Zene füleimnek...

Néhány vizsgám (eddig sikerrel) letudva, úgyhogy most újra blogolok picit. :) Remélhetőleg az elkövetkező napokban sikerül majd gyarapítanom a blogot néhány új értékeléssel.
Kezdem is a sort a 2009-ben napvilágot látott Eluveitie-albummal, amit már nagyon-nagyon régóta hallgatok, de még nem volt érkezésem blogolni róla. Hát, mit is kell tudni erről az albumról?
Úgy vélem, a csapat célja az albummal elsősorban az ősi gall világ hangulatának visszaadása a dalokban: ezek ugyanis nem a legjobbak pl. buszon hallgatva. Lazításhoz viszont, pihenés közben első osztályúak. :) Mondom ezt azért, mert az album hemzseg a lassú, vagy viszonylag lassú daloktól, majdnem teljesen akusztikus az egész, és én pl. tipikusan olyan vagyok, hogy buszon, városban közlekedve szeretek pörgősebb/dübörgősebb zenét hallgatni. Viszont fekve, lehunyt szemmel, "kikapcsolva magunkat" nagyon jó tud lenni ez az egész, amit alkottak nekünk. ;)
Fontos megemlíteni, hogy a hangulat mellett a hangvétele is teljesen más. Nincsenek erőteljes hörgős dalok a lemezen, inkább a női hang kerül előtérbe, az ének, illetve a líraiság (így aki nem kedveli ezt, és a zúzósabb zenékre van beállva, hozzá se kezdjen az album hallgatásához).
Érdekesség, hogy az album borítóján a természet kelta istenére, Cernunnosra szerettek volna utalni, ezzel is bemutatva a borító mögött rejtőző album stílusát.
Nekem ez valahogy most annyira "nem jött át". Persze nekem, mint megrögzött Eluveitie-rajongónak, nem tudnának olyat mutatni, amire azt mondjam, hogy "kösz, nem". Így én ezért a lemezért is odáig vagyok, bár az Eluveitie zenéjének pikantériáját épp a hörgés adja, amit most kicsit hiányoltam az albumból.

Tracklist:

01. Sacrapos - At First Glance
02. Brictom
03. A Girls Oath
04. The Arcane Dominion
05. Within the Grove
06. The Cauldron of Renascence
07. Nata
08. Omnos
09. Carnutian Forest
10. Dessumiis Luge
11. Gobanno
12. Voveso in Mori
13. Memento
14. Ne Regv Na
15. Sacrapos - The Disparaging Last Gaze

Nehéz kiválasztani most olyat, ami kiemelkedő lenne. Ritka benne az énekelt dalok, általában ilyet szoktam választani. És - csak hogy senkit ne riasszak el az albumtól - inkább ezúttal is egy vokálos dalt linkelek. :)
Emellett nekem személyes kedvencem a "Memento". Aki egy kis lazításra vágyik, nah meg valami igazán szépre, akkor uzsgyi: keressetek rá. ;)

Eluveitie - Omnos

Osztályzat: 10/7

Ééés igen! Itt van, végre megérkezett! ^^ Rég vártam ennyire albumot, mint most ezt. Nagyon megérte. *.*
Azt így elöljáróban le kell szögeznem, hogy aki egy baromi ütős, "most kirúgjuk a ház falait" típusú cédére számít, akkor ezúttal is csalódni fog: a srácok a korábbi formájukat hozzák, akik eddig nem szerették a zenéjüket, kevés a valószínűsége, hogy ezentúl majd fogják.
Bár - mint említettem - nem sok újat nyújt a lemez, mégsem nevezhető unalmasnak, vagy egysíkúnak. Nekem nagyon tetszett már első hallásra is, a márciusi megjelenés óta folyamatosan ezt hallgatom - fergeteges, és tényleg megunhatatlan. Már annyira hiányzott ez a P!ATD-hangulat. :)
Kisebbfajta zűrzavar övezte a lemez megszületését, a csapat immár 4 helyett csak 2 taggal folytatja a zenélést - ami engem illet: a lényeg, hogy az énekes, Brendon Urie a helyén maradt. ^^ Egyszerűen imádom ezt a pasit, úgy ahogy van... A hangjától meg egyenesen libabőrödzöm. =)
Mivel a fő-dalszövegírójuk, Ryan Ross gitáros volt az egyik távozó tag, így Brendonra hárult a feladat, hogy tényleges frontemberré váljon, és a dalkovácsolás feladata is az övé lett. Úgy tűnik, Brendonnak és Spencer Smith dobosnak sikerült megbirkóznia ezzel az új helyzettel, hisz az album viszonylag pozitív visszajelzéseket kapott, sok kritikus dicsérte a zenei sokszínűségét is. Tény, hogy elképesztően jól variálják a hangzásokat, különböző zenei elemeket.
Egyébként az is érdekes, hogy míg az előző albumnál arról írhattam, hogy a "Panic" szó utáni felkiáltójel lekerült (akkoriban ráadásul ezt a bandatagok meg is magyarázták, hogy miért) - most mégis újra itt virít az új album borítóján. Ki érti ezt...? :) Egy kritikus szerint "végig ezt volt a titkos összetevő". Ebben lehet valami, már ha csak azt vesszük, hogy az előző album nekem is kevésbé tetszett, és a tagok száma is a felkiáltójel levétele után fogyatkozott meg - egyébként ezt a lépést azzal magyarázták, hogy a célok, tervek kezdtek más irányt venni, így békés módon, de kénytelenek voltak elhagyni a bandát.

