hogy korábban olyan hír kapott szárnyra a hivatalos oldalukon - http://www.obsidianshell.com - , hogy (azt hiszem, a távolságot jelölték meg okként) Sophie-val már nem dolgoznak együtt. Viszont ezt a hírt már nem találom az oldalon, szóval lehet, hogy azóta változott a dolog. Mindenesetre én úgy hallom, hogy ezen a lemezen végig Kleó énekel (és Henrik), bár a csapat oldalán továbbra is jelenlegi tagként van feltüntetve Sophie. Na mindegy, előbb-utóbb majd hátha kiderül, hogy akkor mi is a helyzet.
Az albumról ezúttal is akad néhány kedvencem. :) Egyik ilyen a "Megabájt". A szövege nem gyengén hajaz egy informatikus vagy mérnök által írt szövegre... :D mégis ha a szöveg mögé nézünk, minden értelmet nyer. Ez volt az első nagy-nagy kedvencem az albumról, mikor rábukkantam, akkor napokig csak ezt az egyet játszottam a lemezről. :)

"Számítok rád, szemlencsém már rosszul fókuszál,
Bádog testem minden chipje már rég 8 biten muzsikál.
Próbálom még, hogy megtudd szívem érted kalapál,
Csak kérlek hagyd, hadd érintsem az arcodon azt a megabájt.

Arcod behorpadt, ujjaim félénken simítják a sok repedést,
Légy az enyém, s talán majd kapunk egy új olajcserét.
Kérlek, ne hagyd, hogy ócskavasként érjen utol a temetés, 
Addig is várom, porfödte roncsként, leheljem rám a zord feledés."
(Megabájt)

Szerintem ez az egyik legjobb szöveg az egész lemezen. Arról nem is beszélve, hogy elég durva érzelmeket váltott ki belőlem ez a néhány sor...
A másik nagy kedvenc pedig (és ezzel talán senkit sem ér meglepetés) az "Elszállt a madár...". Ilyenkor sajnálom, hogy nem lehet 2 dalt kiemelni...

De ha 1... Akkor legyen ez... De csak mert az énekbetétei miatt a hideg futkos a hátamon.... *-* :

Obsidian Shell - Elszállt a madár...

Osztályzat: 10/9,5

Így, belevágva a 4. blogolós évembe is, jobb lemezzel nem is tudnám nyitni a 2013-as évet, mint a Tankcsapda (viszonylag) friss és ropogós lemezével.
Homlokráncolva figyeltem az elmúlt hónapok eseményeit. Féltem, hogy mi lesz ebből, hogy Cseresznye kilépett a csapatból, a zanzibáros Sidi pedig csatlakozott. De úgy tűnik, a félelem alaptalan volt, mert jót tett a csapatnak ez a vérfrissítés: kicsit úgy érzem, energikusabbak is, mint korábban.
Bár sokan támadják az együttest, amiért még mindig (vagy már megint) lázadnak a rendszer ellen, és hogy végre kinőhetnének már ebből, én ezzel azért nem értek egyet. Ez a kicsit lázadós, odamondogatós fellépése a TCS-nek már egyfajta védjegye, én legalábbis így érzem, és már az lenne képmutatás, ha ezeket a politikaellenes megnyilvánulásaikat lenyelnék, és egyszerűen kihagynák a lemezeikről, mintha minden rendben lenne. Ha csak lapítanának, és szó nélkül hagynák, ami itthon folyik. Mellesleg meg én egyetértek velük...

"Nem a pornó, nem is az erotika:
ami gusztustalan, az a politika!"
(Mi a f*sz van?)

Az külön tetszik, ahogyan a közönség felé kommunikálnak. Ugyanis (erre még ilyen elismert és közkedvelt csapat esetén szerintem nem is volt példa) az a helyzet, hogy a szóban forgó új TCS-lemez a MOL-kutakon 990 ft-ért megvásárolható, kompletten, booklettel együtt, és valljuk be: ez az összeg egy ilyen színvonalas lemezért igazán nem sok, sőt. Olvastam egy interjútöredéket a hammerworld.hu-n, ahol épp ezzel kapcsolatban nyilatkoztak a srácok. Tetszik a hozzáállásuk, hogy nem arra mennek, hogy minél több pénzt kihúzzanak a rajongók zsebéből (nem, nem mosták át az agyamat: nagyon jól tudom, hogy a színfalak mögött persze ez sem elhanyagolandó dolog, hisz nekik is élni kell valamiből, és mégiscsak sokat dolgoztak az anyagon, szóval ingyen azért mégsem osztogathatják). Ez viszont marketing-szempontból is jó fogás volt, hogy ilyen olcsón lehet beszerezni a lemezüket, mert sokat lehetett olvasni a neten, hogy a kutakról folyamatosan fogyatkozik, tehát baromi kelendőnek bizonyult, és bár gőzöm sincs, mekkora lehet egy ilyen cd előállítási költsége, mégis valószínűleg jobban megérte így nekik, hogy inkább adják olcsón és viszik mint a cukrot, közben új rajongókat szereznek, megismertetik az új dalokat a közönséggel (és ezzel már félig-meddig a koncertjeikre is elcsalogatják a hallgatóságot), mintsem hogy kb. triplájáért adnák, és akkor meg tényleg csak az elvetemült fanok veszik meg... Számomra ez nagyon szimpatikus húzás volt (Mol-együttműködés ide-vagy oda... a lényeg, hogy meg lehetett oldani, és ők meg is oldották). Csak azt sajnálom, hogy mások nem így gondolkodnak...
Az meg csak ráadás, amit a letöltésekről nyilatkoztak: „Még annyit a CD-témához, mert ez fontos. Senkinek nem akarunk semmit előírni. Ha meg akarja venni, vegye meg. Ha le akarja tölteni, töltse le. Ez egy választási lehetőség. Soha nem mentünk bele olyan kampányba, hogy vedd meg a CD-t! Mert ha valaki halál csóró, és nincs miből megvennie, akkor miért ne töltse le? Nekünk ezzel sincs semmi problémánk. Akinek viszont ennyit megér ez a CD, az megveheti." (forrás: hammerworld.hu)

