HTML

Kövesd a blogot Facebook-on is!

Zene füleimnek...

A blogon szereplő bejegyzések NEM KRITIKÁK! Úgy gondolom, a kritikákat hozzáértő emberek írják, én pedig nem vagyok kritikus, és ez a blog sem egy kritikai blog! Ez egy naplószerű blog, személyes gondolatokkal, történésekkel... Ha nem tetszik, amiket írtam, csak úgy, saját szórakoztatásra, akkor keressetek olyat, ami tetszik, és ne álljatok le szitkozódni, sértegetni, trollkodni. Köszöntem... Akik viszont a zenék miatt jöttek, és nem piszkálódni, azoknak üdv itt, és jó böngészést, zenehallgatást. =) ---------------------------------------------------------------------------------------------------Kedvenc vagy épp "nemkedvenc" albumaim gyűjtőhelye - egyszóval minden, amit valamikor, valahol hallottam, és amiről majd viszonylag röviden, nem túlragozva, kertelés nélkül majd jól megmondom a magamét. Ne lepődjetek meg egy-egy albumon, hogy mit keres itt: utálok úgy leszólni egy bandát, hogy nem is ismerem a zenéjüket... Ennek nem vagyok híve... Egyébként - mint ahogy hamarosan ki is fog derülni, ha tovább böngészel - leginkább a rock, metál műfajban, valamint ezek alműfajaiban kalandozom majd (néha lehetséges, hogy becsúszik 1-1 olyan lemez, aminek nem sok köze van ezekhez a műfajokhoz, de ha tetszik, akkor mindenképpen fogok ilyenekről is blogolni) A bejegyzésekben pirossal kiemelt trackekre felhívom figyelmeteket, mert nekem nagyon tetszenek. Hátha másnak is. Minden albumot pontozok 1-10es skálán, kiemelve az általam legjobbnak vélt dalt. Jobb oldalt különböző szempontok szerint böngészhettek is a bejegyzések között, valamint összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes linket is, ezeket is érdemes meglesni. :) Nem vagyok szakértő, se újságíró. Ezek kizárólag csak egy zenebolond firkálmányai az általa hallgatott/hallott albumokról - szigorúan szubjektíven. --------------------------------------------------------------------------------------------------- Ha letöltés miatt tévedtél be, akkor csalódni fogsz: itt nincsenek letölthető albumok, és nem is lesznek. ----------------------------------------------------------------------------------------------- Az előadókkal illetve a megjelenésekkel kapcsolatos háttérinformációk forrása az előadók hivatalos oldalai, valamint a magyar és angol nyelvű wikipédiás oldalak. --------------------------------------------------------------------------------------- A blogot indítottam: 2010.07.27.

Heti toplistáim, új dalokkal:

(katt a képre)

weekly_top.jpg

Online látogatók száma:

Véleményezett albumok

Előadó, kiadó, év, nemzetiség, műfaj, értékelés

Címkefelhő

Kommentek

  • Slepy: Nekem is a Halo On Fire a kedvencem erről az albumról. :) (2017.06.09. 20:55) Metallica - Hardwired… to Self-Destruct (2016)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: No igen, lassan már sajnos erről lesz híres a Nightwish, hogy minden énekesnőjüknek ilyen látványos módon kötnek útilaput a lábára... :/ Floor helyében én ezek után már nem lennék... (2016.11.23. 17:26) Nightwish - Once (2004)
  • Spectroli: Most nem értek egyet veled. A TNotB a kemény zene, egyik legnagyobb mesterműve. (2016.11.23. 17:10) Iron Maiden - The Number of the Beast (1982)
  • Jurancsik Eszter: @**Valcsa**: Felhagytak, amikor Anette-t kivágták a csapatból (véleményem szerint ugyanolyan gusztustalan módon, mint Tarját, csak kisebb hajcihővel...). Anette szólómezén bebizonyította, hogy tehet... (2016.11.23. 17:10) Nightwish - Once (2004)
  • **Valcsa**: @Jurancsik Eszter: Ez teljes mértékben így van. Kettejük hangja nagyon különböző, ezért sem értettem, miért kell erőltetni, hogy Anette régi Nightwish dalokat énekeljen... :/ Valljuk be, Tarja azért... (2016.11.22. 10:33) Nightwish - Once (2004)
  • Jurancsik Eszter: Sajnos annak idején Tuomas agyszüleménye volt, hogy Anette énekeljen Tarjás dalokat is. A gáz csak annyi, hogy Tarja operaénekesnő, Anette pedig más képzettséggel rendelkezik. Szép hangszíne van, és... (2016.11.22. 10:28) Nightwish - Once (2004)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: A Lost In Forever hatalmasat szól. Nálam első hallásra átjött. :-) (2016.11.14. 20:51) Beyond The Black - Lost In Forever (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Mindenképpen. :) (2016.10.21. 14:34) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Figy L M 1 ideYEeeah: @**Valcsa**: Pedig a Rudán-korszakuk a legjobb. :) Ajánlom figyelmedbe ízlelgesd azt is. Megéri ráfordítani az időt, és majd rájössz hogy eddig mit hagytál ki. De még nem késő. :) (2016.10.21. 14:32) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • **Valcsa**: @FigyL.M. 1 ideYEeeah: Reméltem, hogy a "Hol van a szó"-t nem fogod kihagyni a linkelésből. :) A Rudán-korszakból ezt az egy dalukat ismerem, de ezt szeretem is. :) (2016.10.21. 00:14) Pokolgép - Metálbomba (2016)
  • Utolsó 20

