Zene füleimnek...

Ez az album egy meghatározó pontja volt a zenei hovatartozásomnak. Ugyanis középiskolában - asszem tízedikben - egyik informatika órán a Junkies-zal közösen készített "Nem akarok elszakadni" c. talán legismertebb számukat hallgattuk (tanár úr vezénylésével :D Igen, elég laza tanárunk volt...). Nagyon megtetszett, aztán beszereztem néhány albumukat, többek között ezt is - azelőtt nem igazán hallgattam Linkin Parkon kívül mást, így esélytelen volt, hogy eljusson hozzám a Depresszió zenéje. Megtetszett az egész album, nagyon sokszor hallgattam meg. A régebbieket csak ezután, így elég nagy csalódás volt a régi Depi... de örültem, hogy ez lett belőlük. :) Egy igazán piacképes és színvonalas albumot sikerült összehozniuk ezúttal. Azt hiszem, ekkor élte a Depi a fénykorát...

Tracklist:

01. Intro
02. Itt benn
03. Én azt üvöltöm
04. Egy életen át
05. Rajtad áll
06. Nem akarok elszakadni
07. Legyen a Föld
08. Múlnia muszáj
09. Két kezünkben
10. Lázadj fel!
11. Mindkét énem
12. Éjszaka, egyedül
13. Tűzön és vízen át
14. Outro (Hamis ígéret)

Nagyon nehezen tudtam dönteni. A másik lehetséges az "Éjszaka, egyedül" lett volna (hogy a "Nem akarok elszakadni"-ról ne is beszéljek). De mivel ennek a szövege közelebb áll hozzám, így ez maradt:

Depresszió - Tűzön és vízen át

Osztályzat: 10/8,5

Óriási előrelépés az első két kreálmányhoz képest, ez vitathatatlan.
Sokan a Depressziót nem tartják eredeti zenekarnak, úgy vélik, hogy sokat koppintottak a Tankcsapdáról. Szerintem ez nagy marhaság. Azon kívül, hogy mindkettő hazai zenekar és a műfajuk hasonló, én semmi párhuzamot nem vélek felfedezni közöttük.
Ezen a második nagylemezen már főleg érződik az a bizonyos Depresszió-stíl; a zenéjük néhol kicsit nyomasztó, amit én a dallamvezetéssel magyaráznék. Mindenesetre nincsenek valami vidám dalaik, és talán épp ezért sikerült egyre inkább meggyőzniük a magyar közönséget is arról, hogy a hazai rocktársadalomnak igenis szüksége van a Depresszióra és a munkásságukra, hisz minél negatívabb valami, annál inkább szeretjük. :)

Tracklist:

01. Hagyjatok bízni!
02. Lásd (amit neked szántak)
03. Utazó
04. Ha mennem kell
05. Adj még (édes álmokat)
06. Amíg tart
07. Itt az én időm
08. Nincs vége
09. Harcot vívnék?
10. Mindig, mindent
+ Bonus Track: Örökké
+ Bonus Track: Nem vagyok egyedül

Kedvencem az albumról: (nem sokkal előzve meg a "Lásd..."-ot :) )

Depresszió - Adj még (édes álmokat)

Osztályzat: 10/7

Ez már egyértelműen jobb, mint a bemutatkozó demójuk - de ez sem az igazi még... :S Persze, mint Depresszió rajongó, ezt is meghallgattam, de sosem tartozott a kedvenc cd-im közé.
2000 agusztusában rögzítették ezt az albumot, ami nem mellesleg a banda első nagylemeze. Hangzásvilágán főleg a Korn zenéje érződik, és ez végigkíséri őket jónéhány albumon még.
Zárásul egy jó tanács: aki szeretne megismerkedni a Depresszió zenéjével, ne ezzel az albummal kezdje... :S

Tracklist:

01. Ki vagyok én?
02. Annyi év után...
03. Tagadás
04. XII.
05. Lelkem tüze
06. Föld
07. Valóság
08. Sokkold a rendszert!
09. Hullák és fegyverek
10. Levelek
11. Világ
12. Por és hamu

Nah erre tényleg azt mondom, hogy az album legjobbja. Szövegileg is, dallamilag is. Ezt szeretem. :) (Csak azt nem értem, hogy a videóban miért az "Egy Életem Át" lemezük borítója van, mikor ez a dal köztudottan a "Tiszta Erőből"-ről van...)

