Zene füleimnek...

Tavaly októberben rukkolt elő Magyarország egyik legsikeresebb rockcsapata 11. stúdióalbumukkal, melynek címére sokan felkapták a fejüket: "Mi van?! Nem csinálják tovább?!" Erről azonban szó sincs: a srácok folytatják, hisz a szekér jól gurul, és biztosan sok mondanivalójuk van még - mint ahogy most is jól odamondogattak a címadó dalukban.
Az énekes, Lukács Laci által írt szövegektől egyszerűen kész vagyok, ez az, ami nem fog változni; elvégre nemhiába ő kishazánk egyik legjobb dalszövegírója. Csak hogy egy gyors és rövid példát hozzak, mondjuk a már említett Minden jót-dalból, pont a legelejéről: "Arra jó egy válság, hogy a nyomorultak lássák, hogy a hitelből vett ásóikkal a saját sírjukat ássák." Nem is értem, honnan jönnek neki az ilyen frappáns rímötletei (amik nem mellesleg még tartalmilag sem baromságok, egyszóval Laci nem kizárólag arra hajt, hogy rímeljen a dolog, hanem hogy még értelem is legyen benne. Bravó.)
Meglepetésként a Nincs fék c. dalukban szóba kerül Johnny is, akiről már előző albumokon is volt szó ("Johnny a mocsokban"). Jó, hogy valamelyest emlékeztetik a hallgatót az előző lemezekre is, feltételezve, hogy ismeri azokat is. :)
A "Valami Amerika 2." film egyik betétdalaként elhíresült "Mire vagy kíváncsi?"-t pedig talán már nincs is olyan film- és zenerajongó, aki ne ismerné. Szerintem ez is nagyon jól sikerült, és talán pont a dallamossága és fülbemászósága miatt került be a filmbe is - ráadásul a Tankcsapda nem csak a dal miatt kapcsolódik a filmhez, hanem hús-vér valójukban is feltűnnek: a V.A.2 két szereplője, András (Hujber Feri) és Vivi (Tompos Kátya) a filmben bejutnak egy koncert előtt a fiúk öltözőjébe, majd persze részt vesznek a koncerten is. Ismerem már a Tankcsapda-koncertélményt, így elég közel éreztem magamhoz a film ezen részét. :) A film maga is nagyon jó lett, nemhiába "adták kölcsön" a TCS-fiúk is a számukat. ;) [Megjegyzem: aki még nem látta, annak kötelező! ^^]

Tracklist:

01. Csapda vagyunk
02. Minden jót!
03. Kóla, jég és whiskey
04. Nézz szét belül
05. Keverék
06. (LAX) Jön majd egy gép
07. Köszönet doktor
08. Mindentől távol
09. Új nap vár
10. Nincs fék (Nincsen félelem)
11. Mire vagy kíváncsi?
12. Csak lazán

"Azt mondta az orvos,
ha a szíved fáj is néha,
adj rá hangerőt, és jobban leszel a rocktól.
Nem a szesztől, nem is a drogtól,
de a gitártól meg a rocktól
végül tényleg jobban lettem. Köszönet, doktor!"
(Köszönet doktor)

Egyáltalán nem gondolom, hogy a Tankcsapda hanyatlásnak indult volna. Szerintem ez is van olyan jó, mint bármelyik előző albumuk. Sőt.

A kedvenc dalom az albumról az Új nap vár lett. Egyszerűen imádom. Milliószor hallgattam, és a hangulat mindannyiszor átjön. Kicsit olyan lelkizős dalra sikerült, ami a TCS esetében kicsit szokatlan, mégis nagyon jól áll nekik ez a vonal is. Nehéz időkben baromi jó ezt hallgatni, kiadni a feszültséget, rosszkedved magadból erre. Egyik kedvencemmé vált, és nem csak erről az albumról vagy csak a TCS esetében, hanem úgy általában is.

Tankcsapda - Új nap vár

Osztályzat: 10/9,5

Kissé elbizakodottnak tűnhet a Road 2008-as stúdiólemezének (szám szerint a 3.) címe, mégis azt el kell ismerni, hogy majdhogynem telitalálat. Ütős, szókimondó, dübörgő rockzene - bár néhol nekem nem annyira tetszetős. Az előzőek talán jobban tetszettek - de nem akarok elhamarkodottan véleményt nyilvánítani, így még azokat többször meg kell majd hallgatnom, hogy azokról is írni tudjak -, viszont azért itt is akad néhány felejthetetlen track.
Esetleg még ha valaki nem tudná, hogy mit jelent többek között a borítón is felbukkanó 5 jegyű szám, ami már lassan a Road védjégyé válik, annak elárulnám: egy Road-interjúból kiderül, hogy állítólag ezt az öt számot a zenekar énekese, Máté álmodta meg egyszer, és semmiféle jelentéssel sem bír. :)
Az album lágy nyitánya kellően bevezeti az album többi felvételét; sokkal jobb így, mintha a srácok egyből lezúznák a fejünket a helyéről. :)
Ami a legdurvább, hogy a "Visszahárom"-ban el tudja velem hitetni a banda, hogy milyen jó érzés lehet száguldozni, és lassan már én is egy rallyn érzem magam, holott utálok autót vezetni... :D
A "Nem rólunk szól" egy igazán üde színfolt ezen a nyüzsgő albumon (ráadásul pont a "buli közepén"), kár lett volna, ha nem kerül fel az albumra.
"A fűben"-ről pedig sokat nem lehet mondani, ezt hallani kell: egy mesterien leírt gyilkosság története illetve tudatosulása az elkövetőben; avagy mi lehet a vége, ha túl sokat szívja a véred a nő, akit már igazából nem is szeretsz. Abszolút egyik kedvenc track. :) "Így lesz ez a legjobb, végleg befogtam a szád..."