Tracklist:

01. The Ballad of Mona Lisa
02. Let's Kill Tonight
03. Hurricane
04. Memories
05. Trade Mistakes
06. Ready to Go (Get Me Out of My Mind)
07. Always
08. The Calendar
09. Sarah Smiles
10. Nearly Witches (Ever Since We Met...)
+Bonus Track: Stall Me
+Bonus Track: Oh Glory

Az album megjelenéséről én konkrétan a youtube-ról értesültem: a The Ballad of Mona Lisa videója került elém teljesen véletlenül; meg is lepődtem, mert őszintén bevallva: tehetségesek, de nem fűztem túl nagy reményeket ahhoz, hogy eljutnak odáig, hogy elkészítsék a harmadik albumukat is.
Mindenesetre, amit nagyon megszerettem most a lemezről:

Panic! at the Disco - Hurricane

Osztályzat: 10/9

Tanulás és pakolás közepette azért mégis igyekszem összehozni egy értelmes értékelést. :) Bár erről a bandáról elég nehéz írni, mivel nem mondhatni, hogy a figyelem középpontjában állnának, és csak úgy ontanák a híreket és infókat magukról.
A csapat '96-ban alakult, zenéjük leginkább a keresztény rock műfajba sorolható. Érdekesség, hogy az együttes mára már oszlopos tagjai házasok; név szerint John (ének, basszusgitár),  és Korey Cooper (ritmusgitár, billentyűk). A bandát kezdetben John alapította Ken Steorts társaságában, bár akkoriban még mindketten más zenekarokban zenéltek. Bandájuk szokatlan nevét (Skillet=serpenyő) azzal magyarázták, hogy kezdetben még ők is viccnek szánták. Eredeti indíttatása viszont az volt, hogy mivel mindketten a rock más és más alfaját képviselték, így összeadják egy "közös serpenyőbe", amijük van, és majd kiderül, mi sül ki a dologból. Úgy tűnt, a közönség vevő erre, sőt még egy jelentős keresztény kiadótól is szerződést kaptak.
A poszt témáját szolgáltató "Comatose" albumukat 2006. végén adták ki, és a banda történelmében sorban a hetedik albumként tartjuk számon. Ekkor már Korey is csatlakozott a csapathoz, Ken viszont távozott, csakúgy, mint Lori Peter dobos is. Az album sikeresnek bizonyult: a Billboard 200-as listáján 55.-ként debütált, a Top Keresztény Albumok listáján 4. helyet ért el, azóta már elérte az aranylemez státuszt is, és 2007-ben Grammy-re is jelölték. 2008-ban ki is adtak belőle egy cd+dvd kombinációt is, amelyen egy élő koncertfelvételük volt látható/hallható.
Nekem egyik levelezőtársam ajánlotta a bandát, mert ő nagyon szereti a zenéjüket. :) A legelső, amit mutatott tőlük, az a címadó dal Comatose volt. Első hallásra beleszerettem. ^^ Úgyhogy be is szereztem az albumukat, és így, hogy számtalanszor végigpörgettem már a teljes albumot, azt kell mondjam: tudnak. ;)

Tracklist:

01. Rebirthing
02. The last Night
03. Yours to hold
04. Better than Drugs
05. Comatose
06. The Older I get
07. Those Nights
08. Falling inside the Black
09. Say Goodbye
10. Whispers in the Dark
11. Looking for Angels

Mindegyik szám másért szerethető. A "Better then Drugs"-nak az elejétől én konkrétan kész vagyok. *.* John búgó hangja... Borzongatós. :))
A "Comatose" úgy jó, ahogy van, és a "Whispers in the Dark" is (utóbbinál főleg a refrénbe vagyok belebolondulva ^^). Kár, hogy nem linkelhetek kettőt. :( Mindenesetre ezeket főleg ajánlom mindenki figyelmébe. ;)

