Zene füleimnek...

Most pedig jöjjön egy kis visszatekintés a '90-es évekre, a Tankcsapda 4.stúdió- korongjával. :) 
Talán ezt a lemezt sem kell senkinek sem bemutatnom különösebben, hisz olyan klasszikusok vannak rajta, amiket kizártnak tartok, hogy rock-berkekben ne ismernének - a többi TCS lemezhez hasonlóan.
Mindenesetre döbbenetes, hogy a lemez megjelenésekor én még csak 4 éves voltam... :) és ezek a dalok még mindig megállják a helyüket a mai zenei életben is...

"Nem elég ez a test nekem, 
Nem elég ez a lélek,
Nem elég, hogy megszülettem,
Még mindig élek..."
(Legyen köztünk híd)

Tracklist:

01. Magzat a méhben
02. A civilizáció vége
03. Az ember tervez
04. A négy
05. Rock and Rollnak hívott
06. Lopott könyvek
07. Legyen köztünk híd!
08. Szemétre való
09. Így lettél
10. Egyszerű dal
11. A Rock & Roll rugója
12. Szenvedj!
13. Hangyafoci
14. Mikor a srác...

Számomra az egyik leghátborzongatóbb momentum az albumon mindenképpen a "Lopott könyvek". Ennyi szenvedélyt és fájdalmat belevinni egy szövegbe... Egyszerűen elképesztő... Ez az egyik, amiért én szeretem őket - vagy legalábbis ezt a lemezt. Nem akar divat lenni, nem akar mindenkinek megfelelni: ezzel a dallal is vállalják a különcséget, felvállalják a szöveg morbiditását, mert legalább őszinte, és nem csak egy reklámfogás, mint manapság a dalok többsége... És azt hiszem, ez érintett meg leginkább...

"Tudom, hogy hagynád,
Én addig szeretnélek,
Amíg mozogsz,
Amíg van benned élet."
(Lopott könyvek)

Amiről még mindenképpen érdemes szót ejteni a lemez kapcsán, az az "Egyszerű dal". Sokunk számára már eddig is világos volt, hogy mindenképpen van párhuzam a dal és a Nirvana "Polly" c. felvétele között: mindkét dal ugyanarra a sémára épül zeneileg - legalábbis az első vers. Ha pedig a szöveget is megfigyeljük, találunk a TCS dalában néhány sort, amire igazából én csak most jöttem rá, hogy mit akar jelenteni:

"Meg az a srác, akit már te is láttál,
és tudtam jól: utálja magát.
De én se hittem volna, hogy a végén
előveszi a pisztolyát..."

...És nekem most esett le, hogy a zene mellett a szöveg is a Nirvana egykori frontemberére, Kurt Cobain-re utal. A szinte világ életében labilis, depresszív énekes ugyanis a TCS lemezének megjelenése előtt nem sokkal, '94-ben egy fegyverrel önkezével vetett véget életének.

"Az ember tervez" megjelenése óta eltelt röpke 17 év (természetesen) nagyobb változások is hozott a TCS történelmében: az utóbbi időben szinte teljes stílusváltáson esett át a banda, a dalok sokkal populárisabbá váltak, "softosítottak" rajtuk, és tagváltás is történt: Molnár Levente "Cseresznye" gitáros távozott a csapatból, amit azzal indokoltak a tagok, hogy már nem tudnak együtt dolgozni, és "megfáradt" a kapcsolatuk... Röviddel Cseresznye távozása után új tag került a TCS üresen maradt gitárosi posztjára az énekes-gitáros Lukács és a dobos Fejes mellé Sidlovics Gábor "Sidi" személyében, aki (minő véletlen...) kevéssel azelőtt lépett ki a Zanzibárból.

Nem tudom, nekem valahogy bűzlik valami emögött a nagy csereberélgetés mögött, de nem szeretnék senkiben sem kételyeket ébreszteni... A lényeg, hogy nem kell a későbbiekben sem nélkülöznünk a Csapdát, erre pedig a legjobb bizonyíték, hogy pár nap múlva elkészülnek az új lemezzel, amit már Sidivel karöltve készítettek, maga a lemez pedig november elején jön ki - addig viszont a várható 12 dalból máris meghallgatható 2 felvétel: a "Mi a f*sz van?" és a "Hatalom Nélküli Rend". Ezeket inkább most nem is véleményezném, majd ha kijön az új lemez, akkor majd leírom, miután hallottam az egész lemezt egyben, addig pedig mindenki döntse el maga, hogy mennyire Tankcsapda még ez a Tankcsapda...