Tracklist:

01. Felfelé görbül
02. Isten barma
03. Aki szabad
04. Visszahárom
05. El Dorado
06. Nem rólunk szól
07. Törjük a falakat
08. A fűben
09. Mit jelent
10. Vedd el
11. Római vakáció
12. Valami nagyon hideg kék

"Pedig a fülembe súgtad: el sose múlhat,
a sírig tart majd a szerelmünk;
hittem a szádnak, éltem a mának,
de boldogok mégse lehettünk.
Most a füledbe súgom: mennyire unom,
értelmetlen a szenvedés;
amit eddig kaptam, most visszaadtam:
a szívedben ott a tompa kés."
(A fűben)

"Az él, aki igazán szenved."
(Aki szabad)

Kedvenc az albumról:
Road - Aki szabad
(Felkavaró videó következik, de én sokkal többre tartom az ilyeneket, mint azokat a videókat, amikor a banda tagjai körül világribancai kelletik magukat... -.-" Elismerésem, fiúk.)

Osztályzat: 10/8,5

Elképesztően idegenkedtem a Lorditól - de ezzel, úgy vélem, még nagyon sokan így vagyunk. Régóta tudom, hogy létezik ilyen banda, ismerem, hogy hogyan néznek ki és nagyjából be tudom azonosítani a műfajt is, amiben mozognak. Eddig mégis mindig kimaradt az életemből - úgy gondoltam, okkal, mivel úgysem tetszene ez nekem, számomra biztosan túl brutális. Az, hogy "tévedtem", az enyhe szó rá. :) A "brutális"-at pedig csak úgy tudom az esetükben használni, hogy brutálisan jók.
A Lordit 1996 óta tarthatjuk számon, azóta csábítják bűnre zenéjükkel a hard rock, heavy metal és hasonló műfajok szerelmeseit. Különös ismertetőjegyeik (és amik miatt a legtöbb támadás éri a csapatot) a fura zombi- és szörnyjelmezeik, amit koncerteken viselnek, illetve hogy a koncertjeik zsúfolva vannak a látványos pirotechnikai effektjeikkel - a jelmezek és a színpadi látvány megtervezése egyébként Mr. Lordi (az énekes) munkáját dicséri. A jelmezek terén Mr. Lordit főként a KISS ispirálta, mint ahogy zeneileg is, hisz a Lordi köztudottan KISS-fan. :) Jelmezeik és kétértelmű szövegeik ellenére azonban Lordiék határozottan nem tartják magukat sátánistának, és sértőnek érzik külső alapján megítélni őket: azt nyiltakozták, hogy ha választaniuk kellene az ördög és Isten között, akkor Istent választanák, mert nem akarnak a pokolban égni.
Az album érdekes momentumai, hogy a Missing Miss Charlene c. dal végén felhangzó gyerek "lálázást" még 1986-ban rögzítettek az akkor 12 éves Mr. Lordi szülővárosában; a "The Devil hides behind Her Smile"-ban az Operaház Fantomja c. musical dalát használták fel, a Lordi-album címadó dalát pedig a csapattagok állítása szerint már a '90-es években elkészítették. Ami kellemetlenül érint az albumon, az a "Dr. Sin is in" c. dalban - 48 másodperc környékén - felbőgő fogorvosi fúró (vagy ha nem is az, de erre emlékeztető hang), amitől minden egyes alkalommal kiráz a hideg... :S :D
Én mindenképpen ezt az albumot ajánlanám kezdésnek azok számára, akik most szándékoznak ismerkedni a banda zenéjével (akik pedig már tettek próbát egy kevésbé jó Lordi-albummal, és az alapján azt mondják, hogy nem kérnek belőle, azoknak is ajánlom, hogy ebbe azért hallgassanak bele, megbánni biztosan nem fogják). A dübörgő metál mellett nem fukarkodtak most a szintetizátorral sem, ami csak méginkább megbolondította ezt a hangzást.
Az első Lordi-albumom, de nekem ez irtózatosan bejött úgy, ahogy volt, nem érdekel az sem, hogy milyen durvaságokról énekelnek, mert úgy gondolom, hogy nagyon jól összehozták a dalokat, meg úgy az egész albumot. Ritka, amikor ennyire száznyolcvanfokos fordulatot vesz a kezdeti megérzésem. De ez most jól esett. :)

