Zene füleimnek...

Nem most kezdtem már hallgatni ezt a lemezt - kisebb-nagyobb megszakításokkal már gyakorlatilag a megjelenése óta terítéken van nálam, szóval most már ideje lesz sorra kerítenem a blogomon ezt is. :)
A lemez érdekessége, hogy egy kétrészes album első korongjáról van szó.
A 2014-es "Modern Vintage" albumuk után nem is volt kérdéses, hogy erre is benevezek - és azt már elöljáróban le is szögezem, hogy aki szereti a dallamos, ugyanakkor kellőképpen karcos és húzós hard rock muzsikát, annak mindenképpen kötelező darab ez az album. :)
Miután 2015-ben DJ Ashba "felmondott" a Guns N Roses-nál, és a Mötley Crüe is végérvényesen feloszlott (ahol ugyebár Nikki Sixx volt a basszusgitáros - és nem mellesleg az egyik oszlopos tag, a zenekar motorja is), így DJ és Sixx az új Sixx:A.M. lemez készültekor már kizárólag erre a korongra fókuszálhatott, ami végül 9 hónap alatt el is készült. Sixx bevallása alapján, őrült nagy munka volt vele, főleg, hogy pár hónap eltéréssel került kiadásra a 2 lemez, sőt rebesgették, hogy a 2017-es év végére szintén albumot terveznek kiadni, kíváncsian várom, ebből végül lesz-e valami. :) Mellesleg esetükben (legalábbis eme lemez alapján) a mennyiség nem ment a minőség rovására - bár még azért megvárom ezekkel a kijelentésekkel a "Prayers for the Blessed" albumukat. :) Mindenesetre ez eddig egész jó.

Megjelent: 2016.04.29

Tracklist:

01. Rise
02. You Have Come to the Right Place
03. I'm Sick
04. Prayers for the Damned
05. Better Man
06. Can't Stop
07. When We Were Gods
08. Belly of the Beast
09. Everything Went to Hell
10. The Last Time (My Heart Will Hit the Ground)
11. Rise of the Melancholy Empire

Próbáltam ténylegesen a leginkább tetsző számokra szorítkozni, de egyébként szinte kivétel nélkül mindegyik daluk refrén-része megfogott. :) Most csak azokat jelöltem ki, amik "must have" darabok a lemezről.
Az abszolút kedvenceim pedig leginkább a címadó dal: iszonyat dallamos, nagyon szerethető kis muzsika. A Better Man szintén, hangulatban pedig tökéletes folytatása az előbbinek. A Can't Stop tőlük talán enyhén szokatlan, de ez a kicsit Skillet-es dallam, ami végigkíséri a dalt, valamint a skandálás a bridge-ben/refrénben - totális telitalálat. :) Azt pedig szinte borítékolni tudnám, hogy még jó darabig nem fogom elfelejteni a When We Were Gods-ot sem: a verse még melankolikus, talán kissé giccsesen teátrális is, aztán a refrénben belecsapnak a lecsóba, és James Michael kis híján leordítja a fejünket a helyéről...
Hamarosan jövök a lemezduó második felvonásával is. :)
Ez mindenesetre most jól esett. ^^

Sixx:A.M. - Prayers For The Damned 

 10/8

Mint ahogy a párkapcsolatokban és házasságokban is szokták emlegetni: a 7. év a vízválasztó, sokszor tényleg ez az év hozza el a kapcsolat végét, vagy a legnehezebb akadályt, amin aztán sokan elbuknak.
Kicsit most én is így vagyok a blogommal. Bizonyára feltűnt nektek is, hogy idén nagyon kevés albumról blogoltam, inkább face-en vagyok aktívabb, összeállítok és megosztok egy-egy új klipes listát, vagy friss album-megjelenést. De igazából ennyi, az ajánlókkal nem igazán haladok. Ezeknek a megírása eddig is elég sokat elvett a napjaimból. Nem túlzok: akármennyire rövidnek és összecsapottnak tűnt egy-egy bejegyzés, bizony volt, hogy több óra hosszát töltöttem a lemez dalainak újra és újrahallgatásával, az ajánlóm megírásával - és még a legegyszerűbbek sem íródtak meg cirka másfél órán belül... No, idén fordult velem a világom egy jó 180 fokost, és már sajnos egyre kevésbé tudok erre megfelelő mennyiségű időt szakítani.
De ez még azért nem a búcsú. :) 
Ahogyan ezalatt a 7 év alatt is tettem, idén is arra fogok törekedni, hogy ne csak hallgassam a zenét, de "hirdessem is az igét", és minél több szuper albumot tudjak a figyelmetekbe ajánlani. :) Valószínűleg eztán inkább rövid kis szösszenet-bejegyzéseket fogok írni ajánló gyanánt, de igyekszem a lényeget belevenni, hogy továbbra is nagyjából - legalább megpróbáljunk - lépést tartani a rock/metálzenei színtérrel, azon belül is (lévén ez egy személyes blog) az engem leginkább foglalkoztató szeletkéjével.