Shaman's Harvest - Smokin' Hearts & Broken Guns (2014)

**Valcsa** 2015.08.05. 00:59

shaman_s_harvest_smokin_hearts_and_broken_guns_2014.jpgA következő albumot ajánlom mindazoknak, akik nem rajonganak a hörgésért/ durvulásért a zenében, ugyanakkor szeretik az erős, karakteres pasi-énekhangot, a pörgős country/blues-beütésű alapot, és jól esik nekik néha egy-egy lassú, akusztikus dal is. :) Ha ezek stimmelnek, akkor figyelj, mert ez a lemez bizony neked való! ;)
A Shaman's Harvestet youtube-on találtam úgy egy héttel ezelőtt, azóta pedig már baromi sokszor meghallgattam ezt a lemezüket (igen, szinte bármit csinálok, nálam zene szól... :D leginkább csak akkor nem, mikor alszok, de akkor is csak azért, mert közben nem tudok odafigyelni a zenére... :'D). Hétvégén voltunk amolyan "egynapos nyaraláson" is családdal, és párommal akkor is ezt hallgattuk. :) Ez alapján asszem ki is jelenthetjük, hogy határozottan tetszik a SH zenéje - az meg már csak hab a tortán, hogy az énekes srác úgy néz ki külsőre, mintha Jack Black-et meg Havas Jont összegyúrták volna... :D (az egyik dalban meg is említi, hogy "winter is coming", szóval így pláne gyanús... :'D)
Éés egy kis bio a zenekarról: a Shaman's Harvest egy amerikai rockcsapat, ami 1996-ban alakult az énekes Nathan "Drake" Hunt, a basszeros Matt Fisher és a gitáros Josh Hamler vezényletével. Eddig 5 stúdiólemezük jelent meg - legutóbb a szóban forgó Smokin' Hearts & Broken Guns, 2014. szeptember 16-án. A lemez felvételei már nagyban zajlottak, mikor Nathan-nél torokrákot diagnosztizáltak (na, hát így még inkább le a kalappal az énekbeli teljesítménye előtt... o.O). A hivatalos oldalukon olvasható "intro" részben Nathan erről az időszakukról is beszélt: felváltva járt kezelésre és stúdióba, és még egy énektanár segítségét is igénybe vette, mert a gyógykezelések miatt a hangképzése/hangkezelése is változott, így tulajdonképpen ismét meg kellett tanulnia bánni a hangjával, ha nem akart egészen érdekes és vicces hangokat produkálni a tervezett hangok helyett. A legjobb terápiának mégis azt tartja, hogy a lemezen dolgozhatott közben, körülvéve csupa olyan emberrel, akik végig támogatták, és ez sokat segített neki. Az időben elkezdett kezelés végül sikerrel járt, Nathan legyőzte a rákot.
A zenekar jelenlegi tagjai: Nathan Hunt (ének), Josh Hamler (ritmusgitár), Matt Fisher (basszus), Joe Harrington (dobok), Derrick Shipp (szólógitár)

Tracklist:

01. Dangerous
02. Here It Comes
03. Ten Million Voices
04. Blood In The Water
05. The End of Me
06. Country As Fuck
07. Hero
08. Dirty Diana (Michael Jackson cover)
09. In The End
10. In Chains
11. Silent Voice
12. Dragonfly (Extended Unplugged Version)

Nem kertelek: én imádtam ezt a lemezt. Sokszor az énekes hangja fog meg legelőször egy-egy zenekar esetén - és ez bizony most is így történt. Hallgattam youtube-on az egyformábbnál egyformább zenekarok zenéit, aztán rátaláltam erre a gyöngyszemre. Nathan hangja egyből levett a lábamról, pedig hát semmi extrát nem csinál, nem tartja ki a magas cét sem, mégis simogat és egyszerre borzong tőle az ember. :) Talán a Nickelback-es Chad hangjához tudnám leginkább hasonlítani, de még az övénél is sokkal lágyabb, és kevésbé karcos. Nem, képtelen vagyok leírni, ezt muszáj hallani!
A "Dangerous"-szel kezdődött minden, ennek a videójába futottam bele, és konkrétan szabadulni sem tudtam ettől a daltól, csomószor meg kellett hallgatnom újra és újra, aztán meg ha épp nem hallgattam, akkor magamban dúdolásztam, önkéntelenül is... :D 
Aztán kezdtem felfedezni magát az albumot is. A következő, ami maximálisan kedvenc lett, az a "Ten Million Voices". Ez még súlyosabb, sötétebb, de hasonlóan fülbemászó.
A "Here It Comes" is különösen szívemcsücske, dögös, zúzós rockdal a javából (és nem hiába emlegették az AC/DC-t sem a zenekar kapcsán, tényleg érezhetőek hatások, pl. ebben a dalban is).
A "Dragonfly" eredetijét is meghallgattam már youtube-on, ez pont egy klipes daluk is, ami a 2009-es "Shine" c. albumukon jelent meg, és őszintén: nekem sokkal jobban tetszik ez az unplugged verzió belőle. 
A "Dirty Diana" is egy érdekes momentuma a lemeznek, és nekem személy szerint ezerszer jobban is tetszik, mint Michael Jackson eredeti dala. Részemről jár a kalapemelés.
A "The End of Me" szintén kiemelendő: ez egy csodás és valami egészen elképesztő hangulattal rendelkező, alapvetően akusztikus dal, itt-ott ráerősítve. Az pedig hátborzongató, hogy Nathan ilyenekről énekel, miközben őt magát is megérintette a halál szele (azért az, mikor valakivel közlik, hogy rákos, biztos, hogy nem tartozik az élet top10 pillanatai közé..... már csak ezért is borzongató ez a dal... "the End of Me"...)
Lassú, akusztikus kezdéssel nyit az "In the End" is, aztán előkerül a dob, meg az elektromos cucc is, és így lesz egy kellemes rockdal (na jó, témáját tekintve annyira nem kellemes) az egészből. 
A "Silent Voice" szintén egy érzelmes, akusztikusan indító dal, ahol a zongora kerül főszerepbe Nathan hangja mellett, némi gitárral fűszerezve, aztán nagyjából felénél bekapcsolódik a teljes zenekar. Valahogy nekem mégis olyan érzésem volt, hogy ez is sokkal másabb hangvétel és másabb zeneiség, a lágy refrénnel, mint amiket eddig hallottunk tőlük. A lemezen nem is tudom, hány arcukat mutatják meg összesen, miközben végig önazonosak maradnak, de lefogadnám, hogy még ennél is több van bennük - nagyon bízom a folytatásban, és hogy ismét ilyen szuper lemezt kapunk majd tőlük (addig meg mindenképpen feltérképezem az előző 4 korongjukat is.)
Már a számlistán való kijelölés sem ment zökkenőmentesen, de igyekeztem tényleg csak azokra szorítkozni, amik nagyon-nagyon tetszettek. Hát, ez lett a vége... :D Úgyhogy a pontszám valószínűleg senkit sem fog váratlanul érni... :)

...és bár ezúttal is a fél tracklistet képes lennék linkelni szívem szerint, hogy "ezt is hallgasd meg feltétlenül" meg "ezt aztán pláne ne hagyd ki", de ugye csak 1... :( Mindenesetre, aki viszonylag teljes képet szeretne kapni, hogy mégis mi az a Shaman's Harvest, annak mindenképpen ajánlom a "Here It Comes"-t, a "The End of Me"-t és a valószínűleg legismertebb dalukat, a "Dangerous"-t, amivel én is rájuk bukkantam. :)