Tracklist:

01. Scarctic Circle Gathering IV.
02. Girls go chopping
03. Bite it like a Bulldog
04. Monsters keep Me company
05. Man Skin Boots
06. Dr. Sin is in
07. The Ghosts of the Heceta Head
08. Evilyn
09. The Rebirth of the Countess
10. Raise Hell in Heaven
11. Deadache
12. The Devil hides behind Her Smile
13. Missing Miss Charlene
+ Bonus Track: Hate at first Sight (Digipack verzió)

Az album legjobbja:
Lordi - Deadache

Osztályzat: 10/10

A borító csillagos hatos - nekem nagyon tetszik. :) A hanganyaggal ugyanakkor már nem vagyok ennyire elégedett...
Valamennyit most is fejlődtek a fiúk, újat mégsem igazán tudtak alkotni ezen az albumon sem, csupán néhány jól bevált sablon ismételgetése: gondolok itt arra, hogy a refrén is úgy épül fel, hogy néhány soron át ugyanaz a dallamvezetés van, míg a versszak végén hirtelen másra váltanak... ezt minden dalban eljátszák, és sokszor kicsit unalmas már ugyanazt a dallamépítkezést hallgatni X számon át... Kicsit populárisabb, énekelhetőbb lett az album, mint az előzők. De szerintem ez így jobban belegondolva jobb is lett hangyányival (de még mindig csak 8*), mint a 2006-os hanganyaguk, annyiban, hogy bár ugyanannyi kiemelkedő dalt találtam ezen is, mint az előzőn, de a többi dal számomra jobban hallgathatóbb ezen a lemezen. Ilyenkor jönne jól a 8 és a 8,5 között egy harmadik kategória - de inkább nem bonyolítom már. :)
Én csak attól tartok, hogy a Depi is odáig jut, hogy a discolibák majd kedvencüknek kiáltják ki, annyira "szoftzenét" kezdenek játszani... (mint a Tankcsapdát... van olyan ismerősöm, aki disco-párti, de TCS-koncertekre kimegy... persze mindenki azt hallgat, amit akar, de ez már valahogy enyhén nagy váltás... no comment...)
Mindenesetre: nem találkoztam még olyan emberrel, aki ezt a lemezt ne látná visszaesésnek pl. a 2004-eshez képest...

Tracklist:

01. Kezdjük el!
02. Égi jel
03. Fejjel a falnak
04. Nem nevet
05. A szél
06. Szemben a széllel
07. Nem hatalom
08. Egyensúly
09. Én elhittem
10. Egymás iránt
11. Ma éjjel

"Talán taszít a kompromisszum, de az élet majd hozzányom. " "A pofont néha állni kell, ha van - ha nincs kedved, de a szamár is bír annyi ésszel, hogy enged, ha már szenved."(Szemben a széllel)
"A káröröm vissza nem nevet." (Nem nevet)
"Nem hittem el, hogy létezik, akit így lehet, és így szeret." "Nekem a magány volt béklyó, de veled érzem élni jó."  "Nincs olyan erő, ami tőlünk elveheti már a csodát, amit mi érzünk egymás iránt." (Egymás iránt)

Egy agyonhallgatott, pörgős, szókimondó kedvenc az albumról:

Depresszió - Ma éjjel

Osztályzat: 10/8

Azt ugye mindannyian beláthatjuk, hogy a Depinek nem sikerült ezzel az albummal überelnie az előbbi albumuk minőségét, de még csak megismételni sem... Egy barátom mesélte, hogy már ekkoriban is kissé hanyatlott a Depresszió sikere: koncerten a közönség az előzenekar zenéjét (tökmindegy, hogy ki volt az) jobban élvezte, mint magát a Depit, és mire a banda került színpadra, jócskán meg is fogyatkozott a koncertre kíváncsiak száma. Ez azért elég ciki, már ha azt vesszük, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Depresszió Magyarország egyik legismertebb rockcsapata... :S
Mindenesetre ezen is vannak azért élvezhető dalok, de jóval kevesebb számban, mint a két évvel ezelőtti albumon. Persze, a rajongóknak tökmindegy: ha 11-ből csak 1 igazán jó dal van a cd-n, akkor is vakon és elfogultan imádják a bandát, hisz ezért hívják őket rajongóknak...

Tracklist:

01. A véred
02. Az ébredés útján
03. A mi forradalmunk
04. Legyen idegen
05. Néha
06. Aki érdekel
07. Félig ösztönlény
08. Még 1X
09. Minden reggel
10. Közeli helyeken
11. Újratöltés

"Ha a világ szennye venné a véred..." (A véred)
"Néha a gyomrom kifordul már a szerelmes daloktól, de máskor én is azt üvöltöm neked teli torokból, hogy mennyivel édesebb és szebb ez az élet, hogy ha van olyan, aki mellett én is elviselem magam." (Aki érdekel)

Az album legjobbja:

Depresszió - A mi forradalmunk

Osztályzat: 10/8