Most pedig (mint ahogy az már minden évben szokásommá vált) jöjjön egy kis motorháztető alóli adat-csemege. :)

• 77 382 oldalletöltésnél tart a blog (ennyiszer kattintottatok a blogra, vagy valamelyik bejegyzésre)
• 346 albumról blogoltam eddig
• 6 év alatt 48 olyan lemezt találtam, ami kedvencem lett, és tízesre értékeltem itt a blogon
• akikről legtöbbször blogoltam: Kowalsky meg a Vega (9 ajánló - ebből az egyik a Kowa+Fanka album), Tankcsapda (9 ajánló), Kárpátia (9 ajánló), Depresszió (8 ajánló), Nightwish (8 ajánló), Dalriada (7 ajánló)
• jelenleg 150 követője van a blognak a facebook-on , 12-en pedig itt a blog.hu-n iratkoztak fel

Bejegyzések, amikre legtöbbet kattintottatok:

• / Rock, metal énekesnők 2. / 1382
• Fanka és Kowa - Expedíció (2012) 1146
• Quimby - Kilégzés (2005) 953
• Leander - Szívidomár (2012) 930
• Kowalsky meg a Vega - Még nem Éden (2014) 849

Mondanám, hogy mára ennyi voltam, de ez nem lenne teljesen igaz, mert még facebook-on ma találkozunk: elkészült ugyanis a 26. Weekly lista, 10 új és 2 régebbi videoklippel, nézzetek be oda is. ;) 

 Mint észrevettétek, az utóbbi időben elég rendesen hanyagoltam a blogot is, és a facebook oldalunkat is (örömmel konstatáltam, hogy ennek ellenére facebook-on az elmúlt hetek alatt már 150-en lettünk - ennyien verődtünk össze a rock/metálszeretet jegyében, amit a blogom is képvisel, már majdnem pontosan 7 éve. :) ). Az életem eléggé felpörgött mostanság, időközben menyasszony lettem. :) Emellett kezdem egyre jobban belakni az új munkahelyemet, kicsit hihetetlen, hogy már fél éve dolgozok ott. Szóval most minden szupi. :) 
Persze mindettől eltekintve, a zene továbbra is jelen van az életemben (maximum nem tudok már annyi időt szentelni a blogra, mint eddig). Az egyik album, amit mostanság hallgattam, elégszer ahhoz, hogy írjak róla, az a Metallica várva várt új albuma. :)
Rajongónak sosem tartottam magam, és nem is állítom a zenekarról, hogy minden számuk istenkirály. Számomra ez az album is nagyon vegyes lett: vannak rajta olyan dalok, amiket nagyon szeretek, és persze olyanok is, amik nem mozgattak meg bennem semmit. 
A lemez tavaly év végén jelent meg (8 évvel az előző lemezük kiadása után), a zenekar nagylemezeinek sorában tizedikként - és mindent összevetve azt azért elmondhatjuk, hogy méltó folytatása a Metallica diszkográfiájának. :)

Megjelent: 2016.11.18.

Tracklist:

Disc One:
01. Hardwired
02. Atlas, Rise!
03. Now That We're Dead
04. Moth into Flame
05. Dream No More
06. Halo on Fire

Disc Two:
01. Confusion
02. ManUNkind
03. Here Comes Revenge
04. Am I Savage?
05. Murder One
06. Spit Out the Bone

Disc Three: (Deluxe Edition)
01. Lords of Summer
02. Ronnie Rising Medley (medley of Rainbow covers)
03. When a Blind Man Cries (Deep Purple cover)
04. Remember Tomorrow (Iron Maiden cover)
05. Helpless (Diamond Head cover, live)
06. Hit the Lights (live)
07. The Four Horsemen (live)
08. Ride the Lightning (live)
09. Fade to Black (live)
10. Jump in the Fire (live)
11. For Whom the Bell Tolls (live)
12. Creeping Death (live)
13. Metal Militia (live)
14. Hardwired (live)