Albumkedvenc (aki elolvasta a teljes bejegyzést, nem fogja meglepetés érni... :D arról meg igazán nem tehetek, hogy ha egy-egy ilyen kifejezetten jól sikerült ballada is felkerül egy TCS-lemezre, akkor tuti, hogy azt választom :) mint pl. korábban a "Föld és ég" esetében...) :

Tankcsapda - Lopott könyvek

Osztályzat: 10/8,5

 Jó rég nem írtam már, de ennek természetesen most is oka volt.. :/ Végzős vagyok fősulin, most szakadt minden a nyakamba: nyelvvizsga, szakdolgozat, miegymás... Igyekszem továbbra is blogolgatni, de erre jóval kevesebb idő jut mostanság... :/
Ezúttal egy Vad Fruttik lemezt (mégpedig a legelsőt) szeretnék az ide tévedő ismerősök/ismeretlenek elé tárni.
A Fruttik egészen pontosan már 16 éve vadulnak, ám országos ismertségere csak 7 éve, 2005-ben tettek szert. A "Rózsikámnak digitálisan" album egyfajta bemutatkozó albumuk volt, ami olyannyira jól sikerült, hogy a szekér azóta is gurul (vagy stílusosan "a busz halad", ahogy ők is mondják a lemezen található "Forró nyár" c. dalukban. :) ).
Az albumhoz kapcsolódóan találtam egy elég régi, az album megjelenésének idején készített Hír TV-s interjút a csapat 2 tagjával. Ebből többek között kiderül, hogy az albumot a srácok Rózsa néninek ajánlották, akinél az énekes, Marci főiskolás évei alatt lakott, a "digitálisan" pedig arra utal, hogy a dalokat számítógéppel vették fel, mindenféle stúdióeszközt nélkülözve, és alig találhatóak a dalokban hangszeres felvételek. Akit érdekel a teljes interjú, itt megnézheti:
https://www.youtube.com/watch?v=n0sqpWVxnCU

"A zeneszám írója depressziós alak,
Szeret egyedül ülni, mert azt hiszi, megóvják a falak..."
(Üzenet)

Nekem ehhez az albumhoz köthető a legelső találkozásom a srácok zenéjével: épp egy bevásárlóközpontban nézelődtem (emlékszem: a könyves részlegnél... :D), amikor meghallottam tőlük a "Sárga zsiguli"-t... :D Egyből meg is jegyeztem belőle néhány sort, hogy aztán később rákereshessek a neten. Nem nagyon értettem, hogy a sárga zsiguli hogyan kerül a szövegbe, hisz az autóról pont hogy nincs is benne szó, csak a szotyiról, meg muterról, de róluk se túl sok... :'D Mindenesetre egy mosolyra fakasztó, bolondos dal ez, ilyen is kell néha. :))

Viszont, azt kell mondjam, engem túlzottan nem nyert meg magának a lemez... :/ Eleve borzasztóan kevés dal található rajta (oké-oké, tudom, hogy milyen nehéz saját dalokat írni, de akkor is...), ezeknek a zöme pedig olyan, amit ugyan meghallgatok, de különösebb hatást nem gyakorol rám. Tagadhatatlan, hogy vannak rajta feledhetetlen pillanatok is, ezeket ezúttal is kiemelem pirossal a számlistában, ezekre tényleg megéri odafigyelni. 

"Én nem tudom, mit is mondjak neked,
És nem tudom, hogy jó-e veled,
Csak érzem azt, hogy kellesz talán,
Mert jobb az úgy, mint a kínzó magány."
(Szól a szív)

Tracklist:

01. Sárga zsiguli
02. Forró nyár
03. Szerelmes dal
04. Rió
05. Galaxis szépe
06. Szól a szív
07. Nekem senkim sincsen
08. Üzenet
09. Milyen szabad
10. Speakeazy remix

Igen, tudom, hogy néhányan most is felszisszennek, hogy mi a csudát keres egy populáris, alter csapat lemeze a blogon. Vannak ilyenjeim, még én sem nagyon tudnám megmagyarázni. Egyszerűen csak tetszik a Vad Fruttik bohémsága, elvont és elgondolkodtató szövegei... 
Mindenesetre eddig nálam a "Fénystopposok" album a favorit... :) Ha valaki ismerkedni szeretne a zenéjükkel, inkább azt a lemezt ajánlanám. Az már sokkal profibb és kiforrottabb, mint az előző kettő.
Bár, kétségkívül az album legismertebb dala a "Sárga zsiguli" és a "Nekem senkim sincsen", nekem mégis más lett a kedvencem a korongról: tetszik a zene, a szöveg, a mondanivaló... Nálam ötös skálán csillagos hatos. :) Megunhatatlan.