A teljes album meghallgatható a zenekar hivatalos oldalán, legálisan és ingyenesen, ITT (arra viszont felhívom a figyelmet, hogy a The End of Me és az In the End c. dalok felcserélődtek a lejátszási listában, szóval ha a tényleges "The End of Me"-t szeretnétek hallgatni, akkor az "In the End"-et indítsátok el... :) )

Shaman's Harvest - Ten Million Voices

 

Így kell ezt csinálni. Teljesen a hatása alá kerültem a Shaman's Harvest zenéjének, és valószínűleg még sokáig nem is fogok szabadulni tőle. Perfect.

10/10

Címkék: 2014 hard rock post grunge 10* alternativ metal southern rock |blog 2015| #Shamans Harvest# [amerikai] ¤Mascot Label Group¤

Szólj hozzá!

Nightwish - Endless Forms Most Beautiful (2015)

**Valcsa** 2015.08.03. 22:56

nightwish_endless_forms_most_beautiful_2015.jpgEléggé el voltam szontyolodva anno, 2012-ben, mikor volt az a balhé a Nightwish zenészei és az énekesnőjük, Anette Olzon között: a nyilvánosság számára is érzékelhető gondok akkor kezdődtek, mikor Anette a turnéjuk közben lebetegedett, így néhány koncertet más vendég-énekesnőkkel tartottak meg, Anette megkérdezése nélkül. Ezen aztán az énekesnő besértődött, és akárhogy próbálták, nem ment tovább a közös munka, elváltak útjaik - Anette állítása szerint őt is ugyanúgy lapátra tették, mint anno Tarját, csak kevesebb felhajtással. Ezután én kicsit el is keseredtem, egyrészt azért, mert még ha 1szer váltás van, az még oké, mert hát van az úgy, hogy nem klappolnak a dolgok az eredeti énekessel, és akkor inkább hagyják a fenébe a közös munkát, jobb úgy mindenkinek. De jelen esetben már egy harmadik énekesnőről volt szó, ami szerintem már kissé túlzás... :/ Arról nem is beszélve, hogy az addigi 2 énekesnőjükkel is más-más stílusú zenét játszottak, így tartottam tőle, hogy a harmadikkal majd ismét eltérnek más irányba zeneileg is, ami esetleg már nem is fog nekem tetszeni egyáltalán... Másrészt úgy voltam vele, hogy jó, nyilván találnak majd a helyére mást, de vajon a színvonal is változatlan lesz-e, vagy erőltetetté válik tőle majd az egész... Mindezekre a kérdésekre a választ idén márciusban kaptuk meg, az "Endless Forms Most Beautiful" album képében, amin már az új énekesnőjük, Floor Jansen énekel: őt 2013-ban véglegesen bevették a zenekarba (azelőtt turné-énekesként működött közre a már Anette-mentes időkben), ahogyan a fúvós hangszereken játszó Troy Donockley-t is. Dobos fronton is történt változás: tavaly Jukka Nevalainen bejelentette, hogy egy időre felhagy a zenéléssel, egészségügyi okokból. Alvászavarban szenved ugyanis, ami olyannyira megviselte a szervezetét, hogy képtelen úgy koncentrálni a zenélésre, ahogyan azt magától elvárná, ezért inkább kényszerpihenőre ment. A zenekar ügyeinek intézésébe azonban még mindig besegít, továbbra is tagja maradt a Nightwishnek. Év elején már egészen biztató hírek érkeztek róla, miszerint már jobban van, de még így is 2-3 éven belül nem valószínű, hogy visszaül a dobok mögé. Így hát az albumot már Jukka egyik zenészbarátjával, Kai Hahto-val rögzítették, és vele járnak turnézni is. 
További érdekessége még az albumnak, hogy a dalokban hallható kórus-részeket egy londoni csoporttal, a Metro Voices-szel vették fel. Emellett hallhatóak még rövid monológok is a dalokban, mégpedig a népszerű brit tudományos író, etológus és evolúciós biológus, Richard Dawkins tolmácsolásában (a neve egyből ismerős volt, aztán rájöttem, hogy jééé, én tőle tervezek is olvasni, néhány könyve már a várólistámon van :) ).  
Közreműködő zenészek: Floor Jansen (szólóvokál), Marco Hietala (basszusgitár, szólóvokál, akusztikus gitár, háttérvokál), Tuomas Holopainen (billentyűsök, zongora), Emppu Vuorinen (gitár), Troy Donockley (uilleann pipe, síp, bodhrán, buzuki, szólóvokál, háttérvokál), Kai Hahto (dobok)