Sok mindent lehet mondani az új Metallica-anyagra, csak azt nem, hogy unalmas lenne - bár az esély meglett volna rá, ugyanis nem siették el, közel 80 perces lett az album (ha a 3. lemezt is hozzászámítjuk, ami a Deluxe kiadás részeként jelent meg, bonus cover-dalokat és live-okat tartalmaz - ezt is bemásoltam, de ezen szándékosan nem jelölgettem, elvégre az új dalok a lényegesek most :) ). 12 új dalt rögzítettek, amit végül dupla cd-n adtak ki. Ami azt illeti, nekem nem lehet okom panaszra, ugyanis erről az albumról is lett néhány kedvenc dalom. :) 
Például az első korong szinte teljes egészében. :))
Úgy konkrétabban: egyik a "Now That We're Dead", amiben úgy igazán az ütemét és a hangszeres játékát szeretem. Ez biztosan sokáig fog még nálam pörögni, ahogyan a "Halo on Fire" is. Erről a legnagyobb nyugalommal kijelenthetem, hogy az egyik legsikerültebb Metallica-dalnak tartom, egyszerűen minden a helyén van benne, imádom a dallamát, a zenei alapot - úgy ahogy van. Trujillo gitárjátéka pedig csak hab a tortán, az első refrén után 2:10 környékén (ezzel a kis latinos beütésével konkrétan a Dirty Dancing 2. része jutott eszembe. :D Mondjuk ez nem hátrány, mert annak a filmnek speciel nagyon bírom a zenéit, pl. Santanát, rögtön a film elején. :)) )
A "Moth Into Flame" eleinte még nem is igazán jött be, aztán minél többször hallottam, annál jobban elkezdett tetszeni (na igen, ez is olyan dal, aminek időt kellett hagynom, hogy "hatni kezdjen" :) ). Lars Ulrich dobos nyilatkozott a dal kapcsán egy olyat, hogy ez a daluk igazából a hírnév átkáról szól, bár ez valójában rájuk annyira nem is érvényes: ők mindig igyekeztek magukat a "celebbé válástól" megóvni, nem övezték pletykák a zenekart vagy a tagokat, nem voltak a botrányaikkal tele a bulvárlapok (és ő maga a közösségi oldalakat sem hajlandó használni, olyannyira igyekszik óvni a magánéletét). Még azt is hozzátette, hogy a dalt (többek között) Amy Winehouse élete és halála is inspirálta.
[Az egyébként nagyon fura, hogy Ulrich ugyanebben a Hammerworld-ös interjúban azt nyilatkozta, hogy szerinte a Metallica még mindig egy nagyon perifériára szorult zenekar, és ha a világ legnagyobb mainstream bandáit kezdik sorolni, a Metallica neve itt is ritkán tűnik fel. Szerintem ez nem feltétlenül van így, ők eléggé kikerülhetetlen zenekarrá nőtték már ki magukat, legalábbis pl. itthon mindenképpen. :) De megkockáztatom, világszerte, ha bárhol megemlíti valaki ezt a nevet, csak nagyon kevesen mondanák azt, hogy nem tudják, miről/kikről van szó. És ez azért nem kis teljesítmény, főleg metal berkekben.]
A második cd-ről a legnagyobb kedvencem a "Spit Out the Bone", hihetetlenül pörgős, élvezem minden másodpercét. :) Ezen kívül különösen szerettem a Confusion-t, és a Here Comes Revenge-et is - a többi viszont már csak amolyan "elhallgatós", különösebben nem fogott meg egyik sem, de elvagyok velük.

Nem is volt kérdéses, hogy a bejegyzésem végén melyik dalt fogom kiemelni. :) Nekem ez lett a nagy kedvenc a korongról - ezt követi a Spit Out the Bone, majd a Now That We're Dead. 
Azt hiszem, ezek után már mondanom sem kell, hogy nekem nagyon megérte időt szánni erre a lemezre. Tegyetek vele ti is egy próbát, ha eddig még nem... :)

Metallica - Halo On Fire

A Metallica nagy újítása az is, hogy ezúttal a stúdiólemez mindegyik dalához készítettek ilyen-olyan videoklipet is (plusz az egyik bónusztrack-hez is).