Vad Fruttik - Üzenet

Osztályzat: 10/7

Ezúttal a 12 Stones-t szeretném megismertetni azokkal, akik még nem ismernék. :) Egyből a közepébe csapok: az Anthem for the Underdog ugyanis a harmadik stúdióalbuma a srácoknak.
A csapat 2000-ben állt össze, zenéjük leginkább a keresztény rock/post-grunge műfajba sorolható, napjainkra pedig több, mint 2 millió lemezt adtak el. A csapat énekese, Paul McCoy sokak számára ismerős lehet, ugyanis ő énekelt duettet Amy Lee-vel az Evanescence "Bring me to Life" c. dalában (én is akkor hallottam róla először, aztán kezdtem ismerkedni csapatával, a 12 Stones-szal, bár arra már nem emlékszem, hogy ki ajánlotta őket, vagy hogyan került hozzám az első lemezük - ami az Anthem for the Underdog volt, szóval ezt a bejegyzést jónéhány hallgatás után írom... :)).
Az album első kislemeze a "Lie to Me" c. daluk kapcsán készült - első kedvenc dalom tőlük nekem is ez volt (leginkább az akusztikus verziót szeretem nagyon). A "Broken Road" c. daluk társszerzője az American Idol-ban feltűnt Chris Daughtry, aki jelenleg a "Daugtry" elnevezésű zenekar frontembere. Egyébként a két csapat stílusa nem áll messze egymástól, szóval aki a Daugtry-t szereti, az a 12 Stones-t is fogja, és fordítva. =)
Némileg vonható párhuzam a Nickelback-el is (pláne az "Adrenaline" c. dalukat hallgatva).
Szóval: mindent összevetve nekem ez tetszik. Igaz, nem szálltam el tőle, de laza kikapcsolódásnak jó.

Tracklist:

01. Anthem for the Underdog
02. Lie to Me
03. Broken Road
04. Adrenaline
05. It was You
06. This dark Day
07. World so cold
08. Arms of a Stranger
09. Hey Love
10. Games You play
11. Lie to Me (acoustic)

Mint ahogy már föntebb írtam, egy ideig rajongásig szerettem a "Lie to Me" akusztikus verzióját, szóval ha valami lassúra vágyik az ember, ezt mindenképpen tudom ajánlani. Kedvencnek most még sem ezt választottam. A gitár riffeket a legtöbb track-jükben egyszerűen imádom (mint pl. a 10-es számukban). A választás mégis kisebb fejtörést okozott, mert szinte az összes kiemelt daluk azonos szinten van nálam. De amit legrégebb óta, és leginkább szeretek, az a: 

