A Sonata Arctica számomra egyértelműen a power metal nagyágyúja. Évekkel ezelőtt ajánlotta egy ismerősöm, azóta lelkes hallgatójuk vagyok. :) Valószínűleg óriási fan sosem válik belőlem, de olyan zenét játszanak, amit szinte bármikor képes vagyok hallgatni, pl. netezés vagy gépezés közben - ma négyszer hallgattam végig egymás után a lemezt... :D Tény, hogy lehetne hosszabb is... És olyan nagyon kiemelkedő dalt se tudnék erről mondani... :S Hátha a többi lemezükön találok majd valami igazán lélegzetelállítóan jót.
A csapatot 1996-ban alapították, és mint sok más minőségi metált játszó zenekar, ők is finnek. :) Több névváltoztatáson is átesett a banda, mire végre megállapodtak a jelenleginél, és első nagylemezüket is már ezzel a névvel jelentették meg. Védjegyükként talán a különösen billentyűorientált zenéjüket, és az énekes (Tony Kakko) magas, tiszta énekhangját tudnám kiemelni.
Nem igazán sikerült számomra olyan igazán maradandót alkotniuk és néhány kivételtől eltekintve különösebben nagy hatással sem voltak rám a lemezen lévő dalok (hisz most is csak keresgélem a szavakat). Talán majd legközelebb. Viszont egészében nézve a lemezt és a bandatagok munkáját, azt lehet mondani, hogy tehetség van, a hangzás és a hangszerelés is nagyon helyén van, úgyhogy nem lesz itt baj. :)
Mindenesetre a "Letter to Dana" című balladájukért és a "My Land"-ért jár egy hatalmas képzeletbeli pirospont, mert a kedvenc mellett (ami a poszt végén majd kiderül), ezek voltak a leginkább szívemhez közeliek. :)
Tracklist:
01. Blank File
02. My Land
03. 8th Commandment
04. Replica
05. Kingdom for a Heart
06. FullMoon
07. Letter to Dana
08. UnOpened
09. Picturing the Past
10. Destruction Preventer
Ezt ajánlotta tőlük legelőször az ismerősöm, ezt hallgattam meg a legtöbbször is és talán épp ezért lett ez a kedvenc. :)
Sonata Arctica - FullMoon
Osztályzat: 10/7,5
Kommentek