"Magyarország, nem hallom a hangod,
pedig én is tudom, mennyi minden fáj...
Remélem, nem hiába húzom a vészharangot,
mert aki ember, annak emberi élet jár!"
(Mi a f*sz van?)

Már csak azért is tökmindegy ez a dolog, hogy most megveszik-e a cd-t, vagy sem, mert köztudott, hogy manapság, digitális világunkban már nem ebből van a legnagyobb haszna a zenészeknek/előadóknak, hanem inkább a koncertezésekből. A TCS pedig szép számmal adja a koncerteket, így szerintem nekik anyagilag sem kell túlzottan aggódniuk. :) (Én is voltam már Tankcsapda-koncerten, minimális összegbe került a jegy és fergeteges bulit tudnak csinálni, úgyhogy aki még nem volt, és teheti, menjen el legalább egyre.)
Abban is egyet értek velük, hogy mindig is voltak és lesznek is olyanok, akik szeretnék a polcaikon tudni kedvenceik cd-jét. Én is szeretem a kézzel fogható dolgokat (pl. könyvek terén: van e-book olvasóm, szóval szoktam ám e-bookokat is olvasni, de ezek a digitális világban létező irományok sosem fogják tudni átvenni a papírkönyvek szerepét nálam). Arról nem is beszélve, hogy van egy kb. 10 éves Hifim, ami csak audió cd-ket játszik le, rockot/metált pedig imádok benne bömböltetni (a környezetem valószínűleg már kevésbé díjazza ezt, hogy én ennyire szeretem... :DD).

Akármi is vezérli a csapatot ezzel az üggyel kapcsolatban, most még jobban belopták a szívembe magukat. :) Itt egy élő példa arra, hogy lehet úgy is forgatni a tőkét, hogy mi, rajongók is jól járjunk, és azt érezzük, hogy gondolnak ránk. Én a részemről köszönöm ezt nekik.

"Az Élet a világ másik felén,
itt meg Nyomor rohan feléd..."
(Nincsen semmi)

A dalokról: igazából nem nagyon tudok mit írni. A szövegek ezúttal is őrületesek, és változatlanul ütősek. Az album valószínűleg egyik legismertebb dala a "Mi a f*sz van", ami tömény társadalomkritika, mellesleg tökéletesen jogos... Aztán van itt még munkanélküliség-ellenes (vagy épp ha úgy vesszük: dolgozásra buzdító) dal, a "Nincsen semmi". Van még néhány kedvencem, de ezeket nem is elemezgetném, pirossal ezúttal is kijelölöm a számlistán.
Külön érdekes momentum még a lemezen a "Számolj vissza" c. dal. Amellett, hogy a videoklipjében számtalan "sztár" feltűnik, ha úgy vesszük, történelmet is írt: a hozzá kötődő klip-premier és lemezbemutató-koncert volt az első, zenekarokkal kapcsolatos esemény, amit élőben közvetített a YouTube (ha nem számítjuk a Sziget Fesztivált). November 8-án jelent meg a lemez, ezt pedig egy benzinkúton megrendezett lemezbemutató koncerttel tették emlékezetessé. Számomra is elég emlékezetesre sikerült...:D Élőben még sosem követtem neten koncertet, de ezt most igen (a koliból néztem, és közben párommal szintén neten beszéltük meg az észrevételeket... :DD). Nekem ez így is bejött, remélem, később is lesz még ilyen. :))
Egy kiadós értékelés/elemzés a koncertről: http://hardrock.hu/?q=node/21217 (a cikk írójával teljesen egyetértek, minden egyes szavával...)

"...a fejében már kész a terv:
a világ a lába elé úgy rogy majd végül,
mint egy haldokló jószág, ami
több sebből vérzik, mint ez a széjjelszakadt ország."
(Hatalom nélküli rend)

Na, de most már ideje lesz pontot tenni végre a bejegyzés végére. :) Jöjjön a számlista:

Tracklist:

01. 1000 ördög
02. Nincsen semmi
03. Pokol a mennyből
04. Kirakatszív
05. Mi a f*sz van?
06. Lejárt lemez
07. Én meg a rock 'n roll
08. Bíbor köd
09. Kapcsolj ki
10. Biorobot
11. Hatalom nélküli rend
12. Számolj vissza

Bár van, ami tényleg mestermunka ezen az albumon (és úgy összességében is az), mégsem lett totálisan kedvencem a lemez, némelyik dalt kicsit sablonosnak éreztem. A dalok közül kedvencként leginkább a 4.,5. és 11. tracket tudnám kiemelni, de ami ezek közül a legnagyobb favorit (pedig kezdetben a dallamáért annyira nem rajongtam, viszont ilyen szöveg mellett nem lehet szó nélkül elmenni) :

Tankcsapda - Mi a f*sz van?

Osztályzat: 10/9,5