 Megjelent klippes dalok:

• Hardwired
• Moth Into Flame
• Atlas, Rise!
• Dream No More
• Confusion
• ManUNkind
• Now That We're Dead
• Am I Savage?
• Here Comes Revenge
• Halo On Fire
• Murder One
• Spit Out The Bone
• Lords of Summer

10/8,5

Ez most tényleg csak egy villám-poszt lesz, amolyan "ezt is hallgattam, megvolt, továbbléphetünk" típusú (szerintem mostanság gyakran lesz majd ilyen is, mert nem mindig tudok sokat írni egy-egy lemezről, pláne ha nem is gyakorol rám túl nagy hatást...).
Amúgy erre a bejegyzésre is készülök már jó ideje, nem mostani szerzemény ez a lemez, és nem is most kezdtem már hallgatni. Úgyhogy most pár mondatot írnék is róla.
Azok számára, akik követik a blogot, a The Letter Black nem számít már újdonságnak: a 2010-es "Hanging On By a Thread" lemezükről kb. 2 éve már írtam, az az albumuk eléggé be is talált nálam. Nos, hát ez a "Rebuild"-ről már nem mondható el... :/
Igazából a lényeg ugyanaz: a zenéjükkel egyszerre pakolják elénk a modern, alter és klasszikus hard rock elemeket, ugyanakkor a scream-elős metal hatások is érvényesülnek (meglepően sok helyen a dalokban, pl. a Devil on Your Back-ben, ahol az énekesnő, Sarah Anthony elég jól nyomja...o.O). Már-már kötelező jelleggel akad rajta néhány ballada is (pl. Found, Outside Looking In) és egy punk-rock-metal fúzió is, az előbb említett Devil on Your Back.
Ez az album már az új dobosukkal, Justin Brown-nal készült el (korábbi dobosuk Mat Slagle volt).
Összességében egyszeri unaloműzésnek még elmegy, ha nincs jobb dolga az embernek, de egészen biztosan nem fogom többé előszedni ezt a lemezt. Számomra ez fájdalmasan sablonos és többszöri hallgatás után már kifejezetten unalmas is volt... Ezen sajnos Sarah scream-betétjei sem tudtak már túl sokat javítani... Kevesebb alter hangzás, fogósabb dallamok és riffek, több egyediség. Nekem ez hiányzott. :/

Megjelent: 2013.11.11.

Tracklist:

01. Sick Charade
02. Break Out
03. Pain Killer
04. Found
05. Up From the Ashes (Burn Halo cover)
06. Outside Looking In
07. Rebuild
08. Smothering Walls
09. Shattered
10. Devil On Your Back
11. Branded
12. The Only One

Ez esetben azért volt nehéz dönteni a "legjobb dalról", mert eleve kevés olyan dal került a lemezre, amit egyáltalán jónak tartanék... :/ Hát, most ezt választottam...

The Letter Black - Branded

Megjelent klippes dalok:

• Sick Charade (live video)
• The Only One
• Pain Killer
• Up From The Ashes

10/5

Ideje végre összeszednem, hogy tavaly kiket/miket hallgattam, meg a szokásos kis éves statisztikámat. :) Igaz, a tavalyi évem nem volt túl aktív, blogolás szempontjából, ennyire kevés lemezt 1 év alatt még sosem hallgattam a blog indulása óta... :/ Remélem, idén sikerül majd több albumajánlót produkálnom.

De jöjjenek is a már megszokott számadatok, a motorháztető alól:
2016-ban 24 lemez került fel a blogra.
24-ből 2 lemez kapott 10*-os osztályozást (igen, most szigorú voltam :)) )
Az indulás óta 73792 oldalmegtekintés történt a blogon.

01. Pokolgép - Szabadon és még szabadabban [10*]
02. AWS - Hajnali járat [10*]
03. Volbeat - The Devil's Bleeding Crown [9,5*]
04. Santa Cruz - Remedy [9*]
05. Lordi - Would You Love a Monsterman? [9*]
06. Disturbed - You're Mine [9*]
07. Ignite - Rise Up [9*]
08. Trivium - Silence In The Snow [9*]
09. Delain - Hands of Gold [9*]
10. Heartist - Black Cloud [9*]
11. Amaranthe - Break Down And Cry [9*]
12. Atreyu - Doomsday [9*]
13. Kowalsky meg a Vega - Mit mondjak még? [9*]
14. Panic! at the Disco - Emperor's New Clothes [8,5*]
15. In This Moment - Natural Born Sinner [8,5*]
16. Kárpátia - A Bánat Kovácsa [8,5*]
17. Nova Protect - Amíg van benned élet (km. Halák Árpi) [8,5*]
18. Korpiklaani - Kylästä keväinen kehto [8*]
19. Skillet - I Want to Live [8*]
20. Beyond The Black - Forget My Name [8*]
21. Shinedown - Cut The Cord [8*]
22. Steve Harris - Us Against The World [7,5*]
23. Mike Tramp - Counting The Hours [7,5*]
24. Dorothy - Szívparancsolat [6,5*]

Kedvenc előadóm 2016-ban: Volbeat. :) Michael Poulsen énekes hangját nagyon megszerettem, és a dalok is kifogástalanok (még ha vlmi kis apróságot anno hiányoltam is az album dalaiból).