Tracklist:

01. Shudder Before the Beautiful
02. Weak Fantasy
03. Élan
04. Yours Is an Empty Hope
05. Our Decades in the Sun
06. My Walden
07. Endless Forms Most Beautiful
08. Edema Ruh
09. Alpenglow
10. The Eyes of Sharbat Gula (instrumental)
11. The Greatest Show on Earth:
          I.   Four Point Six (05:47-ig)
          II.  Life (10:52-ig)
          III. The Toolmaker (16:50-ig)
          IV. The Understanding (18:00-ig)
          V.  Sea-Worn Driftwood (24:00-ig)

Így, hogy már számát sem tudom, hányszor hallgattam végig ezt az albumot, azt kell mondjam, hogy a félelmem alaptalannak bizonyult: Floor közreműködésével is zseniális a zenekar. Én úgy éreztem végig, hogy Floor hangja egyfajta átmenet Tarja és Anette énekstílusa között, mintha a két nőt egybegyúrták volna, és létrejött volna belőle Floor. :) Viccet félre: amennyire ellenszenves volt az elején Floor, most annyira megkedveltem, legalábbis a hangját mindenképpen. :)
Az, hogy leszerződtettek magukhoz állandósra egy fúvós zenész, szerintem nagyon-nagyon jó ötlet volt, én ugyanis imádom az ilyen hangszerekkel erősítő zenekarokat, oda vagyok a fúvós hangszerek hangjáért, szinte mindegyikéért. :) No meg pikantériát is ad a zenének, épp ezért, mert elég kevesen használják. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy bizony volt, hogy más zenekarok is eszembe jutottak az album hallgatása közben, és ez nem tudom, pontosan minek köszönhető... Pl. a "My Walden" 3. percétől kezdődően egészen a végéig totál Eluveitie-feelingje volt a dalnak, szinte már vártam, hogy Chrigel mikor hörög bele a zenébe. :D Az "Our Decades in the Sun" meg kiköpött Epica volt - hallgassátok meg, a 4. perctől különösen, még Floor hangja is eléggé hasonlít (csak Simone-énál mélyebb valamennyivel), meg az a hajlítás a refrénben is... Erről jut eszembe, hogy elő fogok már venni egy Epica-lemezt is, mert már kezd hiányozni, meg a blogon is rég volt szó róluk, ez meg így tűrhetetlen állapot... :)
Egyik kedvencem mindenképpen az "Élan" lett. :) Azt meg komolyan látni kellett volna, mikor tök véletlenül meghallottam a helyi rádióban (ami zömében popzenét nyomat, nyilvánvalóan...). :D Kevés hiányzott hozzá, hogy tapsikolni kezdjek, viszont egyértelműen végigénekeltem, anyumék meg csak néztek, hogy most meg ennek mi baja van... :'D Nem is tudom, hogy volt-e az "Amaranth" c. daluk óta ennyire rádióbarát zenéjük (bár ez még annál is lightosabb), amit a zenetévék is untig ismételgettek. :)
A "My Walden"-t is különösen megszerettem (bár azt nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy ennyire az Eluveitie zenéjével képzettársítottam :D), mindenesetre teljesen korrekt kis dal. :)
Az "Edema Ruh" számomra kicsit a régi Nightwish-t idézte meg, ez is egy nagyon fülbemászó, szerethető dal. 
Az "Alpenglow"-t szintén megkedveltem, ahogyan a "Weak Fantasy"-t is, ami kevesebb keltás, fuvolás dallamot tartalmaz és több szimfonikus, dübörgősebb power metált. 
A "The Eyes of Sharbat Gula" pedig tökéletesen bizonyítja, hogy rajongásig meg lehet szeretni egy dalt úgy is, hogy nem kapunk hozzá dalszöveget, egyszerűen csak a zene van, a hangok játéka, amit élvezni lehet, elveszni benne, majd megtalálni a visszavezető utat a valóságba. Nekem ez nagy kedvenc lett az albumról. Gyönyörű, érzelmes, intelligens dal, csodás dallamvezetéssel és zeneiséggel. *ömlengés vége*
Ezután pedig kapunk egy 24 perces "mini-show"-t egyetlen trackben, ami valójában 5 részből tevődik össze. Oké, értem, meg érzem én az igyekezetet, de nekem ez valahogy akkor sem lett kedvenc... :/
És hogy melyik az abszolút totális lekörözhetetlen "The Best" számomra az albumról? Talán jobban szeretném, ha kicsivel gyorsabb lenne ez a dal, de így is tökéletes persze, ezért is ezt választottam. :) Mellesleg ez a zenekar eddigi egyetlen klipes dala az albumról. 