Albumkedvenc:
Skillet - Whispers in the Dark

Osztályzat: 10/8

Annyira hihetetlen, hogy már lassan tíz éve annak, hogy megjelent az ötödik Replika-album.
Hát, bizony most bajban lennék, ha meg kellene mondanom, mikor találkoztam először a banda zenéjével, és milyen indíttatásból kezdtem hallgatni. Arra emlékszem, hogy első hallásra még nem sikerült meggyőzniük, mert a fülem mindig is az "énekes" dalokhoz volt szokva a hörgős számok helyett.
Na de néhány szó a Replikáról (nem biztos, hogy minden ide tévedő tudja, hogy kikkel állunk most szemben - pláne, hogy a média nem nyomatja őket orrba-szájba; sajnos...): a banda alakulása 1994-re tehető, Debrecenből indultak. Talán ezért sem meglepő, hogy az első lépéseikben jelentős segítségük volt a Tankcsapda zenekar, hisz ők is debreceniek - ám egy teljesen más zenei irányt képviselnek, így már csak ezért sem tekinthető a két banda vetélytársnak.
A "Másik világ kapujában" album állítólag már egy új irányt adott a bandának: a thrash elemek mellé becsempésztek némi hard rockot is (és azért írom úgy, hogy "állítólag", mivel én nem hallottam még egyetlen korábbi anyagukat sem, ez az első lemezem tőlük - de ami kési, nem múlik =) )
Ahogy szörfölgettem a neten, sok olyan hozzászólással találkoztam, hogy ez már nem a régi Replika, és nagyon elmozdultak a krisnás-vonal felé (ebből nem tudom, mennyi igaz, mindenesetre meglepett az egyes dalok végén felcsendülő - néha már elég zavaró - "szertartás" részletek): egyszóval sokan csalódtak bennük. Igen, mindig kockázatos zenei stílust váltani az előadóknak, mert hát nem lehetnek biztosak benne, hogy mennyire fogják kajálni ezt a régi rajongóik: viszont benne van a pakliban, hogy újakat tudnak szerezni a kicsit populárisabb hangzással - mint ahogy a Replika esetében is érvényes. Sajnos, a keményebb műfajokból nem lehet megélni, így mérlegelni kell, hogy megéri-e annyi energiát és pénzt belefektetni pl. a puszta thrash metál számokba, amikre kevesebben kíváncsiak, vagy inkább elmozdulni egy másik irány felé, ami még mindig ők, de talán többen megveszik így az albumukat. Mindenki az életben maradásért küzd - akármiről is legyen szó, így én nem tudom elítélni az ilyen "irányváltoztató" bandákat.
Azt viszont én is alá tudom támasztani, hogy aki ezt a lemezt választja ismerkedésképpen, nem hiszem, hogy csalódni fog: kicsit kemény, de viszonylag dallamos ez a 12 track. Remélem, hogy a továbbiakban is ezen a vonalon fognak mozogni, mert ez jó.

Tracklist:

01. Fel a csúcsra
02. A lélek útja
03. Másik világ kapujában
04. Ott ragyog
05. A Kezdet és a Vég
06. Itt vagyunk
07. Soha nem múlik el
08. A film
09. Kicsi a világ...
10. Hogy szerethesselek
11. Végtelen lánc
12. Vigyél el

"Ha egyszer innen elmegyünk
 Rossz azoknak lesz, kik értünk sírnak..."
(Itt vagyunk)

Én úgy igazából 2 kiemelkedő dalt találtam a lemezen. Az egyik A lélek útja, a másik pedig a Másik világ kapujában. Előbbit úgy ahogy van, imádom, utóbbinál pedig a dal felénél belépő lassú rész borzongat meg.
Ezúttal a címadó dalt választottam kiemeltként. A lemez egyik abszolút üde színfoltja ezzel a kettősséggel: az első fele egy vérbeli zúzós muzsika, de a második felében átadja magát az ember a megnyugvásnak, lazít egy kicsit, és élvezi, amit hall. Sokszor nem is kell ennél több.