Az év legnagyobb pozitív csalódása: Itt egyszerre kell megemlítenem az In This Momentet és a Pokolgépet. Az In This Moment "Fighter"-jét még mindig nem hevertem ki, nagy hatással volt rám, lenyűgöző az előadásmód, a dal, imádom, úgy ahogy van - holott álmomban sem gondoltam volna, hogy bármikor is ilyet fogok írni az ITM-ről, mert az addig itt-ott hallott dalaikat nem csíptem különösebben. :) Ahhoz képest most ez az album kompletten nagyon tetszett. A Pokolgép 2016-os lemeze pedig maxpontot ért nálam, olyan szinten betalált. :) Blogoltam már lemezükről, de az sokkal kevésbé tetszett. Ez most nagyon. *-*

Akiknek az idén hallgatott lemezétől többet vártam: Többet is ki tudnék itt emelni, mint pl. a Skillet-et, de a Beyond the Black tavalyi albuma még annál is nagyobb csalódást okozott. :/ Jennifer Haben hangi adottságai sokkal többre predesztinálnák őket, és vártam, hogy most megtörténik az áttörés, és még a 2015-ös lemezüknél is jobb lesz az új... Hát nem.

Akiknek idén a legtöbb albumát hallgattam: Nincs ilyen, mindenkitől csak 1 lemezt hallgattam.

Akiknek a zenéjével idén ismerkedtem meg (idén blogoltam róluk először): AWS, Volbeat, Santa Cruz, Ignite, Trivium, Heartist, Atreyu, In This Moment, Nova Prospect, Korpiklaani, Steve Harris, Mike Tramp, Dorothy

A legkülönlegesebb album: A Korpiklaani Noita-ja. :)) Egyértelműen. Azért is, mert finn nyelvűek a dalok, meg azért is, mert azért ilyen típusú folk metalt, mint amit ők is játszanak, nem gyakran hall az ember. :) Szerettem, mindenképpen újrahallgatós lesz nálam ez a korong. :)

Az év leginkább várt albuma: A Panic! at the Disco-tól a Death Of A Bachelor. Igaz, így utólag már azt mondom, kár volt ennyire ráizgulni erre a megjelenésre, mert beillene az év csalódásának is ez a lemez. :/ Talán végérvényesen a múlté már az a P!ATD, akit anno középsuliban annyira megszerettem...

Az év felfedezettje: Az AWS. :) Modern, mai, lendületes, és tényleg többnyire csak szuperlatívuszokban tudnék róluk beszélni. Mindenképpen követni fogom a pályájukat, abban bízva, hogy sokáig megmaradnak a hazai metal színtéren, sajátos, igazán szerethető zeneiségükkel tovább színesítve azt. :)

Idén hallgatott magyar (előadójú) albumok száma: 6 (bár kicsit az Ignite-ot is tiszteletbeli magyar zenekarnak tekinthetjük, az énekesük, Téglás Zoli miatt :) )

2016-os megjelenésű hallgatott albumok száma: 10

Összes véleményezett album a blogon: 342

Ennyit a visszatekintésről a tavalyi évre, most pedig robogunk is tovább - bár egyelőre csak félgázzal, de igyekszem munka mellett majd jól beosztani a szabadidőmet, hogy idén ennél azért több albumról tudjak írni. :) Tervezem, hogy idén újra lesz Time Travel rovat, 20-30-40 évvel ezelőtt kiadott albumokkal (már tavaly is tervben volt, csak aztán nem jött össze... a 2014-est viszont anno nagyon élveztem, úgyhogy tényleg jó lenne megint nyélbe ütni egy ilyet :) ). Emellett pedig ugyanúgy folytatódik a tavaly év végén elkezdett "Weekly" heti toplistánk, ahol igyekszem majd továbbra is friss klipeket hozni, jobbnál jobb zenékkel elhalmozva benneteket, hétről hétre. :)
A többi meg majd alakul... ;)