Nightwish - Élan

 

Bár mondhatni tökéletesre sikerült ez az albumuk is, mégis én személy szerint soknak éreztem azt a 24 perc magánakciót a végén... Ehelyett kaphattunk volna több különálló zseniális szerzeményt is, 24 percből vígan kitelt volna egy pár... :/ Ez most kicsit túl volt művészkedve, úgy érzem. Ettől eltekintve a szintet tartották, Floor is teljesen megfelelt az elvárásoknak, de ez a lemez most akkor sem tudott megfogni annyira, mint az eddigiek... Mindent összevetve: hajszál híján kedvenc lett az album. De azt a hajszálat azért most elég erősen hiányoltam...

10/9,5

 

 

Címkék: power metal 2015 9.5* symphonic metal |blog 2015| #Nightwish# ¤Roadrunner¤ [finn] ¤Nuclear Blast¤

Szólj hozzá!

Battle Beast - Unholy Savior (2015)

**Valcsa** 2015.07.28. 23:30

battle_beast_unholy_savior_2014.jpgAkik szokták olvasgatni a blogot, tudhatják, hogy alapból tőlem az ilyen fajta metálzene távol áll, nem is igazán szoktam foglalkozni vele a blogon sem. A heavy/power ezen stílusa, az effajta zakatoló zenével, károgó, rikácsoló, néha már-már túlvibratózott énekkel - na, ez nem én vagyok. Viszont egy barátommal felvetettük egymásnak nemrég, hogy mivel ő nem igazán hallgat olyan zenét, mint én (élből elutasítani viszont nem szeretné, mivel akár még tetszhet is neki) , én meg olyat nem hallgatok, mint ő, így ajánlunk egymásnak néhány albumot, hogy megismerjük azt a fajta stílust is, amiben a másik otthon érzi magát. :) Az első ajánlata ez volt, úgyhogy bele is vetettem magam. És őszintén: kellemesen csalódtam. :)
Talán azon már meg sem lepődünk, hogy a Battle Beast hazája is - sok pályatársukéhoz hasonlóan - Finnország. Megalapítása 3 középiskolai barát nevéhez kötődik: Anton Kabanen és Juuso Soinio gitároséhoz és Pyry Vikki doboséhoz. Szintén az eredeti felállás részét képezte Nitte Valo énekesnő, Eero Sipilä basszeros és Janne Björkroth billentyűs - ők egy meghallgatást követően kerültek a zenekarba, és így lett kerek egész 2008-ban a Battle Beast.
2010-ben részt vettek egy nemzetközi tehetségkutatón, a Wacken Metal Battle-ön, ahol évről évre több ezer zenekar mérkőzik meg egymással a válogatókon, majd a fináléba került bandák közül végül ők kerültek ki győztesen. Még ugyanebben az évben újabb tehetségkutatót nyertek, amit a finn Radio Rock rádióállomás szervezett, "Radio Rock Star" címmel. Először a Hype Records-nál jelent meg debütáló albumuk, 2011-ben, a "Steel", finnországi terjesztéssel. A jogokat végül a Nuclear Blast átvette, akik 2012-ben újra kiadták az albumot (+1 dallal), szélesebb körben elérhetővé téve, az európai piacot célozva meg vele. 
Hogy minél többen ismerjék meg őket, és népszerűsítsék "Steel" albumukat, első turnékörútjukat a Nightwish-sel ejtették meg, az "Imaginaerum World Tour" keretein belül: a turné európai állomásain velük tartottak, ahol mindkét zenekar nagy sikert aratott (az utolsó turné-koncerten a Nightwish akusztikus feldolgozásban előadta a Battle Beast egyik dalát, ami szintén elég nagy reklám volt, és még nagyobb megtiszteltetés, azért valljuk be... :) ).
2012 augusztusában a csapat énekesnője, Nitte Valo bejelentette távozását a zenekarból, azzal magyarázva döntését, hogy magánéletére, családi ügyeire szeretne inkább koncentrálni. Azonban nem voltak sokáig énekesnő nélkül: hamarosan érkezett a hír, hogy már meg is van az utód, Noora Louhimo személyében. Mint kiderült, nem egy zöldfülűt választottak: Noora azelőtt az "Admiral Octupus" nevű rockzenekarban énekelt, így tapasztalatai már nyilván voltak, hogy mit jelent egy zenekar énekesnőjének lenni. Azóta pedig nagyon úgy tűnik, hogy Noora maximálisan bevált, 2 albumot adtak már ki együtt, a blogposztom témáját képező "Unholy Savior" a zenekar 3. stúdiókorongja, idén januárban jelent meg.
Közreműködő tagok: Noora Louhimo (szólóvokál), Anton Kabanen (gitár, szólóvokál, producer), Juuso Soinio (gitár), Eero Sipilä (basszusgitár, háttérvokál), Pyry Vikki (dobok), Janne Björkroth (billentyűk, háttérvokál, hangszerelés, társproducer) 