Replika - Másik világ kapujában

Osztályzat: 10/7,5

Keresem a megfelelő szavakat - ezidáig hiába. Így hát feladom... :/ Nos: a Seether zenéje nekem olyan, mintha már évek óta hallgatnám, holott biztosan tudom, hogy a Broken-en kívül eddig nem is hallottam tőlük még egyetlen dalt sem. Ilyen még nem nagyon fordult elő velem, hogy ilyen fokú déja vum legyen egy eddig ismeretlen banda esetében. Nem, egyáltalán nem sablonos..., nem erről van szó..., de pontosan nem tudnám megfogalmazni, totális a zavar... :/ Maradjunk annyiban, hogy valami elképesztő hangulatot áraszt ez az egész. Amilyen tökéletes harmóniában vannak az énekbetétek, a dallam és az üvöltözős kilépések... Nekem ez így nagyon bejön, nem is vártam mást ettől. De lépjünk is tovább.
Bárki ránéz az album tracklistjére, megdöbbenve tapasztalja, hogy a többi előadóval ellentétben Seether-ék mondhatni megerőltették magukat ezzel a 20 (azaz húúúsz! o.O) dalból álló lemezzel - akárhogyan is, de ez rekordnak számít a "12 dal per lemez"-előadók korában (az sem ritka, hogy kevesebb kerül fel...). Ráadásul én minden darabját szívesen hallgatom, szóval nem csak olyan hirtelen összedobált zenéről beszélünk, még akkor sem, ha ez egyfajta válogatásalbum is, amire felkerültek az előző album számai is, kisebb változtatásokkal: valljuk be, ez bátor húzás volt, hisz rosszul is elsülhetett volna, ergó felesleges is lett volna így kiadni, hogy a "Disclaimer" trackjei is rajta vannak... Az "újradolgozós" albumok értelmét amúgy sem sikerült még megfejtenem - bár ebben az esetben teljesen érthető, ha ismeri az ember a háttérinfókat, amiket kicsit lejjebb le is írok majd. (A többi album esetében meg talán majd egyszer megértem...)
Nos, azért a lemez védelmére legyen mondva: a 12 átdolgozott dal mellett tartalmaz még 8 egyedi dalt is, így a tisztelt nagyérdemű a banda első albumához képest kap egy kis pluszt is: a nyolc dal közül kettő még filmekben is szerepelt: például a "Hang On" a Daredevil-ben, a "Out of my Way" pedig a Freddy vs. Jason-ben. Ezeken kívül akad még egy kuriózum is az albumon: az Evanescence énekesnőjével, Amy Lee-vel felénekelt dal, a Broken sajátságos verziója, amit szintén kölcsönöztek egy filmhez is: a 2004-es Punisher-höz (ez a dal megtalálható a lemezen kizárólag a Seether előadásában is). Állítólag a "Disclaimer"-album átdolgozásának oka is az volt, hogy az eredeti Broken-dal nagyon népszerűvé vált, így a "Disclaimer II"-vel az Amy Lee-s verziót is meg tudták jelentetni, kompletten az egészet, az eredetivel együtt, és ez nagy sikernek is bizonyult: a Disclaimer II sokkal jobban fogyott, mint az album előző változata - ami nem is meglepő, hisz ez a duett nagyot lendített a Seether ismertségén is: nekem is a Broken keltette fel az érdeklődésemet a banda iránt is. Az album olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy világszerte elérte a platina fokozatot, majd az USA-ban és Kanadában még arany szintre is lépett.
Egyébként a cd nyitódala, a Gasoline szerintem tökéletes bevezetőmuzsika: az elején feldörrenő gitárszólamok mint egy autómotor felbőgéséhez hasonlóan vezetik be a témát, úgymond: "beindítják" a lemezt.
Bár nem számít a lemez a banda nyitányának, hisz a Disclaimer II a Seether második stúdióalbuma (és azelőtt is volt már egy albumuk "Saron Gas" bandanévvel kiadva), ez mégis olyan erősre sikeredett, hogy kíváncsi vagyok: a későbbiekben képesek lesznek-e majd túlszárnyalni. Engem olyannyira megragadott, hogy az elmúlt hetekben ha zenét hallgattam, akkor biztosan ez ment nálam: olvasás közben, séta közben, buszozás közben... tényleg mindig. :)

Tracklist:

01. Gasoline
02. 69 Tea
03. Fine Again
04. Needles
05. Driven Under
06. Pride
07. Sympathetic
08. Your Bore
09. Fade Away
10. Pig
11. Fuck it
12. Broken
13. Sold Me
14. Cigarettes
15. Love Her
16. Take Me Away
17. Got it made
18. Out of my Way
19. Hang on
20. Broken (feat. Amy Lee)

Mindegyik dal másért tetszik. A Fuck it-ben pl. a dobot imádom 0:56-nál. A Sympathetic szinte az egyetlen viszonylag vidám hangulatú nóta a lemezen, ezt pl. egy vígjáték végén simán el tudnám képzelni. És még sokáig tudnám sorolni, de már így is elég hosszú lett ez a bejegyzés. :)
Kedvenc-avatásnál 2 dal között vacilláltam. Az egyiket linkelem most, a másikat meg majd a Disclaimer-ismertetőnél. ;)

*dobpergés*.... Tádááá :D

Seether feat. Amy Lee - Broken

Osztályzat: 10/9,5