12 Stones - World so cold

Osztályzat: 10/8

Visszatérvén a balatoni nyaralásomból újult erővel csapok a húrok - vagyis a billentyűk közé. :)
Mielőtt viszont hozzálátnék az új bejegyzéshez: fontosnak érzem újra kihangsúlyozni, hogy a blogon továbbra sem lehet letölteni lemezeket (a kereső- kifejezések között jócskán találtam letöltésre vonatkozó kereséseket, szóval jónéhányan ebből a célból jönnek a blogomra). Nincs semmiféle titkos módszer, nem kell elmélyülten keresgélni a letöltőlinkeket a blogon, ugyanis egész egyszerűen nincs ilyen itt - és nem is lesz. Albumot nem tudok adni, csak tippeket, hogy szerintem melyek azok, amiket érdemes megkagylózni. :)
Ezúttal a Skillet legutóbbi korongja került terítékre, ami e hónapban lesz 3 éves. Hozzám igazából úgy 1 éve jutott el a lemez: a Skillet-et egyik levelezőtársam ajánlotta (a leányzó különösen kedveli a keresztény rockot, én pedig ekkor találkoztam először magával a műfajjal, és a csapattal is).
Igazából egetrengető kuriózumokat nem nagyon találtam a lemezen, viszont kellemesen el lehet vele tölteni az időt, vannak rajta egészen jó darabok is (mint pl. az Awake and Alive vagy az It's not Me, It's You). Vannak viszont elég sablonosnak tűnő dalok is - ezek nem igazán kerültek hozzám közel... :/
A jelenleg tárgyalt, 8. albumukat megelőző korongjuk a "Comatose", amiről már blogoltam korábban. Talán ez most kicsit lírikusabbra sikerült, az a lemezük pedig egy hangyányival jobban tetszett, több volt rajta az igazán szerethető dal, mint ezen...
Viszont a dalok sikeresnek nevezhetőek, ugyanis kettőt (Hero és Monster) beválogattak a "WWE SmackDown vs. Raw" 2010-es kiadású videojátékába, az Awake and Alive pedig a Transformers 3. részének "bonus-soundtrack"-cédéjére is felkerült, melyen olyan előadók kaptak még helyet, mint pl. a Linkin Park, Paramore vagy a My Chemical Romance.
Az Awake-albumról azt nyilatkozta a csapat énekese, John Cooper, hogy a mai világban pláne szükség van a bátorításra, hogy valaki fogja a kezünket; ha mélyre kerülünk, segítsen felülkerekedni a "Szörnyön", így a dalok rendeltetése is azt a célt szolgálja, hogy tudassa a hallgatókkal, hogy nem vagyunk egyedül.
A bandatagok szerint ez a lemez hasonlít valamelyest a Comatose-ra, mégpedig abban, hogy ezen a lemezen is jelen van a vonósok és a gitár különleges elegye, mely ötvözve van az összetéveszthetetlen rock-hangzással, és ezáltal válik egyedivé. Amit én személy szerint sajnálok, az az, hogy a vonósok csak nagyon ritkán csendülnek fel a lemezen, pedig tényleg ez adja a zene pikantériáját, és e két hangszernek a keveréke nekem igazán szívem csücske... :(

Tracklist:

01. Hero
02. Monster
03. Don't wake Me
04. Awake and Alive
05. One day too late
06. It's not Me, It's You
07. Should've when You Could've
08. Believe
09. Forgiven
10. Sometimes
11. Never Surrender
12. Lucy
13. Dead Inside (Deluxe Edition Bonus Track)
14. Would it matter (Deluxe Edition Bonus Track)
15. Monster (radio edit; Deluxe Edition Bonus Track)

Sokak számára már magának a "Skillet" bandanévnek az említésétől is egyből a Monster c. daluk jut eszükbe (vagy épp a Hero...), nekem valahogy mégsem tetszik annyira... :/ A lemezről nekem az örök kedvencem mindig ez lesz, ebben totálisan biztos vagyok:

Skillet - Awake and Alive

Osztályzat: 10/7,5

Ennek a bejegyzésnek most elsődlegesen emocionális okai lesznek: napok óta semmihez sincs kedvem, hiányzik párom is... :( Így hát elővettem ezt a lemezt, amit még párom ajánlott úgy 1 hete (addig arról sem tudtam, hogy már megjelent), és péntek óta szinte folyton ezt hallgatom...
Először a "Burn it down"-t hallottam... "Na - gondoltam - ismét egy jópofizós, feleljünkmegmindenkinek-típusú lemez, hát nagyon remek... -.-"... Aztán adtam még egy esélyt nekik, elkezdtem elölről: és már rögtön a legelső track teljesen belopta magát a szívembe... *.* Azután nem is volt kérdéses, hogy végighallgatom... aztán még egyszer... aztán újra... és megint csak...
A srácok - elmondásuk szerint - az előző 4 albumuk zenei világát akarták ötvözni az új anyagban, ez pedig - úgy érzem - teljes mértékben sikerült is. Örülök, hogy szakítottak némileg az előző 2 albumuk popos stílusával, és kicsit visszakanyarodtak az első két sikerlemezükhöz, melyeket mai napig imádok. A dalok között mindenki megtalálhatja a neki leginkább tetsző felvételt: van, ami inkább a régi időkre emlékeztet (mint pl. az "Until it breaks".. ilyenkor jut eszembe, hogy miért is voltam én annyira belehabarodva akkoriban Mike-ba... :DD Chester vokálja meg csak ráadás, és a csapat gitárosa, Brad Delson is vállalt némi vokálos szerepet ebben a dalban - ami a saját ötlete volt), és van olyan is, ami kicsit az új irányvonalukra utal: ilyen pl. a "Burn it down" - én legalábbis így látom... 
A lemez címe azért lett "Living Things" (azaz "élő dolgok" vagy "élőlények"), mert a szövegekben leginkább személyes témákat dolgoznak fel. A korong kiváló fogadtatásban részesült: a Billboard 200-as eladási listáján az első helyre került már a nyitó héten, 223 ezer eladott példánnyal az USA-ban.
Az album anyagán 2011 júniusában kezdtek el dolgozni. Mike Shinoda, a csapat rapper-vokálosa ezúttal meglepően sok trackben vállalt énekbetétet. Bár már korábban is szerepelt énekesként néhány felvételen (pl. a "No Roads Left", ami akkoriban nem gyengén meglepett engem is...), ezek mennyisége mégis elhanyagolható volt: nem úgy, mint most! Kellett ez a kis vérfrissítés a csapatnak, eltérni picit a megszokott dolgoktól, de mégsem teljesen: hisz a bandatagok megmaradtak, csupán a szerepük módosult kicsit, és ez tetszik. :) Emellett persze Chester ugyanúgy énekel és viszi az üvöltős-vonalat a dalokban, akárcsak korábban, Mike pedig a rap-szólókban tartja még mindig a frontot. A dalokat ezúttal is Chester és Mike írta karöltve, a hangszerelésben pedig mindenki kivette a részét. Úgy érzem, a trackek is megfelelő sorrendben kaptak helyet a lemezen. Kezdődik a "Lost in the Echo"-val: sikeresen felrázzák a népet, ráhangolják az elkövetkező hanganyagra; a dal végén lévő üvöltős-résszel pedig megalapozzák útjukat visszafelé, a régi LP-zenékhez: ebből máris sejtheti a hallgató, hogy nem olyan hanganyagot fognak most a fülébe önteni, mint utóbbi alkalmakkor. A 4. trackben már felüti fejét a düh, Chester tombol a refrénben, a kicsit vidámabb dallam ellenére is, a "Victimized"-ban pedig teljesen elszabadul a pokol: ezt jelzi a pattogó, sürgető ütem is, és a szintén ütős refrén (ezt a dalt a Rolling Stones magazinban "a csapat életében az utóbbi évek legagresszívabb dalának" titulálták: nem is ok nélkül; valóban meglepő az utóbbi két lemez dalaihoz viszonyítva...). Az pedig csak ráadás, hogy pont a két "legnyugisabb" felvételük közé ékelték be, és már a "Victimized" után ne is várjon senki több tombolást. Jól is van ez így. Én részemről: köszöntem. =)

Tracklist:

01. Lost in the Echo
02. In My Remains
03. Burn it down
04. Lies greed Misery
05. I'll be gone
06. Castle of Glass
07. Victimized
08. Roads Untraveled
09. Skin to Bone
10. Until it breaks
11. Tinfoil
12. Powerless

Effektekben, témákban, és mindenhogyan olyan lemezt kaptam most tőlük, amilyenre már lassan 10 éve vártam... Viszont: megérte várni. Az album egyszerűen fenomenális, nem is tudom, hányszor pörgettem már végig elejétől a végéig, kivétel nélkül szerethető dalokat tartalmaz - bár, természetesen, ezúttal is akadt olyan, amit jobban megszerettem. :) Csak remélni tudom, hogy ezen a vonalon haladnak tovább. Így, egyben látva a teljes anyagot: azt kell mondanom, hajszállal marad le az első két lemezük mögött, amik nekem eddig a "leg-leg". De nem tudok annál kevesebb pontot kiosztani neki, mint amit az elődjei kaptak. :) Nincs mese: én most totálisan le lettem nyűgözve... 
Lehet, hogy sokak számára meglepő lesz a választásom. De ez annyira különleges darab a lemezen, és olyannyira "csodabogárnak", "kuriózumnak" tartom, hogy nem tudom nem-kiemelni. Valahányszor hallgatom, még 39 fokban is ráz a hideg, libabőrös lesz a karom - ezt az euforikus érzést pedig bennem csak nagyon kevés dal tudta eddig kelteni...

Linkin Park - Skin to Bone

Osztályzat: 10/10