Tracklist:

01. Lionheart
02. Unholy Savior
03. I Want the World... and Everything in It
04. Madness
05. Sea of Dreams
06. Speed and Danger
07. Touch in the Night
08. The Black Swordsman
09. Hero's Quest
10. Far Far Away
11. Angel Cry
12. Push It To The Limit (Paul Engemann cover) (Limited Edition Bonus Track)

Az már egyszer biztos, hogy szoknom kellett, mert mostanában meg aztán pláne eléggé másfajta zenéket szoktam hallgatni, úgyhogy először persze fura volt a fülemnek. Aztán meg már teljesen élvezhetővé vált az egész, végig is hallgattam párszor a lemezt oda-vissza. :)
Mondjuk, az tény, hogy alapjában ezt a korongot sem sorban kezdtem hallgatni: totál randomban legelőször az "Angel Cry"-t kapcsoltam be. Pontos képet ugyan nem kaptam ezzel a zenekarról, de ez egy kellemes, érzelmes, lírikus kis nóta. Szép, szeretem hallgatni.
Itt aztán hagytam is átugrani a lejátszót a soron következő dalra: a "Push It To The Limit" (eredetileg Paul Engemann és Giorgio Moroder dala - ami egyébként "A sebhelyesarcú" c. film egyik betétdala is) az ő feldolgozásukban is eléggé jól szól, bár ez sem egy túlbonyolított power-dal. Energikus, meg kicsit olyan retro-hatása van (mondjuk alapjában az egész albumnak az van). De talán ez a retro-íz a leginkább a "Touch in the Night" c. dalban ütközik ki, ami már kicsit elektro-popba hajlik, és első hallásra nem biztos, hogy megmondaná az ember, hogy ez egy fiatalokból álló zenekar 2015-ös lemezéről való. Az egyik legfülbemászóbb dallama mindenesetre ennek van. :)
A "The Black Swordsman"-ért nagyon haragszom, hogy csak ennyire nyúlfarknyi (1:15), pedig ezt még úgy hallgattam volna tovább is. :( Már az intrója is lenyűgözött: kellemes akusztikus gitár, árnyalatnyi szintetizátor/zongora kísérettel, elektromos gitár beugrókkal. Miért csak ennyi? :(
A "Hero's Quest" egy mesterien megkomponált instrumentális, "pure" zene, mindenféle vokál nélkül, sokrétű dallammal, ez a vágtázó ütem meg egyből megtetszett. :)
A "Darkness"-ről a Lordi ugrott be - ahogyan az "I Want the World..."-ről is, mondjuk ott leginkább a torzított ének + a refrén miatt, ami számomra a dal sava-borsát is adja.
A "Sea of Dreams" meg egy gyöngyszem a lemezen: indít egy lágy, szívmelengető dallammal, hozzá Noora tiszta éneke, mindenféle rekesztés meg károgás nélkül (megjegyzem, a refrénjei bűvöltek el leginkább), aztán pedig megérkezik a "szokásos-Noora" is, és picit bekeményítenek, de épp csak annyira, hogy ne legyen stílusidegen az egész, megmaradjon a dal hangulata.
Hú, hát kedvencet kiemelni nehéz lesz, mert igazából annyira nagyon közel egyik dal sem került hozzám, bár mint a számlistán is látszik, alapjában szerettem ezt a lemezt, olyan "szívesen hallgatom" kategóriás lett (Ádám, köszönet az ajánlásért ^^).
A "Touch In The Night" és az "I Want The World... and Everything In It" között vacilláltam, aztán végül mégiscsak utóbbi maradt (előbbit meg ajánlom mindenkinek, aki annyira nem rajong a power metálért :) ) :