Depresszió - Levelek

Osztályzat: 10/5

A banda nevének érdekes története van: mielőtt a Breaking Benjamin megalakult volna, az énekes (Ben Burnley) azzal kereste kenyerét, hogy különböző kávézókban "Benjamin" névvel feldolgozásokat adott elő. Egyszer egy Nirvana dal előadása közben Ben sikeresen tönkretett egy kölcsönkapott mikrofont. Az előadás végén a mikrofon tulaja felment a színpadra, és azt mondta: "Szeretném megköszönni Benjaminnak, hogy eltörte a kib*szott mikrofonomat." :D Ezután 1998-ban Ben és a szólógitáros Aaron Fink két másik taggal egyetemben (Nick és Chris azonban már nem tagja a BB-nak) megalakították a Breaking Benjamint.
Buszozásaim során sikerült megismerkednem a bandával. Jónéhány órát eltöltöttem a lemez hallgatásával (ami egyébként a 4. stúdiókorongjuk). Persze, már kedvencem is van az albumról: történetesen a Crawl. Nagyon fülbemászó, tipikus sláger - legalábbis nekem. De azt kell mondanom: a lemez egésze is roppant energikus, dallamos, szerethető: egyszóval Benjaminéknek minden a kezükben van a sikeres folytatáshoz is - mert úgy gondolom, ha ez a lemez ennyire sikeresnek bizonyult, biztosan lesz néhány éven belül folytatása is. :)
Jelen esetben a pirossal kijelöltek csupán a nekem leginkább tetszőt jelöli, viszont a lemez egésze tetszik, úgy ahogy van. Egyszóval bármelyik dalt bátran merem ajánlani, de ezeket különösen. :)

Tracklist:

01. Fade Away
02. I Will Not Bow
03. Crawl
04. Give Me a Sign
05. Hopeless
06. What Lies Beneath
07. Anthem of the Angels
08. Light Out
09. Dear Agony
10. Into the Nothing
11. Without You

Az album legszerethetőbbje:
Breaking Benjamin - Crawl

Osztályzat: 10/9

Végre elégszer hallgattam meg ahhoz, hogy képes legyek erről az albumról is véleményt formálni, mindenféle fenntartás nélkül.
Engem egy énekesnél/ énekesnőnél sosem az érdekel, hogy melyik nemhez vonzódik. Nem is értem, hogy ez miért befolyásolná az illető zenéjét, illetve, hogy a zenét miért az alapján ítélik meg, hogy a saját neméhez vonzódik-e vagy sem... Szerintem, ha valaki tehetséges, akkor "más"ként is az. Adam esetében pedig engem kifejezetten nem érdekelnek a pletykák, és azok valóságtartalma sem...
Nos, az albumról legelőször a "Whataya want from me" -be szerettem bele hóthalálosan (igaz, szerintem nem csak én vagyok így ezzel), egyik osztálytárs hallgatta, bár akkor még a címét sem tudtam, és előadót sem - ami végső soron érthető is, mert nem követtem az American Idol egyetlen évadát sem (nem mellesleg Adam a 8.évadban tűnt fel, sőt olyannyira jól sikerült a berobbanása, hogy a műsor végeztével a második helyen végzett a fiú). Aztán elkértem a szám adatait, és rákerestem a neten. Nagyon megtetszett, elkezdtem gitározgatni is, és nem telt bele sok idő, mire már a szövegét is kívülről fújtam. Végtelenül fülbemászó dallama van, egy abszolút szerethető nóta ez.
A lemez többi daláról viszont sokat nem tudok írni. Sajnos, nekem összeségében túlzottan átlagosak ezek a zenék (a tracklist piros kiemeltjeit kivéve persze, mert szerintem azok zseniálisak). A "Music Again" túlzottan popra sikerült, hiába az elektromos gitár a háttérben... De bármelyik reklámban, vagy showműsorban simán el tudom képzelni. A "Soaked" ideális lenne egy romantikus filmben, az "Aftermath" nekem iszonyúan hajaz napjaink softrock zenéire, a "Broken Open" igazi relaxzene, valamilyen szintű zúzást én csak a "Can't let you go"-ban érzékelek, bár nekem ez nem nyerte el a tetszésemet, a vadabb beütés ellenére sem.
A lemez 2009.novemberében látott napvilágot az USA-ban, de hazánkba csak 2010.májusában, majd' fél év után jutott el.
Bár az album műfaja pop-rocknak lett kikiáltva, Adam csapong a stílusok között, szinte minden műfajból található minimum 1 dal, vagy dalrészlet a lemezen - mindez for Your entertainment, azaz: a szórakozásodért.
A számlista a nemzetközi bonusváltozat alapján (eredetileg csak 14 track-es az album).

Tracklist:

01. Music Again
02. For Your Entertainment
03. Whataya Want from Me
04. Strut
05. Soaked
06. Sure fire Winners
07. A loaded Smile
08. If I had You
09. Pick U up
10. Fever
11. Sleepwalker
12. Aftermath
13. Broken Open
14. Time for Miracles
15. Master Plan
16. Down the Rabbit Hole
17. Voodoo
18. Can't let You go
19. No Boundaries

Abszolút kedvenc:
Adam Lambert - Whataya want from me

Több "nagyonszerethető" dal kellett volna a lemezre. Így csak ennyire tudom értékelni:

Osztályzat: 10/6,5