Zene füleimnek...

Még van egy kis időm a buszindulásig, úgyhogy addig is gyorsan posztolok egyet. Aztán végre húzok haza a koliból. Oh yeah! ^^
Igazából én nem, nem és nem értem... Ők miért ennyire ismeretlenek kis hazánkban? Attól mert nem nyomja őket a média? :/
A csapat magját a Hale-testvérpár alkotja: Elizabeth "Lzzy" és Arejay. 1999-ben már kiadtak egy EP-t, akkor még a testvérek édesapja basszusgitározott a bandában (milyen jó fej család! :D). Aztán őt felváltotta Josh Smith 2004-ben, majd vele és a 2003-ban csatlakozott Joe Hottinger gitárossal teljes lett a csapat.
A szóban forgó self-titled album a csapat jó pár évnyi közös munkájának gyümölcseként született meg, és 2009 tavaszán piacra került.
Számomra tényleg óriási talány, hogy miért nem hallottam eddig még róluk... :/ Teljesen véletlenül futottam bele az "Innocence" c. dalukba youtube-on. És milyen jó, hogy rájuk bukkantam: maximálisan megszerettem a zenéjüket...

Tracklist:

01. It's not You
02. I get off
03. Bet U wish U had Me back
04. Innocence
05. Familiar Taste of Poison
06. I'm not an Angel
07. What were You expecting?
08. Love/Hate Heartbreak
09. Better Sorry than Safe
10. Dirty Work
11. Nothing to do with Love

A kedvenc... Na igen. Kicsit most is bajban vagyok... :/ Ugye, itt van az "Innocence", amit először hallottam tőlük, és teljesen beleszerettem. Energikus, dallamos, abszolút szerethető. Aztán következett a második "sokk" a "Familiar Taste of Poison"-tól, ami szintén egy baromi jól sikerült dal (inkább már nem is mondom, kb. hányszor hallgattam meg... :'D). A videójával együtt: tetszik, hogy komplett történetet mesél el, nem olyan idióta "hozzunk össze valami baromságot" típusú klip. A "Love/Hate Heartbreak" is ilyen, hogy imádom hallgatni. A 9. tracknek meg az elejét imádom nagyon, úgy kb. a refrénig... És a Dirty Work is... *-*
De ha csak 1 lehet... :( Akkor:

Halestorm - Innocence

Osztályzat: 10/9

 Ahhoz képest, hogy az előző bejegyzésemben még arról írtam, hogy most, hogy letudtam a németet, mennyivel több szabadidőm lett, hát ez csak ideig-óráig volt így... :/ El vagyok maradva mindennel (suliban, itthon, mindenhol), így írni sem tudtam - bár lehet, hogy sokan épp ennek örülnek... :P Na mindegy. Most viszont jön egy újabb poszt, méghozzá egy vadiúj lemezről, amit már azóta hallgatok, hogy a kezeim közé kaparintottam. Bár, néhány bejegyzéssel ezelőtt már írtam egy BT-lemezről, de belőlük sosem elég, úgyhogy jöjjön még egy kis repeta... :))
Őszintén: én már nagyon vártam az új albumot. Pláne, hogy anno mennyire az ujjaik köré csavartak (leginkább a Fallen Leaves c. dalukkal, ami nálam azóta is etalon). Bámulatos, mennyi erő van ebben a négy srácban! ...És erősen bizakodom, hogy a sikerük sem múlandó: immáron negyedik stúdiólemezüket készítették el, ez azért mindenképpen jó jel. Ahogyan az is, hogy bár nem nyűgöztek le az előző lemezükkel, a "Billy Talent III"-mal, most mégis hozták azt a szintet, amit a "Billy Talent II" jelentett nekem. (Fura egyébként, hogy nekem minden második lemezük tetszik úgy igazán...)
A korong szeptember elején jelent meg. Eddig elég sikeresnek bizonyul, ráadásul jó hír a magyar rajongóknak: a csapat turnésorozatuk keretében jövő február 4.-én hazánkba látogat. Így, hogy utánanéztem kicsit, hogy hol mit írnak a BT-ről a kritikai blogok, illetve magáról a lemezről, furcsa, hogy néhány helyen a Green Day-jel állítják ellentétbe. Nem tudom. Nekem ez a két banda teljesen más műfaj, hiába punk-rockot nyomat mindkettő. Valahogy a Billy Talent mindig is inkább szívügyem volt, mint a Green Day. Nem tudom pontosan miért... :/ De jobban szeretem a dalaikat is. Nekem a Green Day dallamvilágban inkább tűnik egysíkúnak, mint a Billy Talent, nem tudnak annyira eljutni hozzám. Pedig a GD-nek is vannak ám olyan zenéi, hogy borsódzom tőlük, annyira jók. A Billy Talent legtöbb zenéjével viszont így vagyok alapból... 
Egyáltalán nem csalódtam az új lemezben sem, sőt! Ezt is átlengi az a tipikus Billy Talent íz, amit annyira nagyon szeretek...., pörgős, tetszetős szövegek (na most vettem a fáradságot, és néhány dal szövegét lefordítgattam, mert baromira érdekelt... :D), végletekig fülbemászó és megjegyezhető dallamok, és Ben Kowalewicz-cel való éneklés valahányszor, amikor hallgatom a dalokat... :D

Tracklist:

01. Lonely Road to Absolution
02. Viking Death March
03. Surprise, Surprise
04. Runnin' across the Tracks
05. Love was still around
06. Stand Up and Run
07. Crooked Minds
08. Man Alive!
09. Hanging by a Thread
10. Cure for the Enemy
11. Don't count on the Wicked
12. Show Me the Way
13. Swallowed Up by the Ocean
14. Dead Silence

Próbáltam párommal is megszerettetni, ha már egyszer én rajongok ezért az egészért, amit itt összehoztak a srácok ezen a cd-n. De nem tudom megfertőzni, mert mindig azzal takarózik, hogy neki nem tetszik Ben hangja... Az tény, hogy nem egy átlagos hangszín/előadásmód az, ami neki van, illetve amit csinál, de én épp ezt szeretem bennük. Hogy sokkal másabbak, mint a hasonló punk-rock bandák...
Most is, ahogy hallgatom újra az album dalait, folyamatosan ráz a hideg ettől az egésztől... Fura, hogy egy-egy totál egyszerű, "semmi extrának" tűnő albumtól is miféle tüneteket produkálok. :)
Én ezt imádtam. A műfaj szerelmeseinek mindenképpen kötelező!

Most pedig már csak a kedvenc felvétel kiválasztása maradt hátra. Nem egyszerű feladat, mert elsőnek pl. a 2. track volt az, ami megfogott, akkor egy ideig csak ezt voltam hajlandó hallgatni. :D Aztán, ahogy tovább haladtam, majdnem minden dalban találtam valami olyat, ami miatt folyton megnyomtam az újrajátszó gombot... :D Imádom a "Hanging by a Thread"-et is, a szövegét is, a dallam pedig tipikusan Billy Talent-es. :)) Ejj, nem egyszerű ez... De ami a leg-leg-leg, az mégiscsak ez, akárhogyan töprengek:

"...This heart don't count on the wicked
We face this world alone
When all they want is to break you
Turn anger into hope..."
(Don't count on the Wicked)

Billy Talent - Don't count on the Wicked

Ennél kevesebbet, ha próbálnék, sem tudnék adni a lemezre. Egyszerűen tökéletes - számomra.

Osztályzat: 10/10

Túl vagyok egy sikeres német középfokú nyelvvizsgán, úgyhogy 1 tennivalóval kevesebb. Az idő viszont valamelyest több lett, szóval kihasználva az alkalmat jön is egy újabb bejegyzés... :))
Ezúttal a Green Day 3 évvel ezelőtti lemeze került terítékre: ez a több mint egy órás album 18 felvételt tartalmaz, ami azért nem kis teljesítmény a 12 trackes átlaghoz viszonyítva. :) A lemez a csapat nyolcadik stúdióalbuma, ami egyben egy konceptalbum és egyfajta rock-opera/musical is (ilyen volt az American Idiot is). Az előkészületeknek már 2006-ban elejét vették és a csapat énekese, Billie Joe Armstrong 2007 végére már 45 dalt írt meg, a stúdiómunkálatok mégis csak 2008 januárjában kezdődtek. A munkálatok több mint 1 évig folytak az album körül, míg 2009 májusában a rajongók végre kézbe vehették az újabb GD-művet. :)
Billie Joe elmondása szerint az albumon felcsendülő dalok korunk aktuális kérdéseit vetik fel, mint pl. az emberek manipulálását ("legyen az akár a kormány, a vallás, a média, vagy bármilyen hatóság").
Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy nem túlzottan tudok angolul... :/ Lefordítani meg nincs időm mind a 18 dalt (főleg, hogy elég valószínű, hogy még így sem igazán érteném meg a dalokat...). Nálam ez levont valamennyit az élvezeti értékéből a lemeznek, egyébként meg ugyanazt a Green Day hangulatot árasztja az egész album, amit már megszokhattunk...

Tracklist:

01. Song of the Century
          ACT I: Heroes and Cons
02. 21st Century Breakdown
03. Know Your Enemy
04. ¡Viva la Gloria!
05. Before the Lobotomy
06. Christian's Inferno
07. Last Night on Earth
          ACT II: Charlatans and Saints
08. East Jesus Nowhere
09. Peacemaker
10. Last of the American Girls
11. Murder City
12. ¿Viva la Gloria? (Little Girl)
13. Restless Heart Syndrome
          ACT III: Horseshoes and Handgrenades
14. Horseshoes and Handgrenades
15. The Static Age
16. 21 Guns
17. American Eulogy (Mass Hysteria / Modern World)
18. See the Light

Ahogy a fenti számlista is mutatja, a dalok 3 "fejezetre" ("felvonásra") vannak osztva. Az első (ahogyan én fordítottam...) "Hősök és ellenérvek", a második a "Kuruzslók és szentek", a harmadik pedig "Patkók és kézigránátok".
Igazából az egész albumról összesen 4 kedvencem van, ami más, mint a többi dal az albumon: a Know Your Enemy, a Peacemaker, a ¿Viva la Gloria? és a 21 Guns. Ezek közül pedig ami a legeslegeslegkedvencebbem (na jólmegaszontam... :'D), és számomra legkülönlegesebb, az a:

Green Day - ¿Viva la Gloria? (Little Girl)

Osztályzat: 10/8,5

Először is, muszáj leszögeznem, hogy ez a borító iszonyúan tetszik... *-* Másodszor pedig: a lemez tartalma már annyira nem nyűgözött le...
Ezelőtt már az előző, "Skyforger" albumuk kapcsán írtam a csapatról. Továbbra is tehetséges csapatnak tartom az Amorphist, viszont valami nekem hiányzik ebből a lemezükből...
Az Amorphis albuma elég erősen nyitott, már a megjelenést követő héten első lett hazájukban a finn népszerűségi/eladási listákon, és a kritikusok is pozitívan fogadták. 2011 májusában került piacra, mint a banda 10. stúdiócédéje. A lemez előhírnöke a "You I Need" volt, ami véleményem szerint az egyik legeslegjobb dal az egész lemezen. Rá egy hónapra megérkezett a "My Enemy" is, ami pedig a másik szívemcsücske a lemezről a maga őrült, üvöltözős valójában (a bejegyzés végéig még hezitálok, hogy melyiket is linkeljem, mert eddig kb. egy szinten vannak nálam).

Tracklist:

01. Battle for Light
02. Mermaid
03. My Enemy
04. You I Need
05. Song of the Sage
06. Three Words
07. Reformation
08. Soothsayer
09. On a Stranded Shore
10. Escape
11. Crack in a Stone
12. Beginning of Time
13. Heart's Song (Bonus Track)

A Soothsayer-t valahogy sehogy se tudom hová tenni... Nem vagyok megszokva vele, hogy az Amorphis esetén női közreműködő vokálos legyen (jó, halkan még néhány másik dalukban is szerepel női vokál, de nem ennyire szembeötlően... vagyis "fülbeötlően"...). :/ Nyomtam rá egy pirosat, de attól még elég fura...
Mindent egybevetve: bocsi mindenkitől, aki szerint ez egy penge lemez, de számomra kevés volt... 13 dalból csak 2 olyan volt, amit tényleg képes lennék napjában többször meghallgatni, anélkül, hogy unnám, a többi pedig csak az az "elmegy" kategória... Sajnálom. Tényleg.
A két dal közötti tanakodás eredményeként pedig arra jutottam, hogy szerintem ez a legjobb felvétel a lemezen:

Amorphis - You I Need

Osztályzat: 10/7

Ez most egy villám-poszt lesz, ugyanis rengeteg az új lemez, amiről már igazán szívesen írnék (és sok régit sem "beleztem" még ki, pedig már ideje lenne... csak nem nagyon volt mostanság időm, és most is csak a betegség csempészett be hozzám némi szabadidőt - hát igen, öröm az ürömben... :/). Úgyhogy csapjunk a közepébe. :)
A Billy Talent előző, második albumáról már írtam (vagyis ha hozzáadjuk a "Pezz" bandanévvel kiadott legelső lemezüket, akkor így ez már a harmadik volt), úgyhogy a bandainfót most is átugorhatjuk. :))
Amit én nagyon szeretek bennük, az az, hogy van stílusuk, saját hangzásviláguk: a Billy Talent valahogy más, mint a többi hasonló zenekar, akár ezer közül is már az első 5 másodperc után felismerném a zenéjüket. Engem a "Billy Talent II" albummal, illetve azon belül is a "Fallen Leaves"-el már megvettek kilóra akkoriban (máig emlékszek a délutánokra, mikor az osztályteremben barátnőkkel rongyosra hallgattuk középsuliban :DD), mindenesetre azt kár lenne tagadni, hogy ez a lemezük nálam legalábbis nem aratott most akkora sikert, mint amekkorára jómagam is számítottam... :/ Kár...
Érdekesség, hogy az albumon szereplő "Turn Your Back" c. dalt felhasználták az NHL 09.-es videojátékhoz is (ami egyébként egy jéghoki-szimulátor).
A "Billy Talent III" koncertturnéjának végeztével a csapat énekese, Benjamin Kowalewicz bejelentette, hogy tartani fognak egy kis szünetet, mielőtt elkezdenének az új albumon dolgozni. Nem tudom, mi lehetett ennek az oka, mindenesetre nagyon jól tették, mert idén szeptember elején jelent meg a vadiúj Billy Talent-lemez, a Dead Silence, és gőzerővel hallgatom már azt is: így elöljáróban annyit, hogy már most imádom az új korongot, és bármi is okozta ezt a 2-3 év kimaradást (elfáradtak? vagy csak nem volt elég erős ihlet az új dalokhoz?), előnyére vált a csapatnak, mert végül egy minőségi lemezt hoztak össze.
De visszakanyarodva vessünk egy pillantást a szóban forgó lemez számlistájára:

Tracklist:

01. Devil on my Shoulder
02. Rusted from the Rain
03. Saint Veronika
04. Tears into Wine
05. White Sparrows
06. Pocketful of Dreams
07. The Dead can't Testify
08. Diamond on a Landmine
09. Turn Your Back
10. Sudden Movements
11. Definition of Destiny

Sajnálom, hogy ennyire kevés igazán szerethető dalt találtam a lemezen... :/ Kicsit többet vártam volna tőlük (de így előretekintve: az új lemez azóta már simán kárpótolt ezért... ^^). Viszont: erről is van egyértelmű kedvencem, és bár az első és a negyedik dal is nagyon tetszetős, mégis ez lett a "végső befutó" :) :

Billy Talent - Saint Veronika

Osztályzat: 10/7,5