Battle Beast - I Want The World... and Everything In It

 

10/8,5

 

Címkék: metal heavy metal power metal 2015 8.5* |blog 2015| #Battle Beast# [finn] ¤Nuclear Blast¤

Szólj hozzá!

/ Rock, metal énekesnők 5. /

**Valcsa** 2015.07.28. 13:49

Legutóbb tavaly ősszel jelentkeztem ezzel a rovatommal, és azóta bizony ismét összegyűlt egy csokorra való énekesnő, akiknek a zenéjéről már volt szó korábban a blogon, a rovatból viszont ezidáig kimaradtak. Ideje pótolnom ezt a hiányosságot - úgyhogy vágjunk is bele. :)

Jennifer Haben

(Beyond the Black)

jennifer_haben.jpg

 

  ----------------------------------------------------------------------------

 Sarah Anthony

(The Letter Black)

sarah_anthony.jpeg

 

   ----------------------------------------------------------------------------

 Lacey Sturm 

aka Lacey Mosley

(ex-Flyleaf)

lacey_sturm_mosley.jpg

 

    ----------------------------------------------------------------------------

Chibi

aka Sara Taylor

(The Birthday Massacre)

chibi_sara_taylor.jpg

 

----------------------------------------------------------------------------

Avril Lavigne

avril_lavigne.jpg

 

  

Szólj hozzá!

/ 5 éve itt, Veletek /

**Valcsa** 2015.07.27. 11:15

Igen, bizony ezt is megértem, hogy 5 éves lett a blogom. :)) 5 éve hozom nektek a jobbnál jobb zenéket, ajánlási céllal, kikapcsolódásként. Sosem akartam én megmondóember lenni, úgy gondolom, nem is lettem az, a bejegyzéseimmel is próbálok nagyon szubjektív maradni, nem mondom én meg senkinek, hogy mit hallgasson és mit nem, vagy mi a jó és mi nem, én csak ajánlok, ahogy érzem, és fogok továbbra is. :)
Köszönöm a közel 60 000 oldalletöltést (ennyiszer kattintottatok az oldalra, vagy valamelyik bejegyzésre), és a 29 "kedvelést" facebook-on (hé, az már majdnem egy osztálylétszám! :)) ). Tudom, másnak ezek kis számok, de ahhoz képest, hogy ezt hobbiból kezdtem, mindenféle reklám és hátszél nélkül, és sosem az volt a célom, hogy engem sokan olvassanak, így nem is rossz. :)

Bejegyzések, amikre legtöbbet kattintottatok:

Ez alapján egész jól kitűnik, hogy a lemezajánlók mellett van azért kereslet a rovatokra is, úgyhogy valószínűleg fogok még néhány ilyet indítani, ha lesz téma. :)

...és a szokásos kis összefoglaló, immáron 5 évről:

- 296 lemezről írtam már
- ezek közül 40 album lett maximális kedvencem
- akikről legtöbbször blogoltam: Tankcsapda (9 ajánló), Depresszió (8 ajánló), Kowalsky meg a Vega (8 ajánló - ebből az egyik a Kowa+Fanka album), Kárpátia (8 ajánló), Nightwish (7 ajánló), 
- 58090 lapletöltésnél jár a blog

A billentyűkoptatás persze folytatódik tovább; ha ma már nem is, de holnap igyekszem új albumajánlóval jönni. :)
Legyen szép napotok!

 alairas.jpg

                                    

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása