Találomra húztam ki egy Lordi cd-t a kupacból, aztán most, hogy elkezdtem írni ezt a bejegyzést, és utánaolvastam a lemeznek, akkor tudatosult bennem, hogy ez a lemez egyébként a legelső, bemutatkozó korongja a zenekarnak. :) Na, hát ez egyáltalán nem hallatszik rajta.
Nem titok, hogy én a Lordi zenéjét alapból nagyon-nagyon szeretem, viszont ezt most mindenféle elfogultság nélkül írom, hogy debütlemez ide vagy oda, elképesztően minőségi cucc lett már rögtön az első "próbálkozásuk" is. :)
Tudom, hogy még 4 lemez hátra van tőlük, köztük egy idén megjelent stúdiókorong is, igyekszem majd ezeket is górcső alá venni - eddig mindenesetre nem csalódtam soha a lemezeikben, maximálisan azt kapom mindig, amit várok (bár a legutóbbi albumuktól tény, hogy tartok kicsit - a "Hug You Hardcore"-t enyhén szólva nem szerettem, és félek, hogy ilyen lesz a többi is a lemezen... de hátha nem... :/).
Most viszont, mivel még a zenekar megalakulásáról nem írtam eddig, így jöjjön is egy kis Lordi-történelem. :)
A "Lordi" nevezetű finn metalcsapat gyökerei jó régre, 1992-re nyúlnak vissza, amikor is a zenekar énekese, Mr. Lordi (Tomi Petteri Putaansuu) kitalálta, hogy ő bizony zenélésre adja a fejét egy szólóprojekt keretein belül. Egy év múlva el is készült a demójával, ami tartalmazta az "Inferno" c. dalt - ehhez videót is forgattak, amelyben Mr. Lordi már maszkos szörnyjelmezben volt látható, és bár a főszerepet ő játszotta, néhány barátja is feltűnt a klipben, szintén szörnynek sminkelve. A videó után Mr. Lordinak olyannyira megtetszett ez a szörny-cucc, hogy elhatározta, szervez egy szörny-csapatot maga köré. :) '96-ban egy KISS fan-összejövetel kapcsán ismerkedett meg a gitáros Amen-nel (Jussi Antero Sydänmaa) és a zenekar első basszeresével, G-Stealer-rel (Sami Keinänen). Egy évvel később csatlakozott Enary (Erna Inari Kaarina Siikavirta), aki billentyűs hangszerekkel járult hozzá a Lordi zenéjéhez. Eleinte dobosuk még nem volt, MIDI dobsávokat használtak a zenéjükben.
Hamarosan el is készítették első lemezüket, ami a "Bend Over And Pray The Lord" címet viselte. Ez az album azonban végül nem jelent meg, mivel bár ajánlottak nekik lemezszerződést, ám '99-ben az onimózus cég, az Anaconda Records tönkrement, kevéssel a lemez kiadása előtt (viszont később a "Scarchives Vol.1" című válogatáslemezükre felkerültek ezek a kiadatlan dalok is). Így értelemszerűen a betervezett lemezbemutató koncertjük is elmaradt, ebben a felállásban egyszer sem léptek színpadra így együtt. G-Stealer még ugyanebben az évben távozott a zenakarból, munkahelyi kötelezettségei miatt, a helyére Magnum-ot (Sami Wolking) hívták meg, akinek Mr. Lordi még G-Stealer előtt felajánlott egy basszerosi posztot a zenekarban - Magnum akkor visszautasította, most viszont csatlakozott a csapathoz. 2000-ben került a csapatba az első dobosuk, Kita (Sampsa Astala). Érdekesség, hogy az ő jelmezéhez G-Stealer korábbi jelmezét használták fel, aki nem mellesleg Kita nagybátyja is, úgyhogy családban maradt. :)
Magnum zenészi pályafutása a Lordiban - elődjéhez hasonlóan - nem volt hosszú életű: a Get Heavy album elkészülte után (de még a kiadása előtt) 2002-ben távozott is a bandából.
Számomra mondjuk enyhén disszonáns, hogy bár a Get Heavy albumon még Magnumot hallhatjuk basszerozni, az ő munkája van benne a lemez dalaiban, az album borítóján mégis már az új basszusgitárosuk, Kalma (Niko Hurme) látható - bal szélen, ősz hajjal (a jelmeze később annyiban módosult, hogy kapott egy cilindert is a fejére). Oké, hogy a megjelenés idején már Kalma volt a zenekar tagja, de illő lett volna még Magnumot szerepeltetni a borítón. :/
Megjelent: 2002.11.01.
Tagok a lemez készültekor:
Mr. Lordi (vokál, programozás)
Amen (gitár)
Kita (dobok, háttérvokál)
Magnum (basszusgitár)
Enary (billentyűsök)
Tracklist:
01. Scarctic Circle Gathering
02. Get Heavy
03. Devil Is a Loser
04. Rock the Hell Outta You
05. Would You Love a Monsterman?
06. Icon of Dominance
07. Not the Nicest Guy
08. Hellbender Turbulence
09. Biomechanic Man
10. Last Kiss Goodbye
11. Dynamite Tonite
12. Monster Monster
13. 13
Most inkább nem haladnék dalról dalra, inkább csak néhány kedvencet emelnék ki. :) De itt most gyorsan hozzá is kell tennem, hogy szinte kivétel nélkül nagyon szerettem mindegyik tracket erről a korongról, úgyhogy biztosan vissza fogok ehhez térni időnként. :))
Kétségkívül az egyik legjobb és legismertebb dala a Lordinak erről a lemezéről a "Would You Love a Monsterman?", amihez nem valami jó emlékeim fűződnek (egy régi barátomra emlékeztet - én legalábbis annak hittem őt... - , akivel aztán elég csúnyán megromlott a kapcsolatunk... nem haragszom már rá, de azért enyhén szólva sem esett jól, amit csinált... de mindegy is.) Szóval ez kicsit rányomja a bélyegét arra, hogy annyira nem lett kedvencem ez a dal, bár kétségtelenül nagyon jó. :) Úgyhogy ha még "Lordi-szűz" vagy, itt az ideje, hogy legalább ezt a számukat meghallgasd! :)
A "Rock the Hell Outta You" szintén egy ütős kis metalmuzsika, imádom a ritmusát, és a refrénjét is. :)
A "Devil is a Loser" egy igazi pokolbéli szörnyes-lordis szerzemény, igazából nagyon szerethető ez is: az ijesztő kinézetük, és a helyenként kicsit durva szövegek ellenére is inkább megmosolyogtatóak. :) Mondjuk ha valami durva hörgős death metalt nyomatnának, úgy már biztosan másabb lenne a szitu, de ilyen zenével engem inkább csak szórakoztatnak, és minden rossz ellenérzés nélkül kapcsolom be a zenéjüket akkor is, ha épp tök vidám vagyok, mert teljesen jól eldúdolgatom a dalaikat. :D (Tény, hogy ez az egyik ok, amiért én őket ennyire szeretem. :) )
A "Dynamite Tonite" simán beillene valami bulizós zenének is, ez az egyik abszolút kedvencem a korongról. ^^
Ezeken kívül meg hát tényleg az egész album olyan, hogy bekapcsolom, aztán kb. észre sem veszem, és már a végén vagyunk, és sajnálkozok, hogy "elfogytak" a dalok. :D (A kijelölésnél ennek ellenére próbáltam a kihagyhatatlan dalokra szorítkozni, hogy ne legyen tiszta piros az egész számlista. :D)
Ha akarnék se tudnék rosszat mondani ezekre a "szörnyekre", mert egész egyszerűen számomra ez mestermunka, amit ők minden albumukon művelnek. :)
Az album legjobbja:
Lordi - Would You Love A Monsterman?
(ebből készült még 2006-ban is egy változat, más klippel, ez megnézhető ITT)
Megjelent klippes dalok:
Nem tudom, legutóbb mikor fordult elő, hogy ilyen szinten rongyosra hallgassak egy albumot. Mint ahogy az általában lenni szokott, ezúttal is sok más lemez is terítéken van nálam, de valamiért az esetek zömében ezért a korongért nyúltam, ha zenehallgatásra került a sor. :)
A tavalyi év egyik nagy felfedezettje volt számomra a Beyond The Black elnevezésű német zenekar, a csodás hangú (és mindössze 21 éves!) Jennifer Haben-nel az élen: engem első hallásra lenyűgöztek. Az év végi összegző posztomban is megemlítettem a zenekart, és hogy remélem, nem csak egylemezes előadók lesznek. Hát, mint azóta már kiderült, a félelmeim alaptalannak bizonyultak, ugyanis idén februárban kijött a második stúdiólemezük is, a mai ajánlóm témáját képező "Lost In Forever